1985. július 23-án a Commodore bemutatja a Commodore Amiga 1000 személyi számítógépet – egy olyan eszközt, amely jóval megelőzte korát, és máig kultikus státuszt élvez a számítástechnika rajongói körében. Az Amiga nem csupán technikai újításaival, hanem multimédiás képességeivel is kiemelkedett: többfeladatos operációs rendszere, ablakos grafikus felhasználói felülete, színes grafikai megjelenítése, valódi sztereó hangja, és videojel-kezelő képességei páratlanok voltak a maga idejében.
Ilyen volt az1985. július 23-i Commodore Amiga 1000 bemutatója a New York-i Lincoln Centerben:

A fejlesztés 3 évvel korábban 1982-ben, 40 éve kezdődött el. Videó az Amiga történelméről:

Az Amiga (jelentése spanyolul „barátnő”, arra utalva, hogy fejlesztője egy barátságos számítógépet akart létrehozni)^[1] az otthoni számítógépek/személyi számítógépek családjába tartozik. Modelljei a 16 bites és 32 bites számítógépek úttörői voltak, 256 KB vagy még ennél is nagyobb mennyiségű RAM-ja, egéralapú grafikus felhasználói felülete, valamint újszerűnek ható grafikája és hangzása nagy előrelépés mutatott a 8 bites számítógépek után. Fő riválisai a vele szinte egy időben megjelenő Atari ST, az Apple Macintosh és Apple IIGS voltak. A Motorola 68000-es mikroprocesszorra épülő Amiga egyedi volt abban, hogy saját grafikus és hangeszközeit különféle újításokkal tette jobbá: ilyen a sprite alapú grafika, a blitterek (koprocesszorok), és egy kezdetleges, preemptív módon több feladatot futtatni képes (multitasking) operációs rendszer, az AmigaOS révén.

1985 júliusában jelent meg az Amiga 1000, de különféle gyártási problémák miatt csak 1986 elején kezdhették meg széles körben a forgalmazását. A legjobban fogyó modell, az Amiga 500 1987-ben mutatkozott be (a bővíthető, professzionális munkára alkalmas Amiga 2000-rel együtt), és a gép a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején az otthoni számítógépek között az egyik legnépszerűbb volt, kb. 4-6 millió eladott példánnyal.^[2] 1990-ben mutatkozott be az Amiga 3000, majd 1992-ben az Amiga 500+ és az Amiga 600, és ugyanennek az évnek a végén az Amiga 1200 és az Amiga 4000. A platform gyorsan népszerű lett a játékosok, a demóprogramozók, és a videoszerkesztők körében. A képessége, hogy több hangmintát is le tudott játszani egy időben, a zeneszerkesztés terén is komoly platformmá tette. A viszonylag erős processzor és sok memória révén a 3D renderelés is lehetségessé vált.

Noha a kezdeti reklámok alapvetően egy üzleti felhasználási célú gépként mutatták be, az Amiga igazán otthoni számítógépként lett sikeres. A rossz marketing és az újabb modellek esetében a technológiai újítások elmaradása miatt a számítógép gyorsan vesztett a népszerűségéből, különösen a negyedik generációs konzolok összecsapása idején. A kegyelemdöfést az IBM PC architektúra fejlődése adta meg, amely 1987-ben képessé vált 256 színű VGA-megjelenítésre. A Commodore végül 1994-ben szűnt meg, miután a konzolként kiadott Amiga, az Amiga CD32 üzleti szempontból bukás lett.

A Commodore megszűnése után sem maradt magára a gép, számos közösség tartja életben az Amigát mind hardveres, mind szoftveres szempontból.

További érdekes részletek a Wikipedia-n >

A Commodore Amiga 1000, vagy A1000, eredetileg egyszerűen csak Amiga-ként került forgalomba és a Commodore International első személyi számítógépe az Amiga-sorozatból.

A gép szívét egy Motorola 68000-es processzor alkotta, amely 16/32 bites architektúrájával és több mint 7 MHz-es órajelével messze túltett az akkor elterjedt 8 bites gépeken. A számítási teljesítményét bőségesen ki tudta használni, mivel a rendszer már alapkiépítésben is 256 KB memóriával rendelkezett, ami akár fél megabájtra is bővíthető volt. A felhasználók számára azonban az Amiga valódi ereje nemcsak a processzorban, hanem a dedikált grafikai és hangchipekben rejlett.

A gép képes volt egyszerre akár 32 szín megjelenítésére egy 4096 színből álló palettából, ami az akkori PC-k CGA- vagy EGA-grafikájához képest szinte hihetetlen volt. Egy speciális grafikus üzemmódban – a HAM (Hold-And-Modify) módban – pedig akár a teljes 4096 színt is képes volt egyidejűleg megjeleníteni, ami lehetővé tette fényképszerű képek és lenyűgöző vizuális effektek létrehozását. A grafikus teljesítményt tovább fokozta a „Copper” és a „Blitter” egységek jelenléte: ezek a speciális áramkörök olyan grafikai műveleteket tudtak végrehajtani, amelyeket más rendszerek csak nehézkesen, CPU-ból oldhattak volna meg. Az Amiga így nemcsak gyors volt, hanem rendkívül rugalmas is – a képernyő megosztható volt több grafikai mód között, és a valós idejű képernyőfrissítések is könnyedén megvalósíthatók voltak.

De az Amiga 1000 nemcsak a szemnek, hanem a fülnek is újat nyújtott. A hangrendszere 4 független csatornát kínált sztereó elrendezésben, digitális hangmintákkal dolgozott, és akár 28 kHz-es mintavételi frekvenciát is képes volt kezelni. Ez azt jelentette, hogy a felhasználók nemcsak egyszerű csipogásokat, hanem valódi zenéket, hanghatásokat, sőt akár beszédet is megszólaltathattak vele – mindezt külön hangkártya nélkül. A Paula nevű hangchip saját memóriacsatornán keresztül dolgozott, így a hang lejátszása nem terhelte le a központi processzort.

A rendszer 3,5 hüvelykes hajlékonylemezes meghajtóval volt felszerelve, amely 880 KB adatot tudott tárolni – ez kétszerese volt a legtöbb akkori PC-meghajtó kapacitásának. A gép emellett számos csatlakozóval rendelkezett: külön portokat kínált joystickok, egerek, nyomtatók, modemek és külső bővítők számára, így a felhasználók könnyedén fejleszthették rendszerüket további memóriával vagy akár merevlemezzel is.

Az Amiga 1000 különleges figyelmet kapott a formatervezés terén is. A ház letisztult, modern megjelenésű volt, és egy különleges „keyboard garage” kialakítást kapott: a billentyűzet használaton kívül becsúsztatható volt a gépház alá, ezzel helyet spórolva az asztalon. Érdekesség, hogy a gép egyik belső elemén – a gépház belsejében – a fejlesztőcsapat tagjainak aláírása is megtalálható, köztük Jay Miner, a főmérnök kézjegyével, aki a projekt lelke volt.

A gépet egy külön floppy-lemezről betöltött „Kickstart” nevű rendszerindító szoftverrel lehetett elindítani, amely az AmigaOS 1.0 operációs rendszert töltötte be. Ez az operációs rendszer már akkor kínált többfeladatos (preemptív multitasking) működést, grafikus felületet és egérrel vezérelhető ablakrendszert, amikor a legtöbb PC-felhasználó még a parancssoros MS-DOS-szal küzdött.

Bár az Amiga műszaki szempontból jóval megelőzte kortársait, a Commodore marketingosztálya képtelen volt helyesen pozicionálni a terméket. Mivel az Amiga kiemelkedő játékplatformként is működött, sokan egyszerű „játékgépnek” tartották, figyelmen kívül hagyva valódi lehetőségeit a grafikai tervezés, videóvágás, zenealkotás és 3D animáció területén.

1994-ben a Byte Magazine így írt visszatekintve:

    „Az Amiga annyira megelőzte korát, hogy szinte senki – beleértve a Commodore marketingosztályát is – nem tudta pontosan megfogalmazni, mi is az. Ma már egyértelmű, hogy az Amiga volt az első valódi multimédiás számítógép, de akkoriban sokan csak játékgépnek titulálták, mert kevesen értették, milyen fontosak az előrehaladott grafikai, hang- és videófunkciók.”