1933. január 5-én elkezdődött a San Francisco és Marin megye közötti ikonikus Golden Gate Bridge építése. Az első munkálatok során a munkások megkezdték a hatalmas rögzítési pontokhoz szükséges 3,25 millió köbméter föld kiásását.  A Golden Gate híd megépítése az egyik legambiciózusabb mérnöki projekt volt az 1930-as években. A tervezés és kivitelezés során számos technikai és természeti kihívással kellett szembenézni, beleértve az erős áramlatokat, a nagy szelet és a területet gyakran borító sűrű ködöt. A hidat Joseph Strauss, egy elismert mérnök vezette csapat tervezte, és amikor 1937-ben megnyitották, a világ leghosszabb függőhídjaként tartották számon, lenyűgözve az egész világot.

• Tervezés és engedélyezés: A híd építésének ötlete már az 1920-as években felmerült, mivel San Francisco fejlődését akadályozta, hogy csak komppal lehetett átkelni a szoroson. Az elképzelés heves vitákat váltott ki: egyesek támogatták az innovációt, míg mások – különösen a kompüzemeltetők – ellenezték.
• Finanszírozás: A híd építésének költségeit, amelyek körülbelül 35 millió dollárra rúgtak (mai értékben több milliárd dollár), kötvények kibocsátásával finanszírozták, és jelentős támogatást nyertek a WPA (Works Progress Administration) nevű kormányzati programból.
• Hatalmas méretek: A híd teljes hossza 2,7 kilométer, ebből a főnyílás 1280 méter, amely abban az időben a világ leghosszabb függőhídja volt.
• Magasság és mélység: Az építőknek több mint 200 méteres magasságban kellett dolgozniuk, miközben a híd pillérei 30 méternél is mélyebben álltak az óceán fenekén.
• Természeti erők: A szorosban gyakoriak az óránként akár 100 kilométeres szelek és a 3-4 méteres hullámok. A híd tervezésénél ezeket a szélsőséges körülményeket is figyelembe kellett venni.

Az építkezés idején a munkabiztonság még gyerekcipőben járt, de a Golden Gate építése során kiemelkedő figyelmet fordítottak erre:

• Védőháló: Egy speciális védőhálót feszítettek ki a híd alatt, amely 19 munkás életét mentette meg. Ezeket az embereket később „Halfway to Hell Club” („Félig a pokolba klub”) néven emlegették.
• Korszerű berendezések: Az építők modern felszereléseket és biztonsági hevedereket használtak, ami szintén újdonságnak számított akkoriban.

Az első munkálatok, amelyek 1933 januárjában kezdődtek, a híd hatalmas rögzítőelemeihez szükséges alapozás volt. A sziklás talajt és a tengerfeneket robbantással és kézi munkával alakították ki. A híd két fő kábelét több ezer acélszálból állították össze, amelyeket folyamatosan feszítettek a pillérek között. Az acélszálak összhossza elérte a 129 ezer kilométert. A híd jellegzetes narancs-vörös színét (International Orange) nemcsak esztétikai szempontból választották, hanem azért is, mert jól látható a ködben.

A Golden Gate hidat 1937. május 27-én nyitották meg ünnepélyes keretek között. Az első napon csak gyalogosok kelhettek át rajta, másnap pedig megkezdődött a gépjárműforgalom is. A híd azóta is szimbóluma San Francisco városának és az amerikai innovációnak.