1959. január 2-án a Szovjetunió elindította a Luna 1 űrszondát, amely történelmet írt azzal, hogy az első olyan mesterséges objektummá vált, amely elérte a Hold környékét, és megkezdte a Nap körüli pályáját. A szonda indítása a hidegháborús űrverseny újabb fontos mérföldkövét jelentette, és megerősítette a Szovjetunió vezető szerepét az űrkutatásban.

A Luna 1 űrszonda nem rendelkezett saját hajtóműrendszerrel, így egy hordozórakéta segítségével jutott el a kívánt pályára. 1959. január 2-án, helyi idő szerint röviddel 11 óra előtt indították a Bajkonuri űrközpontból (a mai Kazahsztán területéről). Az indítást követően azonban késlekedtek a rakéta leállításával kapcsolatos parancs kiadásával, ennek következtében a szonda nagyobb sebességet ért el a tervezettnél. Ennek eredményeként a Luna 1 mintegy 6 400 kilométerre elkerülte a Holdat és végül a Nap körüli pályára állt. Bár eltért az eredeti tervtől, a Luna 1 mégis történelmet írt, mivel ő lett az első ember által készített tárgy, amely elérte a Hold környékét, ezzel új korszakot nyitva a Hold kutatásában. Ez a küldetés azonban nem volt sikertelen, mivel a szonda számos fontos adatot szolgáltatott a Naprendszerünk egyes jellemzőiről, és hozzájárult az űrkutatás további fejlődéséhez. Elvégezte az első közvetlen megfigyeléseket a Napból érkező ionizált plazma erős áramlásáról, amit napszélnek neveznek. A hőmérsékleti és nyomásmérésekkel együtt a Luna 1 jelentősen hozzájárult az interplanetáris utazással kapcsolatos kihívások globális megértéséhez. A Luna-program célja az volt, hogy előkészítse az utat a további űrszondák és emberes missziók számára, és a Luna 1 nagyban hozzájárult a tudományos ismeretek bővítéséhez a naptevékenységről és az űr környezetéről. Az indítást követően a Luna-program még több fontos mérföldkővel gazdagította az űrkutatást, és a következő években sikerült elérni a Holdat, előkészítve az emberes Hold-missziók számára is. Később, 1959 szeptemberében, egy másik Luna küldetés sikeresen elérte a Hold felszínét.