A 2025-ös év egyik meglepőbb kerneles fejleménye volt az NTFSPLUS megjelenése, amely új lendületet adott a Microsoft NTFS fájlrendszerének Linux alatti támogatásához. A fejlesztés célja kezdettől fogva egyértelmű volt: egy gyorsabb, tisztább felépítésű és funkciókban gazdagabb kernelmeghajtó létrehozása, amely érdemi alternatívát kínál mind a régi, csak olvasható NTFS driverrel, mind pedig a Paragon Software által karbantartott NTFS3 megoldással szemben. A most közzétett harmadik patch-sorozattal azonban fontos fordulat történt: az NTFSPLUS név eltűnik, a driver pedig innentől egyszerűen NTFS néven folytatja pályafutását. A Namjae Jeon által javasolt NTFSPlus projekt célja, hogy stabil, nagy teljesítményű és hosszú távon karbantartható megoldást kínáljon a Windows NTFS fájlrendszerének (NTFS filesystem) Linux alatti kezelésére. Ez a kezdeményezés komoly mérföldkő lehet a Linux–Windows fájlmegosztás területén.

A névváltás nem pusztán kozmetikai jellegű. A legújabb, v3-as patch-sorozat technikailag is új alapokra helyezi a fejlesztést. A jelenlegi megközelítés egy revertre, azaz a Linux kernelből korábban eltávolított, klasszikus NTFS driver visszaállítására épül. Ezt a régi meghajtót annak idején azért távolították el, mert az NTFS3 stabilan bekerült a fő kernelágba. Az NTFSPLUS fejlesztői azonban már a kezdetektől hangsúlyozták, hogy a régi NTFS kód áttekinthetőbb és tisztább felépítésű, mint az NTFS3, ezért arra sokkal könnyebb egy modern, jól karbantartható megoldást építeni.

Miért fontos az NTFS-támogatás Linuxon?

Az NTFS (New Technology File System) a Windows alapértelmezett fájlrendszere, amelyet a Microsoft 1993-ban vezetett be a Windows NT-vel. A Linux számára az NTFS-támogatás elengedhetetlen, hiszen lehetővé teszi a Windows-meghajtók olvasását és írását (read/write access) – például külső USB-meghajtók, SSD-k vagy kettős rendszerű (dual-boot) konfigurációk esetében.

A probléma azonban az, hogy a jelenlegi NTFS-meghajtók vagy elavultak, vagy korlátozott karbantartást kapnak. A Paragon Software által fejlesztett NTFS3 pedig bár újabb, számos stabilitási és karbantarthatósági problémával küzd. Emiatt a legtöbb disztribúció inkább a felhasználói térben (user space) működő ntfs-3g csomagot kínálja, amely lassabb ugyan, de megbízhatóbb működést biztosít.

NTFSPlus – a modern újratervezés

Az új NTFSPlus projekt az NTFS korábbi, tisztább kódbázisára épül, de teljesen új architektúrát kapott. Támogatja a legmodernebb kerneltechnológiákat, például az iomap, folio és delayed allocation funkciókat, amelyek célja az írási teljesítmény növelése és a töredezettség csökkentése. A fejlesztők teljesen elhagyták az elavult buffer head kódot is, amelyet a Linux kernel már más alrendszerekből is fokozatosan kivezet.

Ezek a fejlesztések nemcsak technikai modernizációt jelentenek, hanem a jövőbeni fenntarthatóság (maintainability) alapjait is lefektetik. A projekt célja, hogy az NTFSPlus hosszú távon is része maradjon a Linux kernel hivatalos fájlrendszer-ökoszisztémájának.

Az új struktúra egyik legnagyobb előnye a kernel review folyamat egyszerűsítése. Ahelyett, hogy egy teljesen új driverként jelenne meg több tízezer sornyi kód, a patch-sorozat most a régi NTFS meghajtó visszaállításával indul, majd erre épülnek rá a konkrét módosítások és bővítések. Így a kernel fejlesztői pontosan látják, mi számít valóban új kódnak, és mi az, ami már korábban is része volt a mainline kernelnek. Ez jelentősen megkönnyíti az ellenőrzést, és növeli az esélyét annak, hogy a driver hosszú távon is elfogadott és karbantartható része legyen a Linuxnak.

Funkcionális oldalról sem marad el az előrelépés. A v3-as patch-sorozat új, általános segédfüggvényeket vezet be, lehetővé teszi a readahead használatát az NTFS $MFT fájl esetében, valamint megszünteti a korábbi 2 TB-os fájlrendszer-korlátot 32 bites rendszereken. Ezek mellett számos alacsony szintű finomhangolás és robusztussági javítás is bekerült, amelyek együtt érezhetően jobb teljesítményt és stabilitást ígérnek.

Fontos kiemelni, hogy a kernelmeghajtó fejlesztésével párhuzamosan tovább halad az ntfsprogs-plus felhasználói eszközkészlet is. Ez különösen jelentős, mert végre teljes értékű NTFS fsck (fájlrendszer-ellenőrző) megoldást kínál, ami korábban hiányzott a Linuxos NTFS-megoldások mellől, akár kernel-, akár FUSE-alapú driverekről volt szó.

Összességében az NTFSPLUS átnevezése NTFS-re nem visszalépés, hanem egy tudatos stratégiai döntés. A projekt egyre inkább úgy pozicionálja magát, mint a klasszikus Linuxos NTFS driver modern újragondolása, amely hosszú távon akár az NTFS3 valódi alternatívájává is válhat. A következő hónapok kulcskérdése az lesz, hogy ez a megközelítés mennyire nyeri el a kernel fejlesztőinek bizalmát – de a mostani lépések alapján az irány mindenképpen ígéretes.

Mit jelent ez a Linux-felhasználók számára?

Amennyiben a kernelfejlesztők elfogadják a javaslatot, az NTFSPlus lehet az első olyan NTFS-meghajtó, amely nagy teljesítményt, teljes írási támogatást (full write support) és hosszú távú karbantarthatóságot kínál egyszerre. Ez a fejlesztés nemcsak az asztali felhasználók, hanem a szerverüzemeltetők és adatmentő szakemberek számára is komoly előnyt jelenthet, mivel a Linux végre első osztályú (first-class) NTFS-támogatással rendelkezne.

A projekt részletei és a fejlesztői javaslat megtekinthetők a kernel fejlesztői levelezőlistán, ahol a közösség jelenleg is értékeli a kódot és a teljesítményadatokat.

Az NTFSPlus új korszakot nyithat a Linux és a Windows közötti fájlrendszer-kompatibilitás történetében. A modern kerneltechnológiák, a kiváló teljesítmény és a stabil működés együttesen olyan fejlesztést ígérnek, amely hosszú távon leválthatja a korábbi, kompromisszumos NTFS-megoldásokat.

Ha az integráció sikerrel zárul, a Linux végre nemcsak olvasni, hanem valóban natívan és megbízhatóan írni is képes lesz a Windows NTFS-meghajtóira – ami régóta várt előrelépés a nyílt forráskódú világban.

(kép)