Az 1855. január 23-án megnyitott első híd a Mississippi folyó felett történelmi mérföldkőként szolgált. A mai Minneapolis területén található átkelő az akkori technológiai fejlődés egyik lenyűgöző példája volt, és alapjaiban változtatta meg a régió közlekedését és gazdasági életét.
Az 1855-ben épített Father Louis Hennepin híd célja az volt, hogy kihasználja a Mississippi folyó szállítási lehetőségeit a Szent Antal-zuhatag felett. Ez volt az első olyan híd, amely átfogta a Mississippit, és nagyban megkönnyítette a folyó átkelését ezen a szakaszon. A zuhatag alatt elterülő gyors sodrású víz iparágakat hívott életre, és hozzájárult Minneapolis gyors növekedéséhez, amely később Minnesota legnépesebb városává vált. Az 1850-es években a Szent Antal-zuhatag felett lévő sziklaperem volt az egyetlen hely, ahol a Mississippi folyót át lehetett kelni. Télen a vastag jégréteg megkönnyítette az átkelést, de a tavaszi és nyári magas vízállás miatt az átkelés lassú és veszélyes volt. 1847-ben Franklin Steele üzletember és barátja, John Stevens kötélkompot (rope ferry) hozott létre Nicollet-sziget és a folyó nyugati oldala között, hogy segítsenek az utazóknak.
A kompközlekedés kezdetben megfelelő volt, de a forgalom növekedése új infrastruktúrát tett szükségessé. 1851-ben egy híd épült St. Anthony és Nicollet-sziget között, hogy megkönnyítse az utazók dolgát. Rövid időn belül Steele és a helyi üzleti vezetők lépéseket tettek egy híd megépítésére, amely mindkét folyópartot összeköti.
1852. március 4-én Steele és társai engedélyt kaptak a Területi Törvényhozástól egy híd építésére. Létrehozták a Mississippi Bridge Company-t, és megkezdték egy új, a kötélkomp útvonalát követő híd tervezését. Thomas W. Griffith mérnököt bízták meg az építési projekt vezetésével. Griffith és csapata 1854. május 5-én kezdte meg a függőhíd építését. Az elkészült híd költsége 36 000 dollár volt.
A híd 1855. január 23-án nyílt meg a nyilvánosság számára. Az alkalmat nagyszabású ünnepséggel tették emlékezetessé. Délután egy órakor nagy menet indult a St. Charles Hotel elől St. Anthony-ban, amelyet szánkók, zászlók és egy zenekar kísért. A menet egy kisebb hídon keresztül Nicollet-szigetre érkezett, ahol ágyúlövéssel üdvözölték őket, miközben ráléptek a függőhídra. A folyó átkelése után a menet Minneapolis üzleti negyedén haladt át, majd visszatért St. Anthony-ba. Az eseményt ünnepi vacsora zárta. Mivel a hidat Steele és a Mississippi Bridge Company birtokolta, az átkelés díjfizetéshez volt kötve. A gyalogosok három centet, a lovak és öszvérek tizenöt centet, az egylovas kocsik huszonöt centet, a tehenek és ökrök tíz centet, míg a sertések és juhok kettő centet fizettek. Biztonsági okokból minden átkelőnek gyalogló tempóban kellett haladnia.
A híd szinte azonnal biztonsági problémákkal küzdött. 1855. március 25-én egy tornádó súlyosan megrongálta, de július 4-én újjáépítették és újra megnyitották. Ennek ellenére a biztonsági és kapacitási problémák továbbra is fennálltak, ami végül az eredeti híd lecseréléséhez vezetett.
St. Anthony és Minneapolis gyors növekedése miatt hamarosan új hídra volt szükség. Amikor 1854-ben megkezdődött az építkezés, Minneapolisnak körülbelül 450, St. Anthony-nak közel 1000 lakosa volt. 1860-ra ezek a számok 2500-ra és 3200-ra emelkedtek. 1869-ben a Mississippi Bridge Company hídra vonatkozó engedélye lejárt, és Hennepin megye 37 500 dollárért átvette a tulajdonjogot. Az átkelési díjat csak 1872-ben törölték el, miután a híd megvásárlásához szükséges kötvényeket visszafizették. Ezután St. Anthony és Minneapolis egyesült, így a híd még fontosabb szerepet kapott.
- február 22-én megnyílt a második függőhíd, amelyet szintén Thomas Griffith tervezett. Az új híd szükségtelenné tette az elődjét, amelyet rövid időn belül lebontottak.
