Egy olyan világban élünk, ahol gyakorlatilag mindenkinek van korábbról tapasztalata a Windows-zal, ahol a gyártók összeszemetelik az operációs rendszereket előre telepített shareware-ekkel és demokkal - a legtöbbször eszünk ágában sincs használni ezeket -, és ahol az emberek annak ellenére, hogy kifizették a licenszet, le kell tölteniük illegálisan (ez vitatható) a telepítőlemezt… Ebben a világban az OEM kifejezés a legtöbb embernek annyit jelent, hogy “tiszta”. Ha megveszik vagy letöltik az OEM Windows-t, akkor a felhasználók megkapják az “igazi” Windowst, azt, amelyik nincsen teleszemetelve.
Emiatt - akár a boltok polcairól, akár az emberek torrentoldalairól beszélünk - az OEM azt jelenti, hogy “cool”.
Ezen okok miatt, amikor ez a lehetőség megjelent a Linux Mintben, azonnal népszerű lett, ám rossz okokból… :)
Az OEM a Linux Mintben
A Linux Mint 8-ig a liveCD tartalmazott egy lehetőséget, “OEM telepítés” címmel. Ezt a felhasználók sajnos rosszul értelmezték és sokan OEM módban telepítették a Linux Mintet a saját gépükre. Hónapokig is használhatták a gépet anélkül, hogy beállítottak volna egy felhasználói fiókot, és az IRC nevük is a felhasználónevük volt: “oem”... Egyértelműen rossz volt a helyzet.
A Linux Mint 9 óta különválasztották az OEM telepítőket és elrejtették őket a fő letöltési oldalakról, hogy azok az emberek, akiknek nincsen rá szükségük, ne használják ezeket.
Mi is az az OEM valójában?
Az OEM az “Original Equipment Manufacturer” rövidítése. A gyakorlatban OEM lehet mindenki (személy vagy cég, mindegy), akinek arra van szüksége, hogy előtelepítse a Linux Mintet.
Amikor saját magának telepíti az ember a Linux Mintet, az egyik dolog, amit meg kell tenni, az a felhasználónév megadása. Ez a rendszer alapvető testreszabásának egy fontos lépése, ezáltal ha készen van a rendszer telepítése, a felhasználói fiók is készen áll, és a számítógép a készen áll a “felhasználásra”.
Legtöbbször, amikor egy kereskedő vagy egy gyártó előtelepíti a Linux Mintet, semmit nem tud a vásárlóról. Ilyenkor képtelenség a Linux Mintet normális módon telepíteni, hiszen nem tudja, hogy milyen felhasználónevet szeretne a felhasználó (az pedig különösen kínos lenne, ha az eladónak meg kellene kérdeznie eladás előtt, hogy mi legyen a jelszava). Emiatt az OEM-nek két lehetősége van. Vagy beállít egy általános fiókot (ami borzasztóan néz ki és NAGYON amatőr… Hiszen ki szeretné a “madarasteszkó” felhasználónevet?), vagy OEM módban telepíti a Linux Mintet. Ilyenkor nem kell kitölteni semmilyen személyes adatot, a rendszer kéri meg a felhasználót, hogy adja meg ezeket.
És ez az OEM telepítés. Egy olyan rendszert kapunk vele amelyet nem az használ, aki telepíti a rendszert, hanem egy ismeretlen személy. Egy félkész telepítésről beszélünk abból a szempontból, hogy első indításkor kéri be a felhasználó adatait magától a tényleges felhasználótól.
A működéséről
Az OEM telepítőlemezzel a gyártó telepíti a Linux Mintet a számítógépre. A felhasználónév “oem” és a gyártó átmeneti jelszavakkal, gépnevekkel és nyelvi beállításokkal dolgozik.
Újraindítás után a gyártó be tud lépni az “oem” fiókkal és rendszerszintű módosításokat hajthat végre. Amikor ezekkel végzett, a gyártó rákattint a “Menü” - “Előkészítés a végfelhasználónak” lehetőségre, leállítja a gépet és a rendszer eladásra kész.
Miután megvették a gépet, első bekapcsoláskor a vásárlónak ki kell töltenie a felhasználónevet, a jelszót, a gépnevet, a helybeállításokat és a billentyűzetkiosztást. Ezek után az “oem” fiókot törli a rendszer, és létrehozza az új fiókot. A rendszer így készen áll a használatra.
Az eredeti cikk a segfault.linuxmint.com-on (a linuxmint.com fejlesztői blogja) jelent meg 2013. május 30-án: http://segfault.linuxmint.com/2013/05/oem-isos-explained/