Ham egy fiatal csimpánz volt, akit az Egyesült Államok légiereje a New Mexico állambeli Holloman Légibázison készített fel az űrrepülésre. Bár eredetileg csak egy azonosítószámon szerepelt a programban, nevét csak a sikeres visszatérése után kapta, tisztelegve a bázis nevének kezdőbetűi előtt (Holloman Aerospace Medical Center – HAM). Fontos megjegyezni, hogy bár a köznyelvben gyakran „majomként” hivatkoznak rá, Ham valójában egy emberszabású majom (ape), nem pedig egy majom (monkey). Az emberszabásúak közé tartoznak a csimpánzok, gorillák és emberek, míg a kisebb testű majmok, például a makákók vagy páviánok, külön csoportot alkotnak.

Ham repülése tizenhat percen át tartott, és során a világűr peremére jutott, majd visszatért a Földre. A NASA célja az volt, hogy tesztelje az életfenntartó rendszereket, valamint azt, hogy egy élőlény képes-e végrehajtani feladatokat súlytalanságban. Kiképzése során megtanult különböző feladatokat elvégezni, például gombokat megnyomni fényjelzésekre reagálva. Az űrrepülés alatt is sikeresen teljesítette ezeket a műveleteket, bizonyítva, hogy az agyműködés és a reflexek nem sérülnek a súlytalanság állapotában. A Sikeres küldetése fontos lépés volt az első emberes amerikai űrrepülés felé, amelyet 1961 májusában Alan Shepard hajtott végre a Mercury-Redstone 3 (Freedom 7) fedélzetén. Ham nélkül ez a repülés sokkal nagyobb kockázatot jelentett volna.

A történelmi repülés után Hamot nyugdíjazták, és éveken át egy állatkertben élt, míg végül 1983-ban, 26 éves korában elhunyt. Maradványai ma a Smithsonian Intézet Nemzeti Légügyi és Űrmúzeumában találhatók, ahol emléket állítanak az első űrutazó emberszabású majomnak. Ham története nem csupán tudományos szempontból jelentős, hanem erkölcsi és filozófiai kérdéseket is felvet az állatok űrkutatásban betöltött szerepéről. Ugyanakkor kétségtelen, hogy nélkülük az emberiség űrutazása sokkal nagyobb kockázatokkal járt volna.