1985. július 23-án mutatták be a Commodore Amiga 1000-et, a New York-i Lincoln Centerben:
A fejlesztés 3 évvel korábban 1982-ben, 40 éve kezdődött el. Videó az Amiga történelméről:
Az Amiga (jelentése spanyolul(külső hivatkozás) „barátnő”, arra utalva, hogy fejlesztője egy barátságos számítógépet akart létrehozni)[1](külső hivatkozás) az otthoni számítógépek/személyi számítógépek családjába tartozik. Modelljei a 16 bites(külső hivatkozás) és 32 bites(külső hivatkozás) számítógépek úttörői voltak, 256 KB vagy még ennél is nagyobb mennyiségű RAM-ja, egéralapú grafikus felhasználói felülete, valamint újszerűnek ható grafikája és hangzása nagy előrelépés mutatott a 8 bites számítógépek után. Fő riválisai a vele szinte egy időben megjelenő Atari ST(külső hivatkozás), az Apple Macintosh(külső hivatkozás) és Apple IIGS(külső hivatkozás) voltak. A Motorola 68000(külső hivatkozás)-es mikroprocesszorra épülő Amiga egyedi volt abban, hogy saját grafikus és hangeszközeit különféle újításokkal tette jobbá: ilyen a sprite alapú grafika, a blitterek (koprocesszorok), és egy kezdetleges, preemptív módon több feladatot futtatni képes (multitasking) operációs rendszer, az AmigaOS révén.
1985 júliusában jelent meg az Amiga 1000(külső hivatkozás), de különféle gyártási problémák miatt csak 1986 elején kezdhették meg széles körben a forgalmazását. A legjobban fogyó modell, az Amiga 500(külső hivatkozás) 1987-ben mutatkozott be (a bővíthető, professzionális munkára alkalmas Amiga 2000(külső hivatkozás)-rel együtt), és a gép a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején az otthoni számítógépek között az egyik legnépszerűbb volt, kb. 4-6 millió eladott példánnyal.[2](külső hivatkozás) 1990-ben mutatkozott be az Amiga 3000(külső hivatkozás), majd 1992-ben az Amiga 500+(külső hivatkozás) és az Amiga 600(külső hivatkozás), és ugyanennek az évnek a végén az Amiga 1200(külső hivatkozás) és az Amiga 4000(külső hivatkozás). A platform gyorsan népszerű lett a játékosok, a demóprogramozók, és a videoszerkesztők körében. A képessége, hogy több hangmintát is le tudott játszani egy időben, a zeneszerkesztés terén is komoly platformmá tette. A viszonylag erős processzor és sok memória révén a 3D renderelés is lehetségessé vált.
Noha a kezdeti reklámok alapvetően egy üzleti felhasználási célú gépként mutatták be, az Amiga igazán otthoni számítógépként lett sikeres. A rossz marketing és az újabb modellek esetében a technológiai újítások elmaradása miatt a számítógép gyorsan vesztett a népszerűségéből, különösen a negyedik generációs konzolok összecsapása idején. A kegyelemdöfést az IBM PC architektúra fejlődése adta meg, amely 1987-ben képessé vált 256 színű VGA-megjelenítésre. A Commodore végül 1994-ben szűnt meg, miután a konzolként kiadott Amiga, az Amiga CD32(külső hivatkozás) üzleti szempontból bukás lett.
A Commodore megszűnése után sem maradt magára a gép, számos közösség tartja életben az Amigát mind hardveres, mind szoftveres szempontból.
További érdekes részletek(külső hivatkozás) a Wikipedia(külső hivatkozás)-n >(külső hivatkozás)
A Commodore Amiga 1000, vagy A1000, eredetileg egyszerűen csak Amiga-ként került forgalomba és a Commodore International(külső hivatkozás) első személyi számítógépe(külső hivatkozás) az Amiga-sorozatból. Ötvözi az 1985-ben nagy teljesítményűnek számító 16/32-bites Motorola 68000(külső hivatkozás) CPU(külső hivatkozás) képességeit a kategóriája akkori legfejlettebb grafikai(külső hivatkozás)-, illetve hangrendszerével, továbbá ún. preemptív multitasking(külső hivatkozás) operációs rendszer(külső hivatkozás) fut rajta, melynek bizonyos elemei a 256 KiB(külső hivatkozás)-os bootstrap(külső hivatkozás) WOM-ban(külső hivatkozás) helyezkednek el és további 256 KiB RAM(külső hivatkozás)-ot használhat működése során. Az elsődleges memória adattároló bővíthető volt a gyártó által forgalmazott 256 KiB-os RAM modullal, összesen 512 KiB-ra. Az Amiga 1000 előlapja alatt elérhető külső bővítő foglalat révén azonban a rendszermemória egészen 8,5 MiB(külső hivatkozás)-ig volt bővíthető.
