Az eredeti x86 architektúra 1978-ban jelent meg a 16 bites 8086 processzorral. Az évek során az Intel és az AMD új képességeket adott hozzá a 32 és 64 bites számítástechnika kezeléséhez, de ez a bővülés további komplexitást és ma már felesleges bővítéseket hozott magával. Tavaly májusban az Intel felvetette egy karcsúsított, csak 64 bites verzió, az X86S ötletét, amely célja az elavult részek eltávolítása egy optimalizáltabb chipterv érdekében. Ezzel részben csökkenthető a chip mérete és fogyasztása.

Az 1.2-es specifikáció ezt a tervet valósítja meg, többek között eltávolítva a 16 és 32 bites valódi és védett módokat, a 16 bites címzést, valamint az elavult 1-es és 2-es gyűrű (ring) szintű jogosultsági szinteket. Az Intel előző blogjában kifejtette, hogy az 8086-os és 386-os évek maradványai a mai 64 bites világban már szükségtelenek. Bár a részletek homályosak, egy „32 bites kompatibilitási mód” továbbra is elérhető marad(na).

Az Intel hangsúlyozta, hogy a 2000-es évek végén és 2010-es évek elején megjelent 64 bites operációs rendszerekhez modern virtualizációval nyújtanak támogatást, ami azt jelenti, hogy az olyan régebbi rendszereket, mint a Windows XP, DOS vagy más 16/32 bites rendszerek, ezentúl virtuális gépekre és emulátorokra kell bízni. Az Intel lépése jelentős eltérést jelenthet a korábbi maximális kompatibilitási törekvésektől, miközben az ARM architektúra, amely az Apple és a Qualcomm révén terjed, egyre hatékonyabb alternatívaként jelenik meg, ahol az ilyen évtizedeken átívelő kompatibilitási béklyók fel sem merülnek.