Az ENIAC, amelyet a világ első teljesen elektronikus számítógépeként tartanak számon, tizenegy év folyamatos szolgálat után 1955. október 2-án nyugdíjazták. Ez a számítógép mérföldkőnek számít a számítástechnika történetében, hiszen az ENIAC az első olyan gép volt, amely teljesen elektronikus alapon működött, és hatalmas hatást gyakorolt a későbbi számítógépes technológiák fejlődésére.
Az ENIAC-ot az Egyesült Államok hadserege fejlesztette ki, és kezdetben ballisztikai számítások elvégzésére használták. Kialakítása és működése az 1940-es években forradalmi volt, mivel korábban a számítási feladatok mechanikus eszközökkel vagy elektromechanikus számítógépekkel zajlottak, amelyek jóval lassabbak és kevésbé megbízhatóak voltak. Az ENIAC sokkal gyorsabb volt, mivel teljesen elektronikus áramköröket használt.
Az ENIAC 18 000 vákuumcsövet, 7 200 kristálydiódát, 1 500 relét, 70 000 ellenállást, 10 000 kondenzátort és megközelítőleg 5 000 000 kézzel forrasztott csatlakozást tartalmazott. Tömege meghaladta a 27 tonnát, hozzávetőleg 2 méter (8 láb) magas, 1 méter (3 láb) mély és 30 méter (100 láb) hosszú volt, 28 négyzetméternyi (300 négyzetlábnyi) területet foglalt el, és 150 kW villamos teljesítmény vett fel. A bemeneti adatokat egy IBM kártyaolvasón keresztül lehetett megadni, míg a kimenethez egy IBM lyukkártya-lyukasztót használtak. Ezeket a lyukkártyákat offline nyomtatott kimenet előállítására is használták, például egy IBM könyvelőgép (például az IBM 405) segítségével. Bár az ENIAC eredetileg nem rendelkezett belső memóriával, ezek a lyukkártyák külső adattárolásra szolgálhattak. 1953-ban a Burroughs Corporation egy 100 szavas mágneses magmemóriát épített az ENIAC-ba.
Az ENIAC nyugdíjba vonulásával véget ért a számítástechnika korai korszakának egyik legjelentősebb fejezete. Bár maga a gép elavulttá vált a technológiai fejlődés üteme miatt, hatása még hosszú évtizedekig érezhető maradt. Az ENIAC megmutatta, hogy az elektronikus számítógépek mennyivel hatékonyabbak lehetnek a hagyományos mechanikus rendszereknél, és megalapozta az új generációs számítógépek fejlesztését.
Az ENIAC által inspirált kutatók és mérnökök újabb és gyorsabb számítógépeket hoztak létre, mint például az EDVAC és az UNIVAC, amelyek már tárolt programozású gépek voltak, vagyis képesek voltak a programjaikat is a memóriájukban tárolni, nem csak adatokat. Ez a fejlődés forradalmasította a számítástechnikát, lehetővé téve sokkal bonyolultabb feladatok elvégzését. Az ENIAC öröksége ma is él, hiszen minden modern számítógép alapjaiban azokat az elveket követi, amelyeket az ENIAC vezetett be. Bár a számítógépek ma már milliárdszor gyorsabbak és kisebbek, az ENIAC mutatta meg először, hogy a számítógépek képesek hatalmas mennyiségű adat feldolgozására nagy sebességgel.
