1952. október 7-én az amerikai feltalálók, Norman Joseph Woodland és Bernard Silver megkapták az US 2,612,994 számú szabadalmat „Classifying Apparatus and Method” (osztályozó berendezés és eljárás) címmel, amelyet a dokumentumban úgy írtak le, mint „article classification through the medium of identifying patterns”, vagyis cikkek azonosító minták segítségével történő osztályozása. Ezek az „azonosító minták” lettek később a vonalkódok (barcodes), amelyek forradalmasították a kereskedelmet és a logisztikát világszerte.

Woodland és Silver a szabadalmat később mindössze 15 000 dollárért értékesítették, de munkásságuk elismeréseként később bekerültek az Inventors Hall of Fame tagjai közé.

A kereskedelmi alkalmazás kezdetei

A vonalkódokat először 1966-ban kezdték el kereskedelmi célokra használni. Az iparág gyors fejlődése miatt az 1970-es évekre szükségessé vált egy egységes szabvány bevezetése. Ekkor a Logicon Inc. nevű cég kifejlesztette az Universal Grocery Products Identification Code-ot, röviden UGPIC-et, amely a kiskereskedelmi ágazatban történő egységes azonosítás alapját képezte.

Az első vállalat, amely UGPIC alapú vonalkód-berendezéseket gyártott, az amerikai Monarch Marking volt. Nem sokkal később a brit Plessey Telecommunications is követte a példájukat, és ugyanabban az évben bemutatta saját rendszerét.

Az UGPIC-től az UPC-ig

Az UGPIC-et később továbbfejlesztették, és megszületett az UPC (Universal Product Code), amely máig az Egyesült Államokban használt vonalkódrendszer. Az első UPC-olvasó berendezést egy Marsh’s szupermarketben szerelték fel az ohiói Troy városában, ahol 1974. június 26-án történt az első vonalkódos termék-leolvasás: egy csomag Wrigley’s Juicy Fruit rágógumi volt a történelem első, vonalkóddal azonosított árucikke.

A vonalkód-technológia azóta a modern kereskedelem, logisztika és gyártás elengedhetetlen részévé vált, és a 20. század egyik legnagyobb hatású automatizálási találmánya lett.