1983. november 9-én Budapesten, 78 éves korában elhunyt Kozma László, Kossuth-díjas villamosmérnök, akadémikus, egyetemi tanár, a magyar távközléstechnika és számítástechnika egyik úttörő alakja. Neve elsősorban a telefonközpontok automatizálásával, a digitális kapcsolástechnika korai fejlesztéseivel, valamint az első magyarországi digitális számítógép, a MESZ–1 megalkotásával forrt össze.

Kozma László 1902. november 28-án született Miskolcon. Tanulmányait a budapesti József Műegyetemen végezte, ahol 1925-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet. Pályája azonban hamarosan a villamosmérnöki és távközlési technológia felé fordult. A húszas évek végén külföldön, a belgiumi Antwerpenben vállalt munkát, ahol a Bell Telephone Manufacturing Company mérnökeként kapcsolódott be a korszerű telefontechnikai rendszerek fejlesztésébe.

Belgiumban közel másfél évtizedet töltött. Ez idő alatt jelentős tapasztalatot szerzett az automatikus telefonközpontok, a kapcsolóberendezések és a távközlési hálózatok működésének területén. Munkája során olyan műszaki problémákkal foglalkozott, amelyek megoldása később a magyar távközlés fejlődésében is meghatározóvá vált.

Hazatérés és politikai meghurcoltatás

1930-tól 1942-ig az Antwerpen-i Bell Telephone cég mérnöke volt, automatikus telefonközpontokkal foglalkozott. Részt vett számos európai ország távválasztási rendszerének kidolgozásában, valamint a legújabb telefonközpontok kifejlesztésében. Az első számológép megalkotásához 1938-ban kezdett hozzá, majd táv-számoló rendszereket is kidolgozott és megvalósított. Szakmai munkássága a távközlés és a számítástechnika összetartozásának egy korai felfedezését tükrözi. Neve 37 szabadalomban szerepel.

1942-ben Kozma László visszatért Magyarországra. 1945 és 49 között a budapesti Standard gyár műszaki igazgatója, majd 1949-től a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) tanáraként a Villamosmérnöki Kar egyik alapítója és a Vezetékes Híradástechnikai Tanszék alapító tanszékvezetője volt. A mai Távközlési és Médiainformatikai Tanszék e tanszék jogutódja.

A második világháború idején Kozma bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba, majd 1945-ben hazatért Magyarországra. Itthon a Magyar Posta távközlési fejlesztéseiben vállalt szerepet, és részt vett a háborúban megsérült telefonhálózat újjáépítésében, korszerűsítésében.

Életútját azonban súlyosan befolyásolták a politikai fordulatok. A kommunista hatalomátvételt követően, 1949-ben koholt vádak alapján letartóztatták, és a hírhedt Standard-ügy egyik vádlottjaként elítélték. A koncepciós eljárás során kémkedéssel és szabotázzsal vádolták meg. Többéves börtönbüntetést kapott, és csak 1954-ben szabadult.

A börtönévek megtörték szakmai pályáját, de tudományos érdeklődését és alkotókedvét nem tudták felszámolni. Szabadulása után visszatért a mérnöki munkához, és hamarosan ismét a hazai híradástechnikai fejlesztések egyik meghatározó szakemberévé vált.

A MESZ–1 és a magyar számítástechnika kezdetei

Kozma László életművének legismertebb alkotása a MESZ–1 (Műegyetemi Számológép–1), az első Magyarországon megépített, működő, programvezérelt digitális számítógép volt. A fejlesztés gondolata már 1955 körül megszületett, a tervezési és építési munkálatok pedig az 1950-es évek második felében, a Budapesti Műszaki Egyetemen zajlottak.

A számítógép megalkotásában Kozma mellett Vágó Artúr, Budai Lajos és Frajka Béla is közreműködött. A munkához a Magyar Tudományos Akadémia, a Műegyetem és a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár biztosított támogatást. A fejlesztés mintegy 150 ezer forintba és hatezer munkaórába került.

A MESZ–1 különlegessége az volt, hogy a korabeli telefonközpontokban is alkalmazott elektromágneses jelfogókra, vagyis relékre épült. Mintegy kétezer jelfogó alkotta a berendezés logikai és vezérlőegységeit. A gép bináris elven működött, és program alapján hajtotta végre a megadott műveleteket. Az eredményeket egy átalakított írógépes szerkezet segítségével lehetett megjeleníteni.

A gép történetének dátumait érdemes pontosítani: a tervezés 1955 körül indult, a megépítés 1957–1958-ban történt, működése pedig 1958 végére dokumentálható. 1959-től már az oktatásban és a kutatásban is használták. Ezért az 1957-es dátum elsősorban a fejlesztés kezdeti időszakához, nem pedig a teljesen elkészült berendezés üzemszerű használatához köthető.

A MESZ–1 nem csupán technikatörténeti érdekesség volt: éveken át szolgálta a műegyetemi oktatást és több ipari számítási feladat megoldását. Segítségével a hallgatók közvetlenül is megismerhették a digitális technika és a programvezérelt számítás alapelveit.

Kozma és munkatársai 1964-ben továbbfejlesztették a berendezés alapelveit, és Frajka Bélával közösen elkészítették az első magyar nyelvstatisztikai automatát. A lyukszalagos adatbevitellel működő rendszer egyszerre többféle statisztikai feladat elvégzésére volt alkalmas, és a magyar nyelv számítógépes feldolgozásának korai mérföldkövét jelentette.

Tudományos és oktatói pályafutása

A számítógép megalkotása mellett Kozma László a magyar távközlés fejlesztésében is meghatározó munkát végzett. Kiemelten foglalkozott az automatikus telefonközpontok korszerűsítésével, a telefonhálózatok automatizálásával és a crossbar kapcsolástechnika hazai bevezetésének előkészítésével.

A Budapesti Műszaki Egyetemen 1955-től ismét oktathatott, majd a Villamosmérnöki Kar dékánjaként, 1960 és 1963 között a mérnökképzés korszerűsítésén dolgozott. Jelentős szerepe volt az elektronikai technológiai szak létrehozásában és a korszerű villamosmérnöki oktatás kialakításában.

A Magyar Tudományos Akadémia 1961-ben levelező, 1976-ban pedig rendes tagjává választotta. Munkásságát több kitüntetéssel ismerték el, köztük az 1948-ban odaítélt Kossuth-díjjal.

Nemzetközi elismerését mutatja, hogy 1996-ban, halála után az IEEE Computer Society posztumusz Computer Pioneer Award díjban részesítette a korai számítógépek fejlesztésében végzett úttörő munkájáért.

Egy mérnök, akit két diktatúra is meghurcolt

Kozma László életútja a 20. századi magyar történelem tragikus fordulatait is tükrözi. Zsidó származása miatt már fiatalon szembesült a numerus clausus korlátozásaival, amelyek miatt nem nyert felvételt a budapesti Műegyetemre. Mérnöki tanulmányait végül Brnóban végezte el. A második világháború idején a náci üldöztetés áldozata lett: 1944-ben munkaszolgálatra hívták be, majd a mauthauseni koncentrációs táborba deportálták. A tábor felszabadítása után, 1945 augusztusában súlyosan legyengült állapotban tért haza.

A háború után a Standard Villamossági Rt. főmérnöke, majd műszaki igazgatója lett. 1949-ben azonban a kommunista hatalom által megrendezett Standard-perben koholt vádak alapján letartóztatták. Kémkedéssel és szabotázzsal vádolták, 1950-ben pedig tizenöt év börtönbüntetésre ítélték. A fogságban sem mondott le mérnöki hivatásáról: 1952-től egy rabokból szervezett mérnöki iroda munkájában is részt vett. 1954-ben amnesztiával szabadult, de teljes rehabilitációjára csak 1989-ben, halála után került sor.

Kozma László 1983. november 9-én hunyt el Budapesten. Élete utolsó időszakában is aktív tudományos munkát végzett: a Magyar Tudományos Akadémia távközlési bizottságának elnökeként még halála előtti napjaiban is részt vett az optikai hírközlés jövőjéről folytatott szakmai vitákban.