Ma is, mint szombatonként rendszeresen a piac hangulata vitte a főszerepet: a standok között sétálva egy fiatal kishölgy kínált számtalan gombát, köztük friss fafülgombát, és azonnal elhatároztam, hogy valami ázsiai ihletésű ételt készítek. Bár kínait még sosem próbáltam, a kihívás vonzott, és izgatottan vártam, milyen ízeket lehet majd kihozni belőle.
Hazaérve a receptek böngészésével kezdtem: a fafülgombás csirke ígérkezett a legjobb választásnak, de hamar kiderült, hogy egy-két apró csavarral szeretném a saját stílusomra formálni. Az első akadály a kínai só volt. Őszintén szólva nem tudtam, mi az, így utánanéztem, de végül úgy döntöttem, hogy most kihagyom – az ízeket majd a fűszerekkel oldom meg.
A kínai ső, ételmérnökök számára ismerősebb néven a nátrium-glutamát (MSG, monosodium glutamate) egy ízfokozó, amelyet elsősorban feldolgozott élelmiszerekben, levesporokban, snackekben és gyorsételekben használnak. A tudományos vizsgálatok alapján a legtöbb ember számára mérsékelt mennyiségben nem jelent egészségügyi kockázatot, és a nemzetközi élelmiszerbiztonsági hatóságok, például az EFSA és az FDA is biztonságosnak minősítik a normál étrendben való fogyasztását. Bizonyos esetekben azonban előfordulhatnak rövid távú kellemetlen tünetek, például fejfájás, izzadás, szívdobogás vagy zsibbadás az arcon és a nyakon, amelyeket a „kínai étterem szindróma” néven is ismerünk. Ezek a reakciók viszonylag ritkák, és inkább az érzékeny egyéneknél jelentkeznek. A jelenlegi kutatások szerint a normál étrendben előforduló MSG nem kapcsolódik komoly betegségekhez, mint például a rák, a szívbetegség vagy az idegrendszeri károsodás. Nagyon nagy dózisok alkalmazása kísérleti állatokon ugyan idegrendszeri hatásokat mutatott, de ezek a dózisok messze meghaladják az emberi étrendben előforduló mennyiséget. Kisgyermekek, asztmás emberek vagy bizonyos neurológiai problémákkal küzdők érzékenyebbek lehetnek, ezért számukra érdemes óvatosan fogyasztani. Összességében a nátrium-glutamát a legtöbb ember számára biztonságos, amennyiben nem fogyasztják túlzott mennyiségben, és csak néhány érzékeny egyénnél okozhat rövid távú kellemetlen tüneteket.
A csirkemell-filék előkészítése után kezdődött az igazi varázslat: vékony csíkokra vágtam, sóztam, borsoztam, majd egy kis vízzel és egy evőkanál kukoricakeményítővel „páccá” dolgoztam össze, és fél-egy órára a hűtőbe tettem.

Közben a zöldségek kapták a figyelmet: a fafülgombát, bár friss volt, végül úgy döntöttem enyhén sós vízben beáztatom, a répát vékony szeletekre vágtam, az uborkát nagyobb darabokra, a paprikákat felszeleteltem, és egy fél csipős paprikát is bevontam a műveletbe. A hagymát is felszeleteltem, de nem vágtam apróra. A spájzban talált, üvegben lévő bambuszrügy és a frissen megtisztított fokhagyma még izgalmasabbá tette a kompozíciót.

A wok (bár csak egy wok-szerű, teflon bevonatú edény) már melegedett. Kevés napraforgó olajon, 8-as fokozaton, nagy energiával fehérre sütöttem a csirkét – az olaj, oly kevés volt, szinte teljesen felszívódott, és a hús kapott egy jellemző Hold fehér árnyalatot. A félig átsült csirkét félretettem, hogy a zöldségek kerülhessenek a főszerepbe.
A fokhagyma illata szinte azonnal betöltötte a konyhát, amikor 6-os fokozaton kissé megpirítottam. Ezután érkeztek a zöldségek: hagymát, fafülgombát, répát, paprikát, uborkát és bambuszrügyet a wok-ba raktam és egyaránt, sóztam, borsoztam, korianderrel és cayenne borssal fűszereztem, és adtam neki egy kis plusz csípősséget. A vízben oldott keményítő sűrítette az egészet, és pár percnyi kevergetés után a hús is visszakerült a wok-ba.
Közben a tűz fokozatát 6-5-re csökkentettem, és a kevergetés mellett nagyjából tizenkét percig főztem az ételt. Az utolsó három percben egy hirtelen ötlettől vezérelve a Gong Bao-ra jellemző földimogyorót és újhagymát adtam hozzá, és bár szezámolajat a végén a recept szerint kellett volna, most ezt kihagytam.

A végső íz egy kis fúzióvá alakult: a fafülgomba és a csirke alapját megtartottam, de a mogyoró, az újhagyma és a csípősség miatt a végeredmény a Gong Bao csirkére is emlékeztetett. Ha újra csinálnám, az uborkát csak a végén adnám hozzá, hogy megőrizze frissességét.
Az egész főzés egy kísérlet volt: tanulás, felfedezés és játék az ízekkel. A piac friss alapanyagai, az apró csavarok a recepteken és a fűszerek harmóniája végül egy különleges, ázsiai ihletésű ételt eredményezett, ami igazán örömmel töltött el.
Hozzávalók
Hús és pácolás:
- 2–3 darab csirkemell-filé
- Só ízlés szerint
- Frissen őrölt fekete bors ízlés szerint
- 1 evőkanál kukoricakeményítő
- 1–2 evőkanál víz (a páchoz)
Zöldségek:
- 2 közepes sárgarépa, vékony szeletekre vágva
- 1 közepes uborka, nagyobb darabokra vágva
- 1 piros paprika, felszeletelve
- 1 zöld paprika, felszeletelve
- 1 fej hagyma
- 1/2 csipős paprika, aprítva
- 250 g fafülgomba (friss vagy előre beáztatott)
- 50–70 g bambuszrügy (konzerv vagy üveges)
- 2–3 gerezd fokhagyma, megtisztítva és aprítva
- 2–3 szál újhagyma, felkarikázva
Fűszerek és ízesítés:
- Só és bors ízlés szerint a zöldségekhez
- Koriander (őrölt) 1/2–1 teáskanál
- Cayenne bors (csipetnyi, óvatosan)
- Extra csípős paprika ízlés szerint
Egyéb:
- 2–3 evőkanál vízben oldott kukoricakeményítő (a sűrítéshez)
- 2 evőkanál napraforgóolaj (a sütéshez)
- 2–3 evőkanál földimogyoró (utolsó percekben)
Opcionális (ha van otthon):
-
1 teáskanál szezámolaj a végén a fűszeres illat és íz fokozásához

