Mai főszereplőnk a Polonium egy automatikus csempéző ablakkezelő szkript a KDE Plasma-hoz, kimondottan Wayland alá (tehát X11 alatt nem működik).

Az előre beállított elrendezések mellett engedi sajátok létrehozását is, ha van erre affinitásod. Szorosan integrálódik a KWinbe, bizonyos beállításokat onnan vesz át, pl. térköz (gap). Minden asztalhoz külön elrendezést állíthatsz, és a DBus integrációnak köszönhetően ezeket mentheted is (Use DBus Saver opció, külön kell telepíteni).

Ennyi időt megértem (egyre kevéssé) szőrös fejjel, de még sosem volt mechanikus (és TKL) billentyűzetem, me hogy mitől lenne jobb sok pézé... Ellenben van pár (pont 2) billentyűzet fetisiszta ismerős, akik rágták fülecskémet, hogy még nem is éltél igazán, ha nem volt mechanikus billentyűzeted... Mivel kiskerek évfordulós leszek hamarosan (55, jáj!), gondoltam ajándéknak jó lesz, vágjunk bele, mert esetleg bekövetkezik a kaszás dolog, oszt azzal fogadnak odaát, hogy "ba...ki, nem vót mehanikás billentyűd, mekkora egy lúzer vótá, édesisten..." az azért ciki lenne...

Mára egy érdekesebb Ranger ihlette versenyzőt hoztam, az Elio-t, amely egy Rust nyelven készült terminálos fájlkezelő. A projekt saját megfogalmazása szerint egy "snappy, batteries-included" fájlkezelő: vagyis igyekszik minél több hasznos funkciót különösebb konfiguráció nélkül biztosítani.

Gyakran találkozom azzal a nézettel a Linux felhasználók részéről, hogy ha a gépben elegendő RAM van, a swap (lapozófájl/lapozóterület) használata teljesen fölösleges, sőt, lelassítja a rendszert.
A válaszom erre a feltételezésre az hogy nem, a swap-et szinte mindig érdemes bekapcsolva hagyni!
Még akkor is, ha sok szabad RAM áll rendelkezésre, a swap jelenléte kifejezetten javíthatja a Linux teljesítményét és stabilitását.

 - Tévhit: „Ha van elég RAM-om, a swap csak lassít”

Ahogy mondani szokták, sokat kellett rá várni de megérte! Akik esetleg rendszeresen olvasgatják az irományaimat, azok tudják, hogy konkrétan erről a vonalról érkeztem (Mandrake 7 volt az első aktívan használt rendszerem), és máig inkább RPM hívő vagyok, a Mageia pedig konkrétan a szívem csücske.

(Hö-hö, jó kis cím mi, mingyán gyön a TEK a Kamiért!)

Szóval miután szana és szét szopattam magam az utóbbi időszak disztró-hopperkedésével (amúgy tanulságos volt), megálljt kellett parancsolni magamnak, és istenbizsohatöbbetnemnyúlokhozzá Linuxot telepítettem az Alma 10.2 képében...
Igen ám, csak jött a pofon, a kedvenc ls helyettesítő exa/eza programocskából nincs csomag, ellenben van LSD, amit még sosem használtam eddig, de most akkor nosza neki!