Alexander Graham Bell 1876. március 7-én kapta meg az Egyesült Államok 174 465. számú szabadalmát, amelyet „távírási fejlesztésként” (Improvement in Telegraphy) jegyeztek be. Ez a találmány később a változó ellenállású telefonként vált ismertté, és alapjaiban változtatta meg a kommunikáció világát.

Bár Bell nem volt az egyetlen, aki a beszéd elektromos továbbításán dolgozott – például Elisha Gray neve is felmerül a telefon feltalálásával kapcsolatban –, ő volt az, aki jogilag elsőként szabadalmaztatta az eszközt. A szabadalom megszerzése után Bell és munkatársai gőzerővel dolgoztak azon, hogy a telefon gyakorlati használatra is alkalmassá váljon, ami végül a modern telekommunikáció kezdetét jelentette.

50 évvel később, 1927. január 7-én pedig már az első hivatalos kereskedelmi transzatlanti telefonkapcsolat is megvalósulósult, amely lehetővé tette a nyilvánosság számára, hogy hangjukat az Atlanti-óceánon túlra közvetítsék. Ez a technológiai áttörés még nem használt semmiféle tengeralatti kábelt vagy műholdas technológiát, amelyeket ma már természetesnek veszünk. Ehelyett rádióhullámokon keresztül továbbították a jeleket.