Duf program alapjai lesz a téma. A Linux alatt a lemezek telítettségét jellemzően vagy grafikus felületen (pld. baobab) nézzük meg, vagy pedig terminálos megoldással. A terminálos megoldás legtöbbször a df parancs, de ez már egy régebbi program. Használata nem minden esetben kényelmes és nem ad szép kimenetet. Bár a szép kimenet, azaz rendezett táblázatos, könnyen kezelhető, jól átlátható kimenet nem feltétlen elvárás, hiszen az adott parancs rengeteg dolgot tud. Nagyon jól bekonfigurálható, de azért már elvárjuk, hogy még terminálban is a kimenet színes, rendezett és kényelmesen olvasható legyen. Így érdemes megnézni a duf nevű parancsot. A github oldalukon rengeteg leírás van hozzá! Jól paraméterezhető és viszonylag egyszerűen használható, ami nagy előny számomra, hiszen egyszerű információk megszerzéséhez nem akarok túl sokat olvasni. Én terminál alatt már nem a df parancsot, hanem duf parancsot használom. Ahogy későbbiekben - egy picit lejjebb - látni fogjátok a kimenete nagyon szép, táblázatos.

A duf telepítése

A duf telepítése nagyon egyszerű! Arch rendszereken simán a tárolóból tudjátok telepíteni, de a többi Linux disztribúció alatt is vélhetően vagy a tárolóból, vagy pedig a github oldalon leírt egyszerű fordítási feladat ellátása után már használni is tudjátok.
Linux Mint alatt a

sudo apt-get install duf

paranccsal telepíthető.

Mit is tud a duf?

A lemezek foglaltságát megjeleníti. A saját bevallása szerint ezt

• Felhasználóbarát, színes kimenettel
• A terminál témájához és szélességéhez igazodva
• Az eredményeket igényeid szerint rendezve
• Csoportok és szűrő eszközök felhasználásával
• Kényelmesen képes kimenni a JSON formátumban

teszi meg.

Bár nem egy gépkönyvet szeretnék készíteni, de érdemes pár alap beállítással is megismerkedni.

Minden paraméter nélkül így néz ki:

Ami pontosan azt mutatja, amit ígért.

Az egyik legfontosabb kapcsolóval indítva a teljes lemez szerkezetet mutatja:

duf --all

Ilyenkor a speciális területeket is kilistázza, de azt is kell tudni, hogy csak a felcsatolt lemezekhez fér hozzá.
Ha sok lemez, partíció van már érdemes szűrni, és a nem kívántakat elrejteni vele. Ilyen lehet, ha mindent, de a speciális területek nélkül szeretnél listáztatni.

duf --hide special

A leírás szerint local,network,fuse,special,loops,binds paraméter használható. Egyértelmű neveket kaptak, így nem lesz gond. Logikus a másik oldal is, amikor csak egy típus kell:

duf --only network

a felcsatolt hálózati helyeket és annak foglaltságát írja ki. Hasonló megoldás a fájlrendszer típusokat kilistázni, vagy letiltani. Ekkor a

duf --only-fs vfat
duf --hide-fs vfat

megoldás lesz a jó.

Bár én jobban szeretem a natur szortírozást, de különféle paraméterek szerint listázhatsz:

duf --sort size

Így a legnagyobb lesz elől, és a legkisebb hátul. A használható feltételek száma bő, így nem lesz ezzel sem gond!

A kilistázott oszlopok, azaz értékek is jól beállíthatók, ha erre lenne szükséged:

duf --output mountpoint,size,usage

Értelemszerűen a csatolási pont, a teljes és a felhasznált méretet százalékos értéket listázza csak ki. Itt is igaz: a paraméterek kínálata megfelelő.

Ami érdekes, de nem feltétlen a legfontosabb a duf --json egy Json fájlba exportál, ami - ha kell - további feldolgozásra, elküldésre is alkalmas.

Ami kellemes megoldás, a “témázhatósága”. Bár alapesetben elvileg a teminálodnak megfelelően működik a kinézet beállítása, de ezt felülbírálhatjuk a

duf --theme light

vagy

duf --theme dark

paranccsal. Nem nagy választék, de ha nem ismeri fel terminál beállítását, akkor ezt is ki lehet próbálni.

Összefoglalva

A duf nem tud többet, mint a sima df. A kinézete, olvashatósága és az alapbeállítása messze jobb és szebb, mint a df-é. Gyorsan telepíthető, így egy próbát megér. Ha pedig megtetszett, akkor egy kulturáltabb kinézetű és modernebb eszközt fogunk kapni.