Az előző részbe megismertünk egy adat titkosítást, amivel egy USB eszközt titkosítottunk. Ami csak az egyik része a VeraCrytp lehetőségeinek. Aki úgy gondolja, és remélem mindenki így gondolja, annak van lehetősége olyan tárolókat, fájlokat létrehozni, melyek a dokumentumokat tárolja. Ez egy kicsit fura, hiszen az a megszokott, ha egy lemezt titkosítunk, így csak az fér a lemez tartalmához, akinek joga van. Illetve egy-egy fájlt szoktunk titkosítani, amihez annak adunk jelszót,akinek akarunk. Ez a megoldás kicsit más, hiszen egy tároló fájlt hozunk létre, amit a későbbiekben mint egy sima winchestert, lemezt stb. felcsatolunk a VeraCrypt-tel és abba rakjuk a felhasználó fájlokat. Így egy nagy tároló lesz és abban sok felhasználó fájl. Itt is van lehetőség egy dupla tároló létrehozására, amiről a múlt részben volt szó. Maga a tároló létrehozása pont úgy történik, mint egy lemez titkosítása. Ezt a cikkben és az alján ajánlott videóban tárgyaltuk, így nem okozhat gondot.

Tárló fájl létrehozása nem okozhat gondot. Így nem is ez lesz a fő téma ma, hanem egy internetes tárhelyet fogunk használni az adataink elérhetővé tételéhez.

Titkosított adatok az internetes tárhelyeken

Miért? Most egy fórumos bejegyzést idézek, amivel teljesen egyetértek: „és a pendrive otthon maradt, elveszett, meggübbedt, ráléptek, pont okostelefonon kéne róla valami és pont nincs OTG kábel 50 kilométeres környéken stb.” A fórumtárs azt vetette fel, hogy az USB-s megoldás nem a legjobb, ő a VeraCrypt-et másképp használja. Bár ő más tárhelyet említett, én másikkal mutatom be, mert nekem az jobban tetszik. De a megoldás nyilván minden tárhellyel működik.

Miért ne? Logikus vélemény, ha valaki azt hangoztatja, hogy bizony az ingyen adott tárhelyek azok nem biztonságosak. Ez így is van. Tekintsünk el azoktól a hirdetésektől, melyek azt taglalják, hogy ők titkosítottan tárolják a dolgainkat, és bizony leteszik a kisujj-esküt, ők nem fognak kukkolni. Én elhiszem, hiszen úriember nem kételkedik a másik szavában. De fenntartom a jogot, hogy az adatokat csakis titkosítva rakom fel. Ez alól van kivétel természetesen, hiszen vannak nem kritikus dokumentumok, melyek amúgy is hozzám köthetőek, és semmi érzékeny adatot nem tartalmaznak. Ilyen például a youtube csatornám videóinak a mentése.

Mega.nz?

Miért? A sok tucatnyi tárhelyből miért ezt?

• Mert nagy tárhelyet ad
• Van natív linuxos kliens
• Van CLI megoldás
• Böngészőből is fel tudok tölteni
• Mert egyedi fájlokat, de könyvtárakat is meg tudok osztani
• Egy pillanat alatt tükrözhető az egyik tárhely a másikra
• Elvileg titkosítva tárolja az adatainkat
• Nem törli a fájlokat, ha nincs letöltés
• Nem dobál fel az ingyenes letöltésnél sem képi kódokat
• Ingyenes vonalon sem tiltja le a letöltővezérlőket

Bár vannak hibái, hiszen egy idő után lecsökkenti a tárhely méretet, van forgalmi korlátozásán, én ezt választottam.

A mega.nz-n lehet regisztrálni, majd megerősítő levél után már használható is a tárhely. Érdemes letölteni a megfelelő klienst, és installálni, ami egy kis plusz kedvezményt is ad. Kedvezmények: ezek időszakosan lejárnak, de sem új tárhelyet, sem pedig egy-egy havert (saját magunkat, más email címen…) meghívni nem kunszt.

MX Linux, az bizony egy Debian 9-es, így azt töltöttem le. Gond nélkül települt, így hibaelhárításról nem kell szólnom. Én gyorsan a CLI verziót is leszedtem, mert az sokkal kényelmesebb nekem.

A MegaSync indítása után be kell állítani. Bekéri a megadott email-t és a jelszavadat, meg azt, hogy mit kellene szinkronizálni. Én itt az alapértelmezett szinkronizálandó könyvtárat adtam meg, mert a többit majd máshogy szinkronizálom.
Én automata indítással használom, így ott csücsül a tálcán. Így a megadott könyvtárakat folyamatosan szinkronizálja. A kis MegaSync ikonra kattintva jobb gombbal a beállításokat tegyük meg.

Az első fülön minden egyértelmű, én egyet javaslok: Backup Key. Azaz letöltesz egy olyan kulcsot, amivel, ha a jelszavadat elfelejtetted (nem fogod, de nem árt!) azonosíthatod magad. Ez kifejezetten hasznos, ha olyan emailról regisztráltál, ami meg fog szűnni, vagy esetleg egyszer használatos email szolgáltatóról. A kulcs lejön, én átnevezem értelem névre, hogy a későbbiekben tudjam, hogy melyik fiókomhoz tartozik. Ami fontos: az ilyen kulcsokat nyilván nem egy sima könyvtárba rakod, hanem egy biztos helyre. Például egy VreaCrypt tárolófájlba. Ami nem csak azért fontos, hogy ne tudjon belépni a nevedben senki a tárhelyre, hanem azért is, mert így egy idő után kialakul a rutin: mindig, mindent a megfelelően titkosított helyre rakunk.

A Szinkron fülön adjuk meg, hogy melyik helyi mappát, melyik mega tárhelyen lévő mappával akarjuk szinkronban tartani. Az Engedélyek a mappák és a fájlok jogait szabályozhatjuk. Én alapon hagytam.

A sávszélesség fül: a le és feltöltés sávszéllességét korlátozhatjuk. Én szintén alapon hagytam, de akinek kisebb a sávszélessége, annak érdemes korlátozni a fel- és letöltést, hogy más adatforgalmat ne zavarjon meg. Ami fontos információ. Van egy napi kvóta a fel- és letöltésnél, ha jól emlékszem 5Giga/nap. Ha eléred, akkor már nem tölthetsz, de kis idő múlva már újra szabad a pálya.

A Proxy fül, az a proxy beállítására ad lehetőséget.

Haladó: Alapértelmezett mappákat adhatjuk meg, és fájl típust ki tudunk zárni. Illetve egy-két egyéb beállítást tehetünk meg.

Ha a ikontálcán lévő MegaSync ikonra kattintunk, majd a jobb felső kis fogaskerékre akkor egypár fontos funkciót érünk el. Ezek egyértelműen, gyorsítják a munkát.

VeraCrypt tároló fájl és a Mega.nz használata együtt

A használata viszonylag egyszerű, hiszen a feltöltési, a helyi könyvtárban lévő összes fájlt szinkronizálni tudja a mega tárhellyel. Így egy VeraCrypt tárolófájlt is minden további gond nélkül szinkronizál. A mega tárhelyen csak egy nagy fájlnak látszik a feltöltött konténer, annak a tartalma gyakorlatilag nem hozzáférhető másnak. Én a praktikusság miatt több, kisebb VeraCrypt tárolófájlt használok, mert ha le kell tölteni, akkor gyorsabb, ha nem egy 20gigás tárolót szedek le egy pár byte-nyi adatért…

CLI vagy a grafikus program?

A mega.nz-nek van egy nagyon jó grafikus programja, mait az előbb bemutattam. Tudunk böngészőből is fel, le töltögetni. Akkor meg minek a CLI, azaz parancssoros megoldás? Egyrészt mert van, akkor biztosan van oka is :) Másrészt sokszor gyorsabb a parancssoros megoldás. Illetve ha több mega tárhelyed van, akkor azok közt váltani macerás a grafikus alkalmazással. Előbb ki kell lépni, majd megadni az új tárhely loginját, majd azután meg a helyi és a távoli könyvtárakat. Majd vissza az egészet, hiszen az eredeti beállításokkal megy a napi meló (vagy akármi) folyamos szinkronja… Na ez az utolsó szokott nálam elmaradni, így azt gondoltam ki, hogy lesz a grafikus megoldás a normál, napi rutinra, és a többit meg majd parancssorból intézem.

A másik nagyon fontos tulajdonsága a CLI verziónak, hogy az scriptesíthetőek a feladatok. Aminagy előny, hogy semmi újat nem kell megtanulnunk, csak ismerni a Linuxos parancsokat.

Mega CLI használata

Bár én az elején leszedtem, de aki nem tette meg a MEGAcmd néven találja, és itt sem árt, ha a saját disztribúciódhoz töltöd le. Gondolom már mindeni unja, de… az MX Linux az Debian 9… és itt is felment gyorsan és gond nélkül.

Majd egy terminálban indíthatjuk is a munkát. Két megoldás van.
Vagy a terminálban használjuk a megához tartozó parancsokat, vagy a mega-cmd paranccsal kapunk egy saját shell-t.

A kettő közt csak annyi a különbség, hogy a saját terminálunkban a mega-ls lesz a használandó, ha meg mega-cmd urtán a maga shellben ügyködünk, akkor simán az ls, amit a mega tárhelyen értelmez a shell. Ízlések és…
A példából is látni, hogy értelmesen olyan neveket adtak a parancsoknak, amit mindeni ismer, csak vagy a mega shell-ben használjuk, vagy pedig elírjuk „mega-”

A súgót a mega-help, vagy ezen az oldalon találjuk, egyes mega parancsokat a mega-(parancsneve) - - help kapcsolóval kapjuk. A mega shell-ben nem kell a mega előtag :).

Mivel az összes parancsot nem tudom bemutatni, csak párat emelek ki, ami hasznos és kedvet csinál a használatához:

mega-login ezazemail@cim.hu jelszó

Ezzel jelentkezhetsz be, ami már fel is veti az első gondolatot. Ha egy script-et írsz, és azzal jelentkezel be, majd elvégeztetett a script-tel a feladatokat, az nem jó! Akkor a script-ben ott lesz a jelszavad. Ami nyilván sima txt szöveg és mindenki láthatja. Így vagy a script-et titkosítod, ami a script-tel bekéreted a jelszavadat. Az első felvet pár problémát, a második macerásabb. Ha pedig a terminálból jelentkezel be, akkor a bash és a többi shell emlékezik a begépelt parancsokra és sima felfele nyíllal előhozható alapbeállításnál.

logout

Kilépsz a tárhelyről. Ezt tedd meg mindig!
A mega parancssorból tudunk szinkronizálni, feltölteni, letölteni. Az nem túl nagy újdonság, de egy gyors, kényelmes lehetőség.

mega-sync helyi/konyvtár meganz/ahova/akarod

Amíg ki nem lépsz, addig szinkronizálja a tartalmaz.

mega-get meganz/amitle/akarsz /sajatgeped/ahovaakarod

Leszedi a megadott fájl a (saját) tárhelyedről. Ha pedig kapsz egy ilyen linket:

https:xxxxmega.nz/#!k0olmCAa!0EbBegOK8

Akkor csak

mega-get https:xxxxmega.nz/#!k0olmCAa!0EbBegOK8 /sajatgeped/ahovaakarod

De arra is van lehetőség, hogy a kapott linken lévő tartalmaz ne a saját gépedre tölts le, hanem a mega tárhelyedre.

mega-import https://mega.nz/#!k0olmCAa!0EbBegOK8

Így nagy mennyiségű állomány simán átmásolható egyik mega tárhelyről a másikra. Így gyorsan tudjuk költöztetni az adatokat, megosztani és a tárhelyről biztonsági másolatot csinálni – a saját gépünk beiktatása nélkül, azaz függetlenül a sávszéllességtől.

A megszokott szinkronizáláson kívül érdemes a mentés funkciót is megismerni, ami már a hagyományosa módon az adatmentésre is alkalmas, ahol beállíthatjuk a mentések számát és a periódust.

mega-backup /home/laci/doksik/  /a --period="0 0 1 * * *" --num-backups=10

Minden egész órában csinál egy mentést, ha lesz 11, akkor az elsőt törli.

Bár eddig is természetes volt, de csak akkor működik a dolog, ha be is vagy jelentkezve a mega fiókba!

Minden parancsra nem tértem ki, de sok (ls, cd,mkdir) alap parancs, illetve még a felszínét sem karcolgattuk a teljes választéknak

Ennyi.Az eredeti a blogomban jelent meg.