1984. január 17-én az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága 5-4-es arányban úgy döntött, hogy a háztartási VCR-ek használata a televíziós műsorok felvételére, későbbi megtekintés céljából nem sérti a szövetségi szerzői jogi törvényeket.

Ez a döntés jelentős fordulópontot jelentett a televíziózás történetében. A Legfelsőbb Bíróság határozata lehetővé tette, hogy az emberek legálisan rögzíthessék a tévéműsorokat, így lehetővé téve a későbbi megtekintést, ami teljesen új szintre emelte a tévénézés élményét. A döntés hatására a házi videomagnók (VCR-ek) népszerűsége megugrott, és forradalmasította a televíziós tartalom fogyasztását. A VCR-ek elterjedése új lehetőségeket teremtett a televíziós tartalom elérhetőségében, mivel lehetővé tette, hogy a nézők rugalmasan, saját időpontjaikban nézzék meg a műsorokat. A televíziós műsorok felvétele és visszajátszása új távlatokat nyitott a szórakoztatóipar számára, és elősegítette az olyan későbbi technológiai fejlesztéseket is, mint a DVD lejátszók, valamint az online streaming szolgáltatások.

Bár a Legfelsőbb Bíróság döntése támogatja a személyes használatot, továbbra is felvetődtek jogi kérdések a szerzői jogok védelme és a háztartási rögzítés jogszerűsége körül. Az eset elősegítette a szerzői jogi törvények átdolgozását, amely az új médiatechnológiákhoz való alkalmazkodást is magában foglalta.