A mai, nagyobb kérdés, ami felmerült, egyszerű: miért tölti Linux Mint az idejét újabb alkalmazások fejlesztésével? Ti hogyan látjátok?

Az 2026. augusztusi havi frissítésben a Linux Mint csapat több olyan projektet is előrevetített, amelyeket az operációs rendszer következő verziójába terveznek. Aggasztó, hogy ezt az augusztusi beszámolót szeptember 11-én tették közzé. Ha a projektnek már az is gondot okoz, hogy a havi híreket az adott hónapban publikálja, akkor talán nem az a legjobb erőforrás-felhasználás, ha még több fejlesztendő és karbantartandó szoftvert vesz a nyakába.

Az új projektek között van egy áttervezett Library alkalmazás, egy Xepub nevű új EPUB-olvasó, és egy új naptárprogram Clockenstein néven, ami egyszerre mulatságos és teljesen őrült elnevezés.

Fontos: ezek az alkalmazások önmagukban nem hangzanak rosszul. Az Xepub kifejezetten ígéretes EPUB-olvasónak tűnik. A Linux Mint szerint a Kindle-hez vagy a Kobohoz hasonló élményt nyújt, fejezetnavigációval, kereséssel, könyvjelzőkkel, jegyzeteléssel, megjegyzésekkel, állítható betűtípusokkal, és azzal a képességgel, hogy megjegyzi, hol tartasz az adott könyvben.

A Clockenstein még ennél is ambiciózusabb. Az új naptár több naptár kezelését támogatja, kezeli a Google Calendar szolgáltatást, valamint a CalDAV-alapú megoldásokat, például a Nextcloudot. A felhasználók létrehozhatnak és szerkeszthetnek eseményeket, miközben egy háttérben futó daemon akkor is szinkronban tartja a távoli naptárakat, ha az alkalmazás éppen nem fut.

Kezeli az emlékeztetőket is, és jelzi a felhasználónak, ha szinkronizálási vagy kapcsolódási problémák merülnek fel. A Cinnamon is együtt tud működni a naptárral, így az események megjelenhetnek az óra kisalkalmazásán keresztül.

Mindez rendben hangzik. De tényleg Linux Mint-nek kell ezt megépítenie?

A Linuxot nem éppen az alkalmazáshiány jellemzi. Már most is léteznek EPUB-olvasók. Már most is vannak naptáralkalmazások. Rengeteg nyílt forráskódú projekt áll rendelkezésre, amelyeket Linux Mint becsomagolhatna, integrálhatna, támogathatna, vagy egyszerűen csak ajánlhatna ahelyett, hogy újabb saját szoftverek fejlesztésébe és karbantartásába fog.

Minden új alkalmazás egyben új, folyamatosan fejlesztendő feladat. A hibákat javítani kell. A függőségek változnak. A funkciókat karban kell tartani. A felhasználói elvárások nőnek. Ha ma létrehozol egy alkalmazást, azzal holnapra is munkát teremtesz. És ha az augusztusi hírek már most is csaknem két héttel szeptemberbe csúszva érkeznek meg, akkor elég kérdéses döntésnek tűnik még több tennivalót felvenni a listára.

Sokkal szívesebben látnám, ha ezeket az erőforrásokat magára a Linux Mint-re fordítanák. Legyen gyorsabb a Cinnamon. Javuljon a hardverkompatibilitás. Csiszolják a telepítési és verziófrissítési élményt. Keressék meg azokat az idegesítő apróságokat, amelyek miatt az emberek otthagyják az asztali Linuxot, és tüntessék el őket. Fejlesszék a Wayland támogatását. Tegyék Linux Mint-et még jobb operációs rendszerré azok számára, akik csak azt szeretnék, hogy a gépük gond nélkül működjön.

Ez különösen fontos, mert a Linux Mint eleve furcsa helyet foglal el a Linux családfáján. A Debian adja az alapot a Ubuntu-hoz, a Ubuntu pedig az alapot a Linux Mint elsődleges kiadásához. Erre épít rá a Mint, és a saját elképzelései szerint alakítja át az asztali Linux élményét.

Ennek kétségtelenül van értelme. A Mint népszerűsége azt mutatja, hogy sokan kifejezetten ezt a megközelítést kedvelik. De ha a Linux Mint egy újabb réteget tesz erre a stackre, akkor azt szeretném, ha ez a réteg az operációs rendszer élményének javítására koncentrálna, nem pedig olyan alkalmazások újrafeltalálására, amelyek máshol már léteznek.

Ott van még az XApp is, az a tágabb projekt, amely sok ilyen alkalmazás és library mögött áll. A Linux Mint kiemeli, hogy az XApp már túlnőtt a Minten, és ma már több asztali környezetben és disztribúcióban is használják. Ez valóban erős érv a munka folytatása mellett. A Mint által készített szoftverek nem feltétlenül csak a Mint felhasználóinak jelentenek előnyt.

Mégis, nehéz nem elgondolkodni azon, hol kellene meghúzni a határt. Az asztali Linux fejlesztése mindig is szenvedett a széttagoltságtól. Vannak disztribúciók disztribúciókra építve, egymással párhuzamos asztali környezetek, versengő toolkitek, egymást átfedő alkalmazások, és megszámlálhatatlan projekt, amelyek ugyanannak a problémának kicsit eltérő változatait próbálják megoldani.

Időnként ez a verseny jobb szoftvert eredményez. Máskor inkább úgy tűnik, mintha rengeteg tehetséges fejlesztő újra és újra olyan problémákat oldana meg, amelyeket már megoldottak.

Lehet, hogy a Xepub remek könyvolvasó lesz. A Clockenstein pedig akár a kedvenc naptárnevemmé is válhat a számítástechnika történetében. Egyiken sem ez az alapvető aggodalmam múlik.

A Linux Mint-nek nem kell alkalmazásgyárrá válnia. A Linux Mint-et kell jobbá tennie.