#1 Cantata profana (English)

The Splendid Stags

There was once an old man
treasuring, treasuring
nine sons, splendid offspring,
blooms of his proud manhood,
splendid offspring, nine sons.
And he failed to teach them
skills to earn a living
from the land and livestock:
ploughing, sowing, reaping,
horse and cattle breeding.
He brought up his children
for the savage mountains,
trained them in hunting skills.

And roaming through mountains and valleys,
they spent their time hunting,
the nine sons, splendid offspring,
they spent their time hunting –
So long did they wander,
wander and hunt the deer,
so far, so long, till they,
they found a graceful bridge
showing magic deertracks.
They pursued the magic
till they lost their bearings;
and the splendid hunters
thus became the hunted:
turned to stags, the splendid offspring
in the forest thicket.

But their father grew impatient
waiting, waiting, waiting,
and he loaded his old rifle
and set out on a search
for his splendid offspring.
Thus he found the graceful footbridge,
on the bridge he found the deertracks,
magic tracks that led the old man
to a clean spring in the forest
where the splendid stags were grazing.
Carefully kneeling, silent
(Hey!) the man raised his rifle.

But a splendid stag, the largest,
oh, the very dearest offspring,
gravely spoke to his old parent:
Our beloved father,
do not raise your rifle!
Our antlers will gore you,
our antlers impale you
and throw you and hurl you –
from streams to hilltops,
from peaks to valleys,
from rocks to clearings –
We shall smash your body
on a dreadful rockface,
treat you with no mercy,
our beloved father!

And their loving father
thus addressed his offspring
and thus he called them
with sweet words begging them to go back:
Oh, my sweet, beloved,
my beloved offspring,
come home, come home with me,
come back from the forest
to your loving mother!
Come with me, come with me,
come back to your mother!
Eagerly, your mother
waits for you, cries for you.
All is ready for you,
torches, cups and table,
ready for your welcome.
Goblets on the table,
your mother suffering –
goblets full of wine but
grief has filled her household.
All is ready for you,
torches, cups and table,
ready for your welcome...

But the stag, the largest,
dearest of the offspring,
gravely gave his father
this address in answer:
Our beloved father,
go home from the forest,
go back to our loving mother –
but we shall remain!
But we shall remain:
look at our antlers,
wider than your doorway,
they must travel through the sky;
our slender bodies
cannot hide in clothing,
they must hide among the leaves;
we must make our tracks not
in your hearth's warm ashes
but along the forest floor;
we must drink our fill not
from your silver goblets
but from cold mountain springs.

There was once an old man
treasuring, treasuring
nine sons, splendid offspring.
And he failed to teach them
skills to earn a living,
instead he brought them up,
trained them in hunting skills.
And hunting, searching
in the forest thicket,
one day the splendid sons
turned into splendid stags.
Look at their antlers,
wider than your doorway,
they must travel through the sky;
their slender bodies
cannot hide in clothing,
they must hide among the leaves;
they make their tracks not
in your hearth's warm ashes
but along the forest floor;
they drink their fill not
from your silver goblets
but from clean mountain springs.

Note. The Hungarian text is based on a Romanian colinda (a type of Christmas carol) about a father who teaches his nine sons the art of hunting. One day they cross a haunted bridge deep in the forest and are turned into nine stags. Their father arrives and aims his bow at them but when he learns that they are in fact his sons he begs them to return home. The stags reply that this is no longer possible since their antlers would not fit through the door; their new life is in the forest. The critic Paul Griffiths believes Bartók was attracted to the story because it shows "the accordance of dignity and rightness to a natural as opposed to a civilised state: the implicit elevation of the peasant above the townsman..." Bartók's musical style in Cantata Profana was influenced by Bach's Passions, though as the title of the work suggests it is more pagan than Christian. The great technical difficulties the piece presents mean it has had few performances.

Ország-Land, Thomas

Bartók Béla: Cantata profana (homokanimáció)
https://www.youtube.com/watch?v=V9UilcjqZHI

Bartók felolvassa a Cantata Profana szövegét
https://www.youtube.com/watch?v=jsX918f9A3g

Volt egy öregapó,
Volt néki, volt néki
Kilenc szép szál fia,
Testéből sarjadzott
Szép szál kilenc fia.
Nem nevelte őket
Semmi mesterségre,
Szántásra-vetésre,
Ménesterelésre,
Csordaterelésre;
Hanem csak nevelte
Hegyet-völgyet járni,
Szarvasra vadászni.

Az erdőket járta, hej-haj!
És vadra vadászott, hej!
Kilenc szép szál fiú.
A vadra vadásztak;
Annyit barangoltak,
És addig vadásztak,
Addig-addig, mígnem
Szép hídra találtak,
Csodaszarvasnyomra.
Addig nyomozgattak,
Utat tévesztettek,
Erdő sűrűjében
Szarvasokká lettek;
Karcsú szarvasokká váltak
Erdő sűrűjében.

Hej, de az ő édes apjok
Várással nem győzte,
Fogta a puskáját,
Elindult keresni
Kilenc szép szál fiát.
Reátalált a szép hídra,
Hídnál csodaszarvasnyomra;
Szarvasnyom után elindult,
El is jutott hűs forráshoz,
Hűs forrásnál szarvasokhoz,
Féltérdre ereszkedett,
Hej, egyre rá is célzott.

De a legnagyobbik szarvas
- Jaj, a legkedvesebb fiú -
Szóval imígy felfelele:
"Kedves édes apánk,
Ránk te sose célozz!
Mert téged mi tűzünk
A szarvunk hegyére,
És úgy hajigálunk
Téged rétről rétre,
Téged kőről kőre,
Téged hegyről-hegyre,
S téged hozzávágunk
Éles kősziklához:
Ízzé-porrá zúzódsz
Kedves édes apánk!

Az ő édes apjok
Hozzájuk így szólott,
És híva hívta,
És őket hívó szóval hívta:
"Édes szeretteim,
Kedves gyermekeim,
Gyertek, gyertek haza,
Gyertek vélem haza,
Jó anyátok vár már!
Jöjjetek ti vélem
A jó anyátokhoz,
A ti jó anyátok
Várva vár magához.
A fáklyák már égnek,
Az asztal is készen,
A serlegek töltve,
Az asztalon serleg,
Anyátok kesereg; -
Serleg teli borral,
Jó anyátok gonddal.
A fáklyák már égnek,
Az asztal is készen,
A serlegek töltve..."

A legnagyobb szarvas,
- Legkedvesebb fiú -
Szóval felfelelvén
Hozzá imígy szóla:
"Kedves édes apánk,
Te csak eredj haza
A mi édes jó anyánkhoz!
De mi nem megyünk!
De mi nem megyünk!
Mert a mi szarvunk
Ajtón be nem térhet,
Csak betér az völgyekbe;
A mi karcsú testünk
Gúnyában nem járhat,
Csak járhat az lombok közt;
Karcsú lábunk nem lép
Tűzhely hamujába,
Csak puha avarba;
A mi szájunk többé
Nem iszik pohárból,
Csak hűvös forrásból."

Volt egy öregapó,
Volt néki, volt néki
Kilenc szép szál fia,
Nem nevelte őket
Semmi mesterségre,
Csak erdőket járni,
Csak vadat vadászni,
És addig-addig
Vadászgattak, addig:
Szarvassá változtak
Ott a nagy erdőben.
És az ő szarvuk
Ajtón be nem térhet,
Csak betér az völgyekbe;
A karcsú testük
Gúnyában nem járhat,
Csak járhat az lombok közt;
A lábuk nem lép
Tűzhely hamujába,
Csak a puha avarba;
A szájuk többé
Nem iszik pohárból,
Csak tiszta forrásból.

A szöveggel kapcsolatban:
http://www.jgytf.u-szeged.hu/~vass/vportrea.htm

Szerzője eredeti terve szerint egy trilógia első része, amely a Kárpát-medence népeinek folklór- és álomvilágára épült volna. Bartók többször megfogalmazott vezéreszméjét, a népek testvérré válását akarta ezen koncepció szerint megfogalmazni. Nem tudjuk pontosan, három, vagy négy részből állt volna ez a sorozat. Az azonban egyértelmű, hogy az egyes művek a Duna menti népek parasztzenéjéből merítettek volna, s így az egész nagyszabású mű Bartók sokszor kifejtett alapeszméjét, a közép-kelet-európai országok egymásrautaltságát hirdette volna. A nagy tervből csak az első rész valósult meg a pogány karácsonyi mondakör román népi szövege alapján, Bartók fordításában: a természeti világ tisztaságát áhító, társadalomból kilépő, menekülő fiúkból lett csodaszarvasok meséje. A Cantata profana a benne eszményként emlegetett „tiszta forrás” szellemében zeneileg is kristályosan tiszta kompozíció. Szerkezeti és műfaji értelemben Johann Sebastian Bach kantátái állnak háttérben mintaként, viszont zenei nyelvében Bartók egész életművének alapelemei fedezhetők fel klasszikusan tökéletes, csiszolt formában. Az ihletet adó verseket, ún. kolindákat Bartók maga gyűjtötte még az első világháború előtt Idicel és Urusiu de Sus községekben.

http://www.tarjangz.eu/libretto/index.php?kat=kan

https://www.babelmatrix.org/works/hu/Bart%c3%b3k_B%c3%a9la-1881/Cantata_profana/en/39014-Cantata_profana

A Cantata profana Bartók Béla egy tenorra, baritonra és zenekarra vagy zongorára írt kórusműve. Alcíme A kilenc csodaszarvas (Sz. 94, BB 100). Ihletője az 1930-as évek Magyarországon (is) tapasztalható morális krízise volt.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Cantata_Profana

Sáli Levente festőművész, homok animátorral beszélgetünk aktuális munkáiról

A halasi alkotóművészt nem kell bemutatnunk, hisz sokan találkoztak már munkáival városunkban, de országosan is ismerik a nevét! Hisz a Lengyelországból induló homokanimáció művészeti ággal igen kevesen foglalkoznak ezen a szinten Magyarországon. Aktuális festőkorszakáról beszélgetünk elsőként az interjúban, melyet a nem csuklóból, hanem karból létrehozott alkotások jellemzik, közel méterszer-méteres méretben. Szintén jelenleg zajló projektje, egy megyei felkérés alapján történik közösen a Lyra együttessel. Ennek keretében 14 mondát fognak feldolgozni, melyben a homokanimációt Levente tervezi, a zenei alapot a Lyra együttes szolgáltatja. Ha kíváncsiak hogyan is születik egy alkotás, mit jelent az alkarból festés, és milyen módon zajlik egy közös alkotási folyamat, tartsanak velünk a beszélgetésbe!
https://www.halasradio.hu/hangalbum/sermon/6153-sali-levente-festomuvesz-homok-animatorral-beszelgetunk-aktualis-munkairol

Közösségi oldala:
https://www.facebook.com/levi.sali

Boldog Karácsonyt mindenkinek!