He-he, vicces, Laci barátommal hasonló problémába ütköztünk...! :)

Szóval a problémák (teljes KDE telepítés, systemd és wayland alatt vagyunk):

 - A KDE alkalmazások Sway alatt futtatva nem veszik át a téma beállításokat.

Megoldás, ~/.profile fájlhoz írjuk hozzá az alábbiakat:

export QT_QPA_PLATFORM=wayland
export QT_QPA_PLATFORMTHEME=kde

export KDE_FULL_SESSION=true

export XDG_CURRENT_DESKTOP=KDE
export XDG_SESSION_DESKTOP=sway

Jöhet a ~/.config/sway/config:

Ez egy ilyen időszak, és persze ismétlés a dudás anyja, vagy valami ilyesmi...

Így van az, amikor még tanulod a szakmát, de már mész neki fejjel a falnak ezerrel!
Szal elkezdtem lelkesen csinosítgatni a Qtile konfigomat, aminek az lett a vége, hogy már az anyja se látta a fától az erdőt...
Újratervezés: wayland-es dógok a kukába, X alatt vagyok és ez nem is nagyon fog változni, színek külön colors.py fájlba, innen húzzuk be őket, config.py átszervezve, csinosítva!

Konfigurációs állomány (~/.config/qtile/config.py):

Némi szünet után újra jelentkezem, ismét egy terminálemulátort hoztam, mégpedig a Tilix-et, ami egy modern, csempéző (tiling) terminálemulátor, amely lehetővé teszi több terminálablak egyszerű, osztott elrendezésben történő kezelését.

A Tilix saját terminológiát használ, tehát először tisztázzuk a fogalmakat:

Ha most fel akarnám sorolni, miért rühellem a Gnome-ot (és a fejlesztőit; a legújabb innováció, a középső gombos beillesztés tiltása, megvan ugye), akkor rövid idő alatt betelne az internet, ezért inkább csak arról beszélek, mi a jó benne... Az egyetlen jó dolog a Gnome-ban, hogy kiterjesztések telepítésével átszabhatjuk a működését, akár pálcikawm szerűvé is tehetjük!

A pálcikawm szerű működés eléréséhez mindössze két kiterjesztés telepítésére lesz szükségünk!

Az lf egy rangerre hajazó fájlkezelő, de annál lényegesen gyorsabb és stabilabb, a koncepció alapja a minimalizmus. Az lf minimális funkcionalitással bír (gyk. a coreutils köré épülve), de minden megoldható vele, ehhez viszont komolyan hekkülni kell, tehát a "bekapcsolom és használom" típusú felhasználók itt abba is hagyhatják az olvasást. Gyakorlatilag az lfrc konfigurációs állományban történik minden, parancsokat, billentyűkötéseket definiálhatunk egy shell szkript formájában.