1893. február 21-én Thomas Edison három amerikai szabadalmat kapott, amelyek közül kettő lényegében a világ első villanykapcsolóinak tekinthető. A szabadalmak – „Cut Out for Incandescent Electric Lamps” (US Patent 491,992) és „Stop Device” (US Patent 491,993) – alapvető szerepet játszottak a modern világítástechnika fejlődésében. De hogyan működtek ezek a találmányok, és milyen hatásuk volt a villamos világítás elterjedésére?

A 19. század végén az elektromos világítás még gyerekcipőben járt. Az izzólámpák, amelyeket Edison tökéletesített, forradalmi újításnak számítottak, de még nem léteztek egyszerű és biztonságos kapcsolók az áramkörök vezérlésére. Az Edison által szabadalmaztatott eszközök közül az „Incandescent Lamp Cut Out” egy biztonsági kapcsolóként működött, amely megakadályozta, hogy a lámpák túlhevüljenek vagy túlterheljék az áramkört. A „Stop Device” egy olyan mechanizmus volt, amely lehetővé tette az elektromos áram kézi megszakítását és szabályozását – ez tekinthető a mai villanykapcsolók egyik elődjének.

Bár ezek a szabadalmak még nem a ma ismert billenőkapcsolók voltak, alapot teremtettek a későbbi, egyszerűbben használható és biztonságosabb kapcsolók kifejlesztéséhez. Az elektromos világítás gyors elterjedésével egyre nagyobb igény mutatkozott olyan eszközökre, amelyekkel az emberek kényelmesen és biztonságosan vezérelhették otthonuk világítását. A villanykapcsolók azóta rengeteget fejlődtek – a kezdeti forgókapcsolóktól a billenőkapcsolókon át egészen az érintésérzékeny vagy okosotthon-rendszerekbe integrált megoldásokig. Edison szabadalmai azonban fontos mérföldkövek voltak az elektromos világítás mindennapossá válásának útján, és hozzájárultak a modern élet kényelméhez.