1957. január 3-án a Hamilton Watch Company bemutatta a világ első elemről működő karóráját, a Hamilton Electric 500-at. Ez az óra úttörő megoldást kínált: a hagyományos mechanikus órákkal ellentétben soha nem kellett felhúzni. Az új technológia azonban gyermekbetegségekkel küzdött; az akkumulátor élettartama rendkívül rövid volt, így a felhasználóknak gyakran kellett cserélniük azt. Emellett megbízhatósági problémák is jellemezték az első szériákat. Ennek ellenére a Hamilton Electric 500 azonnal nagy sikert aratott. Az a gondolat, hogy egy órát nem kell felhúzni, önmagában vonzó volt a vásárlók számára, így a technológiai újdonság népszerűsége felülmúlta a kezdeti korlátokat. Ez a termék mérföldkőnek számított az óragyártás történetében, és elindította az elektromos órák fejlődésének korszakát.
Az Hamilton Electric 500 története lenyűgöző példája az innovációnak és annak, hogy a technológiai úttörés gyakran nehézségekkel jár. Az 1957-ben bemutatott világelső elemről hajtott karóra nemcsak a Hamilton mérnökeinek szakmai kreativitását mutatta be, hanem rávilágított arra is, hogy a forradalmi technológiai áttörésekhez idő, finomhangolás és a piac edukálása szükséges. A Hamilton Electric 500 nemcsak technológiailag, hanem esztétikailag is kiemelkedett. A korszak modernista dizájnjának jegyében készült, amely vonzotta a stílusos és előremutató vásárlókat. Az órák megjelenésére nagy hangsúlyt fektettek, hiszen a technológiai innováció önmagában nem lett volna elegendő a sikerhez. A modell különböző változatokban jelent meg, amelyek között akadtak egészen merész formatervezésűek is, ezzel is erősítve az óra különlegességének és modernségének üzenetét.
A második világháborút követő években az amerikai óragyártók, mint például az Elgin, a Bulova és a Hamilton, éles versenyt folytattak a fogyasztók figyelmének felkeltéséért. A technológiailag fejlettebb órák iránti kereslet inspirálta a gyártókat, hogy új megoldásokat dolgozzanak ki. Az elemes óra kifejlesztése a korszak egyik legizgalmasabb technológiai célkitűzése volt. A Hamilton mérnökei már 1947-ben elkezdték az elektromos óramű fejlesztését, amely az 1951-ben megalkotott első működő prototípussal tetőzött. A végleges modell, a Model 500, Fred Koehler, John Van Horn, Phillip Biemiller és James H. Reese szakértelmének köszönhetően született meg.
A Hamilton Electric 500 forradalmi újítása a „mozgó tekercses” rendszer volt. Az óra energiaellátását egy kisméretű elem biztosította, amelyet a National Carbon Company (később Union Carbide) fejlesztett ki a Hamiltonnal együttműködve. Az óraműben a mechanikus rugó helyett egy elektromágneses tekercs biztosította a hajtást, amely a mágneses mezők kölcsönhatásának segítségével mozgatta az óraszerkezet fogaskerekeit. Azonban a technológiai megoldások újdonsága ellenére az első modellek hajlamosak voltak hibás működésre, különösen a korrózióra érzékeny érintkezési pontok miatt. A Hamilton nagy lelkesedéssel mutatta be az Electric 500 modellt 1957. január 3-án, a New York-i Savoy Plaza Hotelben tartott sajtótájékoztatón. Az óra kezdetben aranytokos változatban volt elérhető, és 175 dollárba került, ami jelentős összegnek számított. Bár a sajtó és a vásárlók érdeklődése nagy volt, a gyakorlati problémák – például az akkumulátor korlátozott élettartama és a javítási eljárások bonyolultsága – hamarosan visszavetették az óra sikerét. Az órajavítók tapasztalatlansága miatt a Hamilton azt javasolta, hogy a hibás modelleket kizárólag a gyárban javítsák, ami tovább nehezítette a helyzetet.
A Hamilton Electric 500 legnagyobb kihívójává a Bulova Accutron vált, amely 1960-ban került piacra. Az Accutron tuningvilla-technológiájával megbízhatóbb és pontosabb megoldást kínált, ráadásul a Bulova nagy hangsúlyt fektetett a szervizelésre és a műszerészek képzésére. A Hamilton ezzel szemben nehezen tartotta a lépést, és az elektromos órák gyártását végül 1969-ben megszüntette. Ebben az évben a Seiko bemutatta a kvarctechnológiát használó Astron modellt, amely alapvetően átalakította az óraipart, és új mércét állított a pontosság és megbízhatóság terén.
Bár a Hamilton Electric 500 technikai nehézségei miatt nem vált hosszú távon sikeressé, az óra mérnöki zsenialitásának és innovációjának emléke tovább él. Ma már gyűjtői darabként tartják számon, és a történelem egyik legfontosabb mérföldkövének tekintik az óragyártás fejlődésében. Az Electric 500 a bátor újítások példája, amely megnyitotta az utat a modern, akkumulátoros és digitális órák előtt.
