A Manjaro régóta az egyik népszerűbb Arch-alapú Linux disztribúció, amely arról ismert, hogy a mindennapi felhasználók számára is elérhetőbbé teszi az Arch Linuxot. Az elmúlt években azonban folyamatosan veszített a lendületéből, mind a felhasználói tRust, mind az aktív közreműködők számát tekintve, és egyre hangosabbak a kritikák a projekt irányával kapcsolatban.

Mostanra a helyzet fordulóponthoz érkezett: többen forkot sürgetnek, ha a jelenlegi vezetés nem változtat.

Egy Manjaro-csapattag, aki az „Aragorn” nevet használja, közzétette a „Manjaro 2.0 Manifesto” című írást a hivatalos Manjaro fórumon. A bejegyzés részletes átszervezési tervet vázol fel, amelyet 19 csapattag írt alá, köztük fejlesztők, közösségi menedzserek, moderátorok és a cég technikai vezetője.

Van ennek valódi súlya?

A manifesztum azzal indít, hogy a Manjaro Project az elmúlt évtizedben lejtmenetbe került: tRust és közreműködőket veszített, miközben ugyanazokat a hibákat ismételgette anélkül, hogy érdemben kezelte volna őket.

Példaként a TLS tanúsítványok rendszeres megújításának visszatérő elmaradását említi. A szöveg szerint önkéntesek már készítettek ehhez eszközöket, a projekt mégis figyelmen kívül hagyta őket.

Ezután a bejegyzés rátér a szerző szerint alapvető problémára. Aragorn azt írja, hogy Philip Müller (a projekt vezetője) inkább saját személyes vállalkozásaként irányítja a Manjarót, nem pedig közösségi kezdeményezésként, és szorosan kézben tartja mind a codebase-hoz, mind az infrastruktúrához való hozzáférést.

Aragorn szerint:

A projektvezetés prioritásai nem esnek egybe a fejlesztők és a közösség céljaival. A jelenlegi vezetés célja, hogy a Manjaróból sikeres üzletet csináljon, ezek a próbálkozások pedig eddig többnyire kudarcot vallottak.

A pénzügyi helyzet tovább rontja a képet. A manifesztum szerint a Manjaro GmbH & Co KG nem forgatott vissza pénzt a projektbe, és külső finanszírozást sem próbált bevonni.

A csapat szerint a megoldás a tiszta szétválasztás: a Manjaro Projectet le kell választani a Manjaro GmbH & Co. KG-ról, és a német jog szerinti bejegyzett nonprofit egyesületként kell újraszervezni (e.V.).

Az új felépítésben a tagság egyenlő arányban osztozna a tulajdonosi jogokon, a fontos döntéseket átlátható szavazással hoznák meg, és tapasztalt közreműködők kapnának „arbiter” szerepkört egy-egy szakterülethez.

A javaslat szerint a nonprofit 2029-ig teljes körűen használhatná a Manjaro védjegyet. A cég is megtartaná a használati jogot, amíg a két fél nem akadályozza egymást. Az első időszak után a manifesztum arra ösztönzi a céget, hogy jelentse ki: hajlandó a védjegy teljes tulajdonjogát 1 euróért átadni a nonprofitnak.

A fontosabb eszközök, például a GitHub szervezetek, az önhostolt GitLab instance, a fórum, a CDN és a manjaro.org domain is átkerülne a nonprofithoz. A csapat azt is felvázolta, mi történik, ha figyelmen kívül hagyják őket. A manifesztum „Our Resolve” része szerint három szakasz van (0–2): várakozás a válaszra, sztrájk és nyilvánosság, végül pedig fork vagy kilépés. Az 1. szakaszon belül három fázis szabályozza, mennyire lesz nyilvános a dokumentum. Néhány nappal ezelőtt kihagyták a 2. fázist, és rögtön a 3. fázisra ugrottak: a manifesztumot áthelyezték a fórum Announcements szekciójába, a beszélgetést pedig archiválták az archive.org-on. Ha nem javul a helyzet, a fórum lezárása is szóba kerülhet. Ne gondold, hogy ez valamiféle boszorkányüldözés. A Manjaro csapat egyik tagja, Dennis ten Hoove tisztázta, hogy a kezdeményezés célja nem az, hogy bárkit kirakjanak a projektből, hanem hogy megváltoztassák a vezetést, és segítsenek abban, hogy a Manjaro egészséges, közösség által vezérelt projektté váljon.

Rázós átmenetre lehet számítani

Philip végül megtörte a csendet az ügyben. Azt mondta, nincs kifogása az ellen, hogy egy egyesület létrejöjjön, de ő maga nem akar részt venni a megalapításában. Azt is egyértelművé tette, hogy bármilyen eszköz átadása csak a cég feltételei szerint történhet, és azzal zárta, hogy a róla vagy a vállalkozásról szóló, károkozó nyilvános kijelentéseknek jogi következményei lehetnek. A tiltakozó csapat visszafogottan reagált. Aragorn visszautasította Philip érvelését, és rámutatott: a manifesztum már most is lehetővé teszi, hogy a cég addig használja az infrastruktúrát, ameddig szüksége van rá, hogy máshová átköltöztesse a működését. Roman Gilg, aki a cég CTO-ja, mégis aláírta a manifesztumot, és egyenes kérdést tett fel Philipnek: van-e bármilyen konkrét kifogása a dokumentumban felsorolt eszközök listájával kapcsolatban. Philip erre ismét elhallgatott. Miután napokig nem érkezett válasz, Aragorn kijelentette, hogy Philip csak húzza az időt, és bejelentette: a csapat kihagyja a 2. fázist, és azonnal a 3. fázisra lép (jelenleg itt tartanak).

Mit tehetsz?

Van egy aktív közösségi beszélgetés több mint 200 hozzászólással, amelyet kifejezetten azért indítottak, hogy legyen helye a manifesztummal kapcsolatos egyeztetéseknek. Ha van véleményed arról, mi romlott el a Manjaro projektben, és min lehetne javítani, ott hozzászólhatsz. A Manjaro egyik régi motorosa, Stefano Capitani nemrég ott is posztolt, és megosztotta a helyzetről alkotott véleményét: Mindenkitől elnézést kell kérnem. Úgy tűnik, lemaradtam az itteni események egy részéről. Meggyőződésem, és ezt bátran kijelenthetem, hogy én – [@guinux], [@oberon] és természetesen [@philm] mellett – azok közé a „régi motorosok” közé tartozom, akik még mindig aktívak. Ha nem is annyira, mint korábban, de továbbra is aktívan részt veszünk a Manjaro életében. Őszinte leszek: olyan, mintha deja vu-m lenne, mert ezeket a vitákat, ezeket a „viharokat” már korábban is megéltük. Mindig megerősödve kerültünk ki belőlük, és most is így lesz. Ui.: A felhasználói profilok megtekintéséhez be kell jelentkezned a Manjaro fórumára. Ajánlott olvasmány: Az örökifjú Linux tiltakozásba kezdett az operációs rendszer szintű életkor-ellenőrzési törvények ellen.