Az Apple első üzleti gépe: kudarc a siker árnyékában

Segítséget kaptál? Szívesen töltöd itt az idődet? Visszajársz hozzánk? Támogasd a munkákat: Ko-fi és Paypal!

kami911 képe

Az Apple III fejlesztését az Apple vezetése azzal a céllal indította, hogy a számítógép ne csupán az otthoni vagy iskolai felhasználókat célozza meg, hanem komoly alternatívát nyújtson az üzleti szektor számára is, ahol akkoriban az IBM és más, mainframe-gyártók uralták a piacot. A gépet a mérnöki csapat élére állított Dr. Wendell Sander vezette, a cél pedig egy megbízható, professzionális megoldás létrehozása volt. A vállalat azt tervezte, hogy a számítógép már 1980 júliusában a boltokba kerül, ám ez nem valósult meg: csak 1981 januárjában jutott el a felhasználókhoz – a késés pedig csak a kezdet volt a sorozatos problémák hosszú listáján.

„Sara” – egy ígéretes kezdet, túl sok elvárással

A belső fejlesztői csapat a gépet “Sara” kódnéven emlegette. Ezúttal nem Steve Wozniak egyedüli zsenialitására támaszkodtak, mint az Apple II esetében. Az Apple III fejlesztését komoly mérnökcsapatra bízták, akiket külön-külön is elismert szakemberek alkottak – csakhogy mindenki másként képzelte el, mire lenne szüksége az új gépnek. Ennek következtében a projektet elárasztotta az úgynevezett „feature creep” – azaz túl sok, egymással ütköző ötlet és elvárás került be a specifikációk közé. A fejlesztési idő így a tervezett 10 hónapról több mint két évre nyúlt, miközben a piac már a küszöbön álló IBM PC érkezéséről suttogott.

A gép, amely papíron lenyűgöző volt

A technikai specifikációk alapján az Apple III versenyképes gépnek tűnt. A gép szívében egy 2 MHz-es SynerTek 6502A processzor dolgozott, amely kétszer gyorsabb volt az Apple II-nél. Alapból 128 KB RAM-mal és 2 KB ROM-mal rendelkezett, valamint négy bővítőhelyet is kínált. Az Apple történetében először beépített 5,25 hüvelykes hajlékonylemez-meghajtóval is felszerelték.

Az Apple III képes volt emulálni az Apple II-t, de saját operációs rendszert is kapott: a Sophisticated Operating System, becenevén „SOS”. Eredetileg „soss”-ként kellett volna kiejteni, mint az „Apple sauce” (almaszósz), de hamarosan a gép kudarcát tükröző, kétségbeesett „S.O.S.” jelentés kerekedett felül.

Az elkerülhetetlen bukás okai

A kudarc számos tényezőre vezethető vissza. A gép végül csak 1981 márciusában került tényleges forgalomba, hónapokkal az ígért bevezetés után. A gép ára is meglehetősen magas volt: konfigurációtól függően 4340 és 7800 dollár között mozgott, ami már önmagában is szűkítette a potenciális vevőkört.

A legnagyobb probléma azonban a gyártási hibákban és a tervezési döntésekben rejlett. Steve Jobs ragaszkodott ahhoz, hogy a gép ne tartalmazzon ventilátort, mert szerinte egy üzleti gépnek „csendben” kell működnie. Emellett ő határozta meg a ház formáját és méretét, minden mérnöki racionalitást figyelmen kívül hagyva.

A következmény: a gép túlmelegedett, ami idővel a forrasztott chipek kilazulását okozta. A hivatalos megoldás abszurd módon az volt, hogy a felhasználók emeljék meg az Apple III-at, és ejtsék le kb. 15 centiméter magasról az asztalra, így „helyükre ugranak” az elmozdult chipek.

Késői javítás, elveszett bizalom

Bár az Apple később kiadott egy továbbfejlesztett verziót, az Apple III Plus-t, ez már nem tudta helyreállítani a felhasználók bizalmát. Az Apple III-ból alig 75 000 példány kelt el, mielőtt a termék 1984-ben végleg lekerült a kínálatból. Összehasonlításképpen: az Apple II-ből ennél havonta is ennyi fogyott.

Az Apple III története ékes példája annak, hogy a túlzott ambíció, a belső koordináció hiánya és a dizájn vezérelte döntéshozatal hogyan vezethet súlyos bukáshoz, még egy olyan vállalatnál is, amely egyébként korszakalkotó termékeket hozott létre.

A meghibásodások mértéke olyan súlyos volt, hogy az Apple kénytelen volt tömeges visszahívásokat elrendelni, ezzel súlyosan rontva a termék hírnevét – amelyet már a piaci bevezetés nehézségei is megtépáztak.

Bár az Apple próbálta javítani a hibákat és később kiadott egy Apple III Plus nevű továbbfejlesztett változatot, a gép nem tudta visszanyerni a felhasználók bizalmát. Az Apple III eladásai soha nem érték el a várt szintet, és a gépet 1984-ben csendben leállították. A kudarc fájdalmas lecke volt az Apple számára, de egyúttal fontos tapasztalat is a jövőre nézve. A következő üzleti gépük, a Lisa, majd a legendás Macintosh, már ezeknek a hibáknak a tanulságaival felvértezve érkeztek a piacra.

Apple III Emulatorok

CsatolmányMéret
PDF ikon apple_iii_owners_guide.pdf4.51 MB