1954. november 1-jén kezdte meg a Regency TR-1 tranzisztoros rádió értékesítését az Industrial Development Engineering Associates (IDEA) vállalat. A tranzisztortechnológiát a Texas Instruments fejlesztette ki, majd partnerségre lépett az IDEA-val a rádió tervezéséhez és gyártásához. Habár a A TR-1 teljesítménye közepesnek bizonyult, közel 150 000 példányban kelt el, és ezzel elindította a tranzisztoros iparágat, amely forradalmasította a hordozható rádiók világát. Korábban a tranzisztorokat kizárólag katonai vagy ipari alkalmazásokban használták, de a TR-1 megmutatta a tranzisztorok lehetőségeit a fogyasztói elektronika területén is, ami nemcsak a rádiók méretének csökkentésében hozott áttörést, hanem a rádiózás történetében is mérföldkőnek számított. Ezzel előre jelezte egy olyan jövő eljövetelét, amelyben a kisméretű, kézben tartható eszközök – mint a számológépek, mobiltelefonok és táblagépek – mindennapossá válnak.

A koncepció kialakulása

A tranzisztort a Bell Labs találta fel 1947-ben. Noha mérete és energiafogyasztása sokkal kisebb volt, mint az elektroncsöveké, 1954-ig a tranzisztorok mégsem váltották fel az elektroncsöveket a fogyasztói elektronikában – hallókészülékek kivételével – a magas áruk miatt, hiszen egy tranzisztor ára 20 dollár volt, szemben az elektroncsövek 1 dolláros árával.

1954 májusában a Texas Instruments (TI), amely korábban olajipari műszerek és az amerikai haditengerészet számára helymeghatározó eszközök gyártásával foglalkozott, egy elismert rádiógyártót keresett, hogy fejlesszen és forgalmazzon egy rádiót a TI tranzisztorait felhasználva. Az ismert rádiógyártók közül – többek között az RCA, a Philcó és az Emerson – egyik sem mutatott érdeklődést. A korábbi elektroncsöves zsebrádiók sikertelennek bizonyultak, és egyes vállalatok saját tranzisztorokat gyártottak, így nem akartak a TI tranzisztoraira támaszkodni. Ed Tudor, az I.D.E.A. (Industrial Development Engineering Associates) elnöke – amely házi antennákhoz használatos erősítőket gyártott – megragadta a lehetőséget, hogy elkészíthesse a TR-1-et, és azt jósolta, hogy három éven belül 20 millió tranzisztoros rádiót fognak eladni. A vállalat úgy gondolta, hogy sok amerikai, aki óvóhelyeket épít, szükségét fogja érezni egy zsebméretű rádiónak vészhelyzet esetére.

A TI nem volt érdekelt rádiógyártásban; célja az volt, hogy növelje a tranzisztorai iránti keresletet, hogy az egyenkénti ár 10-15 dollárról csökkenjen. Az I.D.E.A Regency részlege 1954. október 18-án jelentette be a TR-1-et, és november 1-jén kezdte meg az árusítást New Yorkban és Los Angelesben.

Technikai tervezés

A TR-1 a TI NPN tranzisztorait használja, amelyeket kézzel válogattak négyes készletekbe. A rádió működéséhez egy 22,5 voltos elem biztosítja az energiát, mivel a korai tranzisztoroknál csak így lehetett megfelelő rádiófrekvenciás teljesítményt elérni, ha azok közel kerültek a kollektor-emitter letörési feszültségükhöz. Az összetevők áramfelvétele mindössze 4 mA, így 20–30 órás működést biztosít, szemben az elektroncsöves hordozható vevőknél elérhető néhány órával. A Regency TR-1 szabadalmát Richard C. Koch, az I.D.E.A. projektmérnöke kapta meg.

A TR-1 egy szuperheterodin vevő, amely négy n-p-n germánium tranzisztort és egy diódát tartalmaz. Az első fokozat egy tranzisztoros konverter, ezt két középfrekvenciás erősítőfokozat követi. A vevő automatikus erősítésszabályozással rendelkezik. A demodulált jel egyenáramú szintje egy nagy kondenzátorral van szűrve. Bár a 22,5 V-os elem manapság ritkaságnak számít, bizonyos eszközökben még mindig használják, és 2020-ban is elérhető volt a piacon. A minimálisan szükséges feszültség körülbelül 15 V, amely alatt a rádió oszcillál. Az elemhez párhuzamosan egy elektrolit kondenzátor van csatlakoztatva a stabilitás növelése érdekében. A be- és kikapcsoló kapcsoló a hangerőszabályzóval együtt működik.

A Regency 1954. október 25-én kezdte meg a TR-1 összeszerelését, felügyelve az egyesült államokbeli gyártók közös erőfeszítéseit:

• A tranzisztorokat és transzformátorokat a Texas Instruments szállította Dallasból, Texas államból.
• A középfrekvenciás transzformátorokat a Vokar készítette Dexterben, Michigan államban.
• A hangoló kondenzátor a Radio Condenser vállalattól származott Camdenből, New Jersey államból.
• A kondenzátorokat az International Electronics (Nashville, Tennessee), az Erie Electronics (Erie, Pennsylvania) és a Centralab (Milwaukee, Wisconsin) szállította.
• A germánium diódákat a Tungsol és a Raytheon gyártotta.
• Az ellenállások ismeretlen forrásból származtak.
• A hangerőszabályzó a Chicago Telephone Supply cég Elkhart-i (Indiana) gyárából érkezett.
• A hangszórót a Jensen cég szállította Chicagóból, Illinois államból.
• A nyomtatott áramkör alapanyagát a Richardson Company gyártotta Melrose Parkban (Illinois) és Indianapolisban (Indiana).
• A maratott nyomtatott áramköröket a chicagói Croname készítette.
• A műanyag ház az indianapolisi Argus Plastics cégtől származott.

Egy évvel a TR-1 megjelenése után az eladások megközelítették a 100 000 darabot. Bár a rádió dizájnját, újdonságát és kis méretét dicsérték, a költségcsökkentő intézkedések miatt érzékenysége és hangminősége elmaradt a hagyományos elektroncsöves versenytársakétól, és az értékelések többnyire negatívak voltak. A Consumer Reports egyik értékelése a zajszintet és bizonyos frekvenciákon a stabilitás hiányát kifogásolta, és nem javasolta a készülék megvásárlását, kiemelve, hogy bár a beszédhallgatás „megfelelő” volt, a zene minősége elfogadhatatlan. A TI és az I.D.E.A. nem vitatta a gyenge kritikákat, hiszen ismerték a technikai korlátokat, amelyek a négy tranzisztor használatából adódtak. Nem tudták, hogy a Raytheon egy hat tranzisztoros asztali rádió kifejlesztésén dolgozik; ez 1955 februárjában jelent meg, és a nagyobb készülékház jelentős hangminőség-javulást tett lehetővé. 1955 augusztusában egy kis japán cég kiadta első tranzisztoros rádióját, a TR-55-öt; a vállalat később Sony néven vált ismertté, és a világ vezető fogyasztói rádiógyártójává fejlődött.

(forrás)