1950. január 24-én Percy LeBaron Spencer nevét örökre beírta a történelembe a mikrohullámú sütő szabadalmával. Az eszköz, amely kezdetben a „Method of Treating Foodstuffs” (Élelmiszerek kezelési eljárása) címet viselte, alapjaiban változtatta meg az ételkészítés és -melegítés módját.

A mikrohullámú sütő megszületése egy szerencsés véletlennek köszönhető. Spencer 1945-ben, a második világháború idején,  egy mikrohullámú csővel kísérletezett, amelyet eredetileg katonai RADAR rendszerekhez terveztek. A kísérletek során észrevette, hogy a zsebében lévő csokoládé megolvadt, ami arra utalt, hogy a mikrohullámú energia képes hőt termelni az élelmiszerekben. E felfedezés adta az ötletet a mikrohullámú sütő fejlesztéséhez. Spencer és csapata hamarosan kifejlesztette az első prototípust, amely lehetővé tette az ételek gyors és hatékony melegítését mikrohullámú energiával. Később kukoricaszemeket helyezett a mikrohullámú mezőbe, és így készítette el az első popcorn-t mikrohullám segítségével. Ezek után Spencer egy fém dobozt alakított ki a magnetron körül, amelyből a mikrohullámok nem tudtak kiszökni, így azok intenzívebben melegítették az ételt.

Az első mikrohullámú sütőt „Radarange” néven hozták forgalomba 1947-ben. Ez a készülék több mint 1,8 méter magas volt, körülbelül 340 kg-ot nyomott, és rendkívül drága volt (kb. 5000 dollár). Az áttörés 1967-ben történt, amikor az Amana piacra dobta az első megfizethető, 110 voltos mikrohullámú sütőt, amely 495 dollárba került. Az 1970-es évek közepére a mikrohullámú sütők elterjedtek az Egyesült Államokban és Japánban is, köszönhetően az alacsonyabb áraknak és a technológiai fejlesztéseknek. Az 1970-es évek végére évente több millió mikrohullámú sütőt adtak el, és 1997-re az amerikai háztartások 90%-ában megtalálhatóvá váltak. Ezzel a mikrohullámú sütők háztartási eszközzé váltak. A forradalom akkor kezdődött, amikor a gyártók bevezették a 100-300 dollár közötti modelleket. A mikrohullámú sütők kezdetben nemcsak főzésre, hanem ipari feladatokra, például szárításra és pörkölésre is használták.

1950-ben kiadott szabadalma nemcsak a technológiai fejlődés szempontjából volt mérföldkő, hanem az emberek mindennapi életét is átalakította. Az első mikrohullámú sütők ugyan nagyok és drágák voltak, de a technológia gyors fejlődése hamarosan elérhetővé tette őket a háztartások számára is. A mikrohullámú sütő a mai napig az egyik legnépszerűbb és leggyakrabban használt háztartási eszköz. Az ételek gyors és kényelmes elkészítésére alkalmas, és alapvetően megváltoztatta a főzéshez való hozzáállást. Percy LeBaron Spencer találmánya nélkül a modern konyha aligha lenne ugyanaz. A mikrohullámú sütő szabadalma a technológiai újítások és a mindennapi életet megkönnyítő találmányok kiemelkedő példája, amely a véletlen felfedezéstől a globális sikerig vezetett.

Hogyan működik a mikrohullámú sütő?

A mikrohullámú sütő az elektromágneses hullámok energiáját használja az ételek gyors melegítésére. Az alapelv egyszerű:

1. Mikrohullámok előállítása
   A sütő lelke egy magnetron nevű eszköz, amely mikrohullámokat generál. Ez a magnetron, ugyanaz, de jóval kisebb teljesítményű berendezés, amelyet katonai eszközökben is alkalmaznak. Ezek a hullámok a 2,45 GHz-es frekvencián működnek, ami ideális az ételek melegítéséhez.

2. Mikrohullámok eloszlása
   A mikrohullámokat a forgótányér segítségével egyenletesen próbálják elosztani az ételtérben. Ez biztosítja, hogy az étel minden része egyformán melegedjen fel.

3. Vízmolekulák rezgése
   A mikrohullámok a vízmolekulákat célozzák meg az ételben. Ezek a hullámok rezgésre késztetik az ételekben lévő polarizált molekulákat, különösen a vízmolekulákat, és a gyors mozgás miatt súrlódási hő keletkezik, amely felmelegíti az ételt. A mikrohullámú sütők a dielektromos melegítés elvét használják:

4. Melegítés és párolgás
   A melegítés gyorsasága és hatékonysága attól függ, hogy az étel mennyi vizet tartalmaz. A magas víztartalmú ételek gyorsabban melegszenek fel, míg a száraz ételek lassabban.

Néhány tévhit a mikrohullámú sütőről

• „Sugárzást bocsát ki”
  A mikrohullámú sütő által kibocsátott sugárzás nem ionizáló jellegű, tehát nem veszélyes. A sütő belsejében marad, és az ajtók biztonsági hálói megakadályozzák a külső sugárzást. A mikrohullámú sütők biztonságát kezdetben sokan megkérdőjelezték, különösen a kiszivárgó mikrohullámok miatt. 1968-ban az Egyesült Államok elfogadta a Radiation Control for Health and Safety Act törvényt, amely szigorúan korlátozta a mikrohullám-sugárzás mértékét a sütők élettartama alatt.  A gyártók az ajtókat és más alkatrészeket úgy tervezték, hogy minimális sugárzás szökjön ki, és az eszköz automatikusan kikapcsoljon, ha az ajtót kinyitják.

• „Elpusztítja az étel tápanyagait”
  Minden főzési módszer hatással van az ételek tápanyagaira, de a mikrohullámú sütés gyorsasága miatt kevesebb vitamin és ásványi anyag vész el, mint a hosszabb hőkezelés során.

(kép)