1982. október 1-jén Japánban piacra került az első kereskedelmi forgalomban kapható kompaktlemez-lejátszó (compact disc player), a Sony CDP-101. Ez az esemény mérföldkőnek számított a zenehallgatás történetében, hiszen a digitális hanghordozók új korszakát nyitotta meg.

A kompaktlemez megjelenése

A kompaktlemezt (compact disc, röviden CD) a Sony és a Philips közös fejlesztésének köszönhetjük. A cél egy olyan új, digitális formátum létrehozása volt, amely nagyobb dinamikatartományt, tisztább hangzást és hosszabb élettartamot biztosít a hagyományos bakelit- és kazettás formátumokhoz képest. A CD képes volt akár 74 percnyi zenei anyag tárolására, ami akkoriban forradalminak számított.

A Sony CDP-101 műszaki jelentősége

A Sony CDP-101 nem csupán az első volt a sorban, hanem egyben meghatározó szabványt is teremtett. A lejátszó 16 bites digitális jelfeldolgozással működött, ami akkoriban rendkívül modernnek számított. Bár az első készülékek ára magas volt, a technológia gyorsan elterjedt, és a későbbi években a CD-lejátszók világszerte elérhetővé váltak a háztartásokban.

Kulturális hatás és örökség

A CD bevezetése nemcsak a zeneipart alakította át, hanem a hallgatói szokásokat is. A hallgatók immár zörejmentes, könnyen kezelhető, hosszú élettartamú adathordozón juthattak kedvenc felvételeikhez. A CD a ’80-as és ’90-es évek egyik legikonikusabb médiumává vált, és több évtizeden át uralta a zenei piacot, mielőtt a digitális letöltések és a streaming szolgáltatások átvették volna a vezető szerepet.

A Sony CDP-101 tehát nem pusztán egy technológiai újdonság volt, hanem egy korszak kezdete. Megjelenése új normát állított fel a hanghordozók világában, és hozzájárult ahhoz, hogy a digitális zenei élmény az egész világ számára elérhetővé váljon.