2001. március 23-án a Mir űrállomás végleg elhagyta a Föld körüli pályát, és megsemmisült a légkörbe lépve. A több mint másfél évtizeden át szolgáló orosz űrállomás törmelékei a Csendes-óceánba zuhantak, egy előre kijelölt területen Chile és Új-Zéland között. A térséget a kormányok előzetesen kiürítették, így a Mir darabjai nem jelentettek veszélyt sem hajókra, sem repülőgépekre. A Mir űrállomást 1986-ban indította el a Szovjetunió, és eredetileg csupán öt évre tervezték, ám végül tizenöt évig maradt működőképes. Ez az időszak alatt a világ első állandóan lakott, modulárisan bővíthető űrállomásává vált, amely meghatározó szerepet játszott az emberes űrrepülés fejlődésében. A Mir nemcsak a szovjet és orosz űrprogram egyik legnagyobb eredménye lett, hanem több mint egy évtizeden keresztül a nemzetközi együttműködés szimbólumaként is szolgált. Az 1990-es évektől kezdve amerikai, európai és más nemzetiségű űrhajósok is dolgoztak rajta, így előkészítve a terepet a Nemzetközi Űrállomás (ISS) létrehozására.

A fedélzetén végzett kutatások hozzájárultak a hosszú távú űrutazások megértéséhez, és többek között tanulmányozták az emberi szervezet reakcióit a súlytalanságra, az űrbéli növénytermesztést és különböző fizikai-kémiai folyamatokat.

A 2000-es évekre a Mir elöregedett, és fenntartása egyre nehezebbé vált. Az orosz űrügynökség végül úgy döntött, hogy irányított módon visszavezeti a Föld légkörébe. A manőver sikeres volt: a légköri súrlódás hatására a szerkezet legnagyobb része elégett, míg a fennmaradó törmelék a Csendes-óceán egy biztonságos, lakatlan részére hullott. A Mir pusztulása egy korszak végét jelentette az űrkutatásban, de egyúttal utat nyitott a Nemzetközi Űrállomás (ISS) programjának, amely napjainkban az emberiség közös űrbéli kutatóközpontja. Az űrállomás öröksége tovább él az ISS-ben és az egyre ambiciózusabb űrkutatási tervekben, amelyek a Hold és a Mars kolonizálását célozzák.

A Mir űrállomás születése

A Mir (jelentése: „béke” vagy „világ” oroszul) 1986-ban indult útjára a Bajkonuri űrközpontból, amikor a szovjetek pályára állították az űrállomás központi modulját. Ez az első modul biztosította a kozmonauták számára az életfeltételeket, beleértve a lakóteret, konyhai elemeket, tárolóhelyeket, egyéni hálófülkéket és egy személyes higiéniai zónát. A Mir volt az első moduláris űrállomás, amelyet az évek során folyamatosan bővítettek. Az első egység után öt további modult csatlakoztattak hozzá 1987 és 1996 között, így a Mir az 1990-es években már egy teljes értékű űrkomplexummá fejlődött. A Mir nemcsak a szovjet, majd később az orosz űrkutatás egyik legnagyobb eredménye volt, hanem az első olyan űrállomás, amelyen hosszú távú emberi tartózkodás vált lehetővé. Az itt végzett tudományos kísérletek hozzájárultak az űrkutatás és az űrgyógyászat fejlődéséhez is.