Amelia Earhart elsőként repülte át egyedül a Csendes-óceánt Hawaii és Kalifornia között, történelmet írva mind férfiak, mind nők számára. Ez a bátor vállalkozás új mérföldkő volt az egyéni repülések történetében, és tovább erősítette Earhart hírnevét a repülés úttörőjeként. Az 1935. január 11. történt útja során Earhart különleges navigációs készségeit és kitartását bizonyította, hiszen a hosszú, több ezer kilométeres óceáni repülés rendkívüli pontosságot és állóképességet igényelt, ráadásul a korszak repülőgépei és navigációs eszközei még korlátozottak voltak.

Ez a teljesítmény nem csupán személyes siker, hanem a nők szerepét is megerősítette a repülés és a technológia területén, inspirációt nyújtva a későbbi generációknak.

Később, 1932. május 20-án, éppen öt évvel Charles Lindbergh legendás útja után, egy amerikai nő, Amelia Earhart felszállt a kanadai Newfoundland szigetéről, hogy egyedül átrepülje az Atlanti-óceánt. Bár célállomása eredetileg Franciaország volt – Lindbergh útvonalát követve –, időjárási nehézségek és műszaki problémák miatt végül Észak-Írországban, egy mezőn landolt, közel 15 órás repülés után.

Az út során súlyos viharokkal, jegesedéssel és műszaki zavarokkal kellett megküzdenie. A gépe, egy Lockheed Vega 5B típusú egymotoros repülő, erős, de korlátozott navigációs eszközökkel rendelkezett, így a repülés során komoly emberi teljesítményre és bátorságra volt szükség.

A leszállás pillanata

Amelia végül Londonderry megyében, egy vidéki ír legelőn landolt. A földművesek, akik odasiettek a géphez, megkérdezték:
– „Ön messziről jött?”
Mire Earhart szerényen válaszolt:
– „Az Egyesült Államokból.”