„A munkanélküliség lehet lehetőség is...”
A jelenlegi körülmények között a munkanélküliség a legtöbbeknek nyilván nem egy kedvező állapot, hiszen kizárólag a munkájuk által tudják előteremteni még az olyan alapvető szükségletek, mint az élelmezés és a lakhatás finanszírozásához szükséges pénzösszeget, hogy egyéb dolgokat ne is említsünk.
Egy a munkanélküliség vagy másképp tekintve álláskeresés fázisába került ember számára ez azért sokszor nem könnyű szituáció, hiszen a folyamat gyakran akár egy évig vagy még tovább is eltarthat.

Mivel azt mondják, hogy az állások döntő része nem is a hagyományos meghirdetett lehetőségek között kerül betöltésre, hanem legtöbbször valamilyen ismeretség által, érdemes lehet tehát minél jobban a meglévő személyes kapcsolatainkon keresztül munkát keresni. Az álláskeresők sokszor hajlamosak rossz kedvűek lenni, hiszen otthon ülni úgy, hogy közben nincs meg a megélhetéshez szükséges bevételi forrás és csak azt tapasztalni, hogy az elküldött jelentkezésekre vagy válasz sem érkezik, vagy ugyan igen, de az interjúkon nem járunk sikerrel, eléggé frusztráló tud lenni.

Ezért azt tartják, hogy ilyen esetben érdemes még akár önkéntes munkára is jelentkezni, mert amíg ezt végezzük, addig sem otthon ülünk, kicsit érezhetjük magunkat hasznosnak és közben találkozunk emberekkel, lehet hogy valakinek megtetszik ahogy a dolgokat csináljuk és ezen az úton aztán mégis el tudunk helyezkedni. A másik ami egy ilyen szituációban szintén javulást hozhat, hogy sokszor a munkaügyi központok ajánlanak különböző képzéseket. Gyakran még fizetést is adnak a tanfolyam idejére, ami ugyan a megélhetésre nem biztos, hogy elég, de az iskolában szintén újra emberek között tudunk lenni, új ismeretségekre teszünk szert és az új éppen tanult szakmánk vagy nyelvi ismeretünk mellett akár ezen új kapcsolatok által is visszatalálhatunk a munka világába.

Ebben a cikkben nem szerepel az, ami a FB-on az azonos bejegyzés alatt egy hozzászólásban megtalálható:
„Ha minden nap szabadság lenne, ha nincs munka, hogyan változna az életed és a társadalom szerkezete?
Milyen gazdasági és erkölcsi következményekkel járna, ha a munka helyett a szabadidő válna az elsődleges értékmérővé?
Kik és milyen feltételekkel részesülnének előnyben vagy hátrányban egy ilyen rendszerben?”
Ez a felvetés egy másik irányból feszegeti ezt a kérdést.

Szerintem nem csak arról van szó, hogy a munka által meg tudunk élni, a nyugdíjba kerülő embereknél előfordul, hogy válságot élnek meg, holott elvileg örülniük kellene, hiszen magától jön (normálisan a megélhetéshez minimum szükséges) pénz, azt csinálnak, amit akarnak. Mi a gondjuk? Talán az, hogy a munka célt, napi feladatot adott nekik, amit el kellett végezniük és ha ez megvolt, akkor megkapták érte a jutalmat (fizetés). Értékesnek érezték magukat és ez a nyugdíjba kerülés pillanatával elveszik. Ha egész nap fekszenek, akkor is érkezik a pénz. Jó ha van család vagy legalább egy kisállat, akiért vagy amiért tenni kell, ha más nem hát lemenni a boltba vagy elkísérni az unokát az óvodába, iskolába, érte menni, megfőzni, segíteni a többieknek, naponta ötször a kutyát levinni sétálni, vagy van egy kert, amiben tavasztól-őszig különböző dolgokat el kell végezni...
Szerintem ez valós veszély lehet fiatalabb korban is. Ha a gépek jobban el tudják végezni a munkát mint mi és így célszerűbb ha nem dolgozunk, az elvileg nem rossz, de ha ez tömeges lesz, akkor figyelni kell arra, hogy az embereknek mégis meglegyen valahogy az elfoglaltsága, hogy lefoglalják az agyukat, ne unatkozzanak, valamit alkossanak, vagy valamilyen folyamatban részt vegyenek, kimozduljanak és meglegyenek a társas kapcsolataik, a kapcsolódásaik másokkal, szóval azok a dolgok, amik egy szimpla munkába járással észrevétlen megadatnak.