A Huygens szondát az Európai Űrügynökség (European Space Agency, ESA) fejlesztette a NASA Cassini űrszondájával közös Cassini–Huygens misszió részeként. A Huygens szonda küldetése az volt, hogy tanulmányozza a Titant, amely a Naprendszer egyedülálló égiteste sűrű légkörével és metántavakkal borított felszínével. A leszállás előtt a tudósok sokáig találgatták, hogy a hold felszíne folyékony vagy szilárd anyagból áll-e.

A Huygens szonda által gyűjtött adatok feltárták, hogy a Titanon metánesők és folyékony metántavak találhatók, hasonlóan a Földön lévő vízkörforgáshoz, csak éppen extrém hideg körülmények között.

A Titan felszínéről készített első képek és mérések az egyik legfontosabb felfedezések közé tartoztak, új kérdéseket vetve fel a Naprendszer távoli holdjain található élet lehetőségeiről.

A Huygens szonda leszállása nemcsak a technológiai kihívások miatt volt lenyűgöző, hanem az ismeretlen körülmények közötti bátor felfedezés szimbóluma is lett. Az ESA történelmi küldetése megnyitotta az utat további mélyűri missziók előtt, amelyek a bolygóközi tudomány új korszakát alapozták meg.