1960. március 22-én Arthur Leonard Schawlow és Charles Hard Townes megkapta az első lézerszabadalmat, amelyet a Bell Telephone Laboratories számára jegyeztek be. Ezzel kezdetét vette a lézerek (LASER – Light Amplification by Stimulated Emission of Radiation) technológiai fejlődése, amely azóta számos területen forradalmasította a tudományt és az ipart. A lézer működési elve Albert Einstein egyik elméleti munkájára vezethető vissza, amely az indukált emisszió (stimulated emission) jelenségét írta le. Schawlow és Townes ezt az elvet alkalmazva hozták létre az első működőképes lézerrendszert. Bár az első tényleges lézert Theodore Maiman építette meg 1960 májusában, a szabadalom megalapozta a modern lézerek fejlődését és ipari alkalmazását.

Az első lézerek tudományos érdekességek voltak, de hamarosan megjelentek az orvostudományban, a telekommunikációban, az ipari vágásban és a katonai technológiákban is. Ma már lézereket használunk CD és Blu-ray lejátszókban, lézernyomtatókban, szemműtétekben, önvezető autókban és még kvantumszámítógépek fejlesztésében is.

1960-ban Theodore Maiman, a Hughes Aircraft Company kvantumelektronikai részlegének vezetője megalkotta a világ első működő lézerét. Bár a lézerek elméleti alapjait korábban Albert Einstein és más tudósok fektették le, Maiman volt az, aki először sikeresen demonstrálta a technológia gyakorlati megvalósítását egy rubinlézer segítségével.

Maiman eredményeit először a Physical Review Letters folyóiratnak szerette volna publikálni, de a szerkesztők a túl sok, maserekkel (mikrohullámú erősítő eszközökkel) kapcsolatos kézirat miatt elutasították azt. Végül a Nature folyóirat közölte az ikonikus cikket „Stimulated optical radiation in ruby” címmel 1960. augusztus 6-án. A tudományos világ hamar felismerte az áttörés jelentőségét, és a lézerek rohamos fejlődésnek indultak.

A lézer alkalmazásai a mindennapokban

Kezdetben a lézereket sokan „problémát kereső megoldásnak” tartották, mivel nem volt egyértelmű, hogy milyen gyakorlati hasznuk lehet. Azóta azonban szinte minden iparágban nélkülözhetetlenné váltak.

• Fogyasztói elektronika: A lézerek először a mindennapi életben az 1974-ben bevezetett vonalkód-leolvasókban jelentek meg. Ezt követte az 1978-ban piacra dobott lézerlemez-lejátszó, majd az első igazán elterjedt lézeralapú termék, a 1982-ben megjelent CD-lejátszó, amelyet később a DVD- és Blu-ray technológia követett.
• Orvostudomány: A lézereket széles körben használják sebészeti beavatkozásokhoz, fogászati kezelésekhez, szemészeti műtétekhez (pl. lézeres látásjavítás), valamint bőrgyógyászati eljárásokhoz, például haj- és tetováláseltávolításra.
• Ipar és kutatás: A lézereket precíziós vágásra, hegesztésre, anyagmegmunkálásra, valamint tudományos kísérletekhez, spektroszkópiához és LIDAR-rendszerekhez használják.
• Katonai és biztonsági technológiák: A hadsereg lézereket alkalmaz céltárgyak megjelölésére, rakétairányításra és elektronikai ellenintézkedésekre. A bűnüldözés területén pedig az ujjlenyomatok láthatóvá tételében és más kriminalisztikai vizsgálatokban játszanak kulcsszerepet.
• Szórakoztatóipar: A lézereket gyakran alkalmazzák fényshow-kban, hologramok készítésében és vizuális effektekben, így a popkultúra szerves részévé is váltak.

A lézer ma már mindenhol ott van: a számítógépes adattárolásban, a gyógyászatban, a távközlésben és az űrkutatásban egyaránt. Maiman és kortársai munkája olyan technológiát indított útjára, amely mára nélkülözhetetlenné vált a modern világban. Az 1960-as években még senki sem gondolta volna, hogy ez az akkor újdonságnak számító technológia egyszer az élet szinte minden területére hatással lesz. Ma már egyértelmű, hogy a lézerek nem csupán egy „megoldás keresve a problémát”, hanem az emberi civilizáció egyik fontosabb tudományos és technológiai vívmánya.