A második világháború közepén, az Egyesült Államok hadseregének megrendelésére kezdődött meg az ENIAC fejlesztése, teljes titoktartás mellett. A számítógép célja az volt, hogy nagy sebességű ballisztikai számításokat végezzen, amelyekre a hagyományos mechanikus kalkulátorok már nem voltak alkalmasak. A korábbi gépekhez képest az ENIAC elképesztő teljesítménynövekedést hozott: képes volt ezerszer gyorsabban számolni, mint bármelyik elődje. Ez a teljesítmény hatalmas előrelépést jelentett nemcsak a haditechnikai alkalmazásokban, hanem a tudományos kutatásban és ipari számításokban is.

Az ENIAC (Electronic Numerical Integrator and Computer) mérföldkő volt abból a szempontból is, hogy teljesen elektroncsöves technológiára épült, így a korábbi mechanikus vagy relés gépekkel szemben sokkal gyorsabb és megbízhatóbb működést tett lehetővé. Több mint 17 000 elektroncsövet használtak az építéséhez, amely akkoriban példátlan méretű és bonyolultságú konstrukciónak számított. A gép nemcsak sebességében, hanem koncepciójában is újat mutatott. Az ENIAC volt az első számítógép, amelyet általános célú (general-purpose) számításokra terveztek, vagyis nemcsak egy adott feladatsorra, hanem tetszőleges algoritmusok végrehajtására is alkalmas volt — bár programozása még bonyolult és időigényes folyamatnak számított.

Bár az ENIAC fejlesztését még a második világháború alatt kezdték meg, a gép csak 1946. január 1-én készült el teljesen, így a háborús alkalmazásra már nem került sor. Tervezői, John Mauchly és J. Presper Eckert, egy olyan eszközt hoztak létre, amely mérföldkővé vált a számítástechnika történetében. Az ENIAC hivatalos bemutatójára később, 1946. február 14-én került sor, amikor a nyilvánosság először láthatta a világ első elektronikus, programozható számítógépét. A bemutató után azonban az ENIAC gyorsan a technológiai fejlődés szimbólumává vált, és hamar megmutatta, milyen lehetőségek rejlenek a digitális számítógépek világában. Az ENIAC szerepe messze túlmutatott saját korán: a számítógépes architektúra fejlődése, a programozási elvek és az informatika egészének irányvonala szinte azonnal új alapokra került általa. Nem véletlen, hogy sokan az ENIAC elkészülését tekintik a modern számítástechnika születésnapjának.

Érdekesség: az ENIAC „anyák”

Az ENIAC programozását egy különleges csapat végezte, amelyet hat női matematikus alkotott: ők voltak az első programozók, akik a gép bonyolult kapcsolási rajzait és vezetékezési sémáit „programokká” alakították. Munkájuk jelentősége hosszú időre feledésbe merült, de ma már elismerik őket a számítástechnika úttörő nőalakjai között.

Az ENIAC fejlesztése a bizonyíték arra, hogy a technológiai forradalom sokszor csendben, titkok között indul, és mire a világ tudomást szerez róla, már alapjaiban alakítja át a jövőt.

Az ENIAC (Electronic Numerical Integrator and Computer), az első teljesen elektronikus számítógép, 1946. január 1-én készült el. Tervezői, John Mauchly és J. Presper Eckert, egy olyan eszközt hoztak létre, amely mérföldkővé vált a számítástechnika történetében. Az ENIAC hivatalos bemutatójára később, 1946. február 14-én került sor, amikor a nyilvánosság először láthatta a világ első elektronikus, programozható számítógépét. Ez az esemény új korszakot nyitott a technológia és az informatika fejlődésében.

Az ENIAC 18 000 vákuumcsövet, 7 200 kristálydiódát, 1 500 relét, 70 000 ellenállást, 10 000 kondenzátort és megközelítőleg 5 000 000 kézzel forrasztott csatlakozást tartalmazott. Tömege meghaladta a 27 tonnát, hozzávetőleg 2 méter (8 láb) magas, 1 méter (3 láb) mély és 30 méter (100 láb) hosszú volt, 28 négyzetméternyi (300 négyzetlábnyi) területet foglalt el, és 150 kW villamos teljesítmény vett fel. A bemeneti adatokat egy IBM kártyaolvasón keresztül lehetett megadni, míg a kimenethez egy IBM lyukkártya-lyukasztót használtak. Ezeket a lyukkártyákat offline nyomtatott kimenet előállítására is használták, például egy IBM könyvelőgép (például az IBM 405) segítségével. Bár az ENIAC eredetileg nem rendelkezett belső memóriával, ezek a lyukkártyák külső adattárolásra szolgálhattak. 1953-ban a Burroughs Corporation egy 100 szavas mágneses magmemóriát épített az ENIAC-ba.

Az ENIAC, amelyet a világ első teljesen elektronikus számítógépeként tartanak számon, tizenegy év folyamatos szolgálat után 1955. október 2-án nyugdíjazták. Az ENIAC által inspirált kutatók és mérnökök újabb és gyorsabb számítógépeket hoztak létre, mint például az EDVAC és az UNIVAC, amelyek már tárolt programozású gépek voltak, vagyis képesek voltak a programjaikat is a memóriájukban tárolni, nem csak adatokat. Ez a fejlődés forradalmasította a számítástechnikát, lehetővé téve sokkal bonyolultabb feladatok elvégzését. Az ENIAC öröksége ma is él, hiszen minden modern számítógép alapjaiban azokat az elveket követi, amelyeket az ENIAC vezetett be. Bár a számítógépek ma már milliárdszor gyorsabbak és kisebbek, az ENIAC mutatta meg először, hogy a számítógépek képesek hatalmas mennyiségű adat feldolgozására nagy sebességgel.