Adat mentés és archiválás. Ezt a témát sokan feldolgozták, és rengeteg programot találunk a témában. Ennek ellenére az elmúlt időszakban több olyan kérdéssel találkoztam, amikor adatvesztésre panaszkodtak emberek, és az adat visszanyerésre kerestek megoldást. Én a saját megoldásomat mutatom be, aminek nem túl sok köze lesz az adat archiváló és adat mentő programokhoz. Nem túl meglepő, hogy én nem egy grafikus megoldást választottam, hanem a lehető legegyszerűbbet: scriptekkel és manuálisan oldom meg a témát. Szemléletemben az adat mentés és archiválás nem technikai feladat, hanem egy tudati megoldás. Nem az a lényeges, hogy a több tucat program közül melyiket használod, hanem az adat mentés és archiválás ténye. Sokszor tapasztaljuk, hogy két végletben gondolkodunk: mindet menteni akarunk és archiválni, vagy semmit sem, mert lusták vagyunk. A jó megoldás itt is a középút.

Miért kell adatot menteni, és archiválni?

Mert nem nagyon szeretném, ha a számomra fontos dolgok elvesznének. Mert azt akarom, hogy minden adatomhoz, munkámhoz gyorsan hozzáférjek. Bármikor.

Csak az a megoldás érdekes, ami a fentieknek maradéktalanul eleget tesz. Ehhez olyan alapokat kell teremteni, amivel ezt meg is tudjuk tenni. Egyszerűen.

Adatmentés és archiválás első lépése

Normális adatstruktúra kialakítása. Menteni úgy kényelmes adatokat, hogy azokat a lehető legkevesebb helyről kelljen összevadászni.

Ami a Linux alatt a lehető legegyszerűbben megoldható: minden adatunk, amit menteni akarunk, vagy a későbbiekben archiválni, az pontosan egy helyen legyen. Ez nagyobb munka, mert a programok szeretnek önállósodni és akár a /home könyvtárban, akár a program saját könyvtárában létrehozni egy alkönyvtárat, ahova az állományokat rakná. Ha felrakjuk a calibre, zim, zotero stb. programot nagy lelkesen egy vagy több olyan könyvtárat hoz létre, ahova alapértelmezésben ő menteni szeretne. Ez NEM jó. Nekem nem jó, de más másképp is gondolhatja... Első lépesben ezeket a szétszórt könyvtárakat kellene egybe terelni. Ez lehet egy könyvtár is, vagy akár egy jó minőségű különálló adathordozó. A mai merevlemez és SSD árak mellett érdemes venni egy megfelelő méretűt és minden ilyen adatot azon tároltatni a programokkal. Én egy külön 30GB-s SSD-re helyzetem el ezt az adathalmazt. Így ha a rendszert cserélem, újra telepítek, vagy éppen valami probléma van, akkor ez a lemez különálló és még véletlenül sem tudom rátelepíteni az új rendszert, mert a többi nem 30gigás.

Azaz az összes program alapértelmezett adat könyvtárát, alapértelmezett mentési helyét ide állítom be. Így ezen lesz az Adatok/Zim, az Adatok/Calibre könyvtár az Adatok/Zotero és a többi könyvtár. Azért kerül minden egy-egy alkönyvtárba, mert a mentéskor, archiváláskor csak az Adatok könyvtárat kell megadni menteni és nem a tucatnyi könyvtárat. Mindig kimarad egy, fontos...

A fenti átirányítás elég macerás, ha új programot kezdesz el használni ott is meg kell tenni, de megéri. A következő lépés már sokkal több átgondolást igényel. Az általad létrehozott, tárolt adatokat normális struktúrába kell rendezni. Ha rendezetten tárolsz mindent, akkor semmi nem veszik el és nem lesz káosz a gépeden. Mindet megtalálsz. Ehhez a legegyszerűbb a fa struktúra, amit a könyvtár szerkezet is alkalmaz.

Adatok/Linux/Linuxlaci/Cikkek
Adatok/Linux/Linuxlaci/Linuxlaci_Archive
Adatok/Linux/Programok/deb
datok/Linux/Programok/forras
Adatok/Linux/Leirasok Stb.

Ebben semmi újdonság, nagyobb meglepetés nincs: rend a lelke mindennek. A Linuxlacis-s cikketek mindig az Adatok/Linux/Linuxlaci/Cikkek könyvtárba hozom létre. Ha pedig már egy cikk felkerül, vagyis az adott adathalmaz már nem fog változni és már nem is lesz rá szükségem előreláthatóan átkerül a xxxx_Archive könyvtárba. Ez az adatmentésnél nem, de majd az archiválásnál jól fog jönni. Minden olyan adat, fájl vagy bármi, amire már előreláthatóan nem lesz szükségem, de meg akarom őrizni az egy _Archive könyvtárba kerül.

Ami fontos: valóban be kell tartani, hogy már a létrehozáskor a fájlok az adott alkönyvtárba kerüljenek, ne egy kupacba, összevissza legyenek. Ha ezek az adatokat kapjuk (egy levél, vagy egy letöltött fájl, forráskód stb) azokat azonnal a megfelelő helyre kell másolni. Nem túl nagy feladat, ha nem halmozzuk fel és betartjuk azt az elvet, hogy azonnal a helyére rakunk mindent.

Ha már kész a könyvtár szerkezet és csak annyit teszünk, hogy időnként egy másik lemezre másoljuk, akkor sokkal többet tettünk, mint az emberek nagy része és egyre kisebb lesz az adatvesztés esélye.

Második lépés az adatmentésben

Ez az egyik legfontosabb, ha folyamatosan dolgozunk a géppel. A készülő munkánkat folyamatosan menteni kell. A LibreOffice-hez ajánlottam egy adatmentő, időpecsételős kiegészítést, illetve bemutattam egy kezdetleges adatmenő scriptet. Ezek biztosítják, hogy ha valami gond lenne, akkor sem veszik el a napi munkánk, vissza tudunk térni egy régebbi állapothoz. Így maximum egy órás munkánk veszik el, hiszen a cron-ban lefut az a script, ami az elmúlt órában megváltozott fájljainkat lemásolja.

Harmadik lépés az adatmentésben

Ez a hagyományos értelembe vett adatmentési folyamat. Egy programmal le kell menteni valahova máshova az adatokat. Azokat, melyek nekem kellenek. Ennek rengeteg módja van, kezdve a legegyszerűbbel: simán átmásolod egy másik lemezre. Majd máshova is. Majd máshova is? Igen. Az adatokról legalább három példány legyen. Ebből egy olyan helyen, ami fizikailag máshol van, mint a géped. Külső USB-s merevlemez? Pendrájv? Felhő? FTP szerver? Ebből a szempontból mindegy. Az a lényeg, ha a gépedet éri egy komoly fizikai behatás, akkor is legyen egy külön hely, ahova mentettél.

Itt van az idő, hogy komolyan átgondold az ellenérveket: drága az adathordozó és sok millió képedet milyen sok lenne három helyen is tárolni! A felhő, az FTP nem biztonságos! A pendrájv meg tönkremehet, amúgy sem fér el rá semmi! Milyen macera ezt megtenni! Neked nincs is időd erre! Ha meg a felhő tárhely megszűnik! Az is lehet, hogy öt év múlva nem lesz USB amibe bedugjam, hiszen a floppy is kiment... !

Nagyon helyes, ez teljesen így van és igazad is van. Én meg nem így gondolom. 2007 óta nincs adatvesztésem, komoly mértékű.

Milyen adatokat mentek?

Ami fontos nekem. Ezek a Adatok lemezen lévő dolgok, a fenti két (libre időpecsétes, és az órás mentési könyvtárak). Illetve van pár olyan könyvtár, amit le szeretnék menteni. Ilyenek egyes beállítófájlok, pld. a tint2-es configok, ilyen a saját /bin könyvtáram, ahol a saját scriptjeimet tartom és a többi, amire szükségem esz, ha a rendszer megpusztul.

Hogyan mentsünk adatokat?

Azzal a programmal, ami neked megfelel. Én egy egyszerű, de nagy tudású programot használok, természetesen parancssorost. De van számtalan nagyon jó grafikus megoldás is. Nekem jobban átlátható, ha egy scriptben van felsorolva, mit is és hova.

Én az

rdiff-backup

programot használom.

A használata egyszerű:

rdiff-backup /amit /ahova

Csak a megváltozott fájlokat menti, így helytakarékos. Az első futása hosszabb, hiszen sok mindent másol, ha sok fájlt adtunk meg neki.

rdiff-backup /media/laci/30Mentes/Adatok/ /media/laci/120Mentes/Adatok/

Ha az összes könyvtárat - melyet menteni akarok - beírom, akkor már csak azt kell eldönteni, hogy milyen időközönként fusson le a script.

Milyen időközönként mentsünk?

Igény szerint. Azt kell tudni, hogy pontosan annyi a maximális elveszthető munka, amennyi időközönként mentünk. Én napi mentéssel dolgozom, amit a cron-ba rakok be. Ha valami miatt nem jó a cron-os megoldás, akkor érdemes megszokássá fejleszteni, hogy a munka után lefuttatod a scriptet, vagy elindítod a mentő programot. Így a legrosszabb esetben egy napi munkád megy el a semmibe.

Nálam két helyre megy a mentés, az egyik egy helyi lemez, a másik egy pendrájv, amit ki is veszek a gépből.

Adatmentés és archiválás.

Bár gyakorlatilag akármekkora tárhelyet tudunk venni, de azért van egy határ, ami felett már igen sok felesleges adat, kép, dokumentum lesz a gépeden, a mentésben és a második biztonsági mentésben.

Ezt valahogy kezelni kell. Én nem hiába tettem az Adatok könyvtárt 30gigás lemezre. Ez egy korlátot szab a terjeszkedésnek és rákényszerülök a már nem aktuális tételek elrakására.

Mi azaz adat mentés? Az adott adatok olyan másolatban tárolása, ami bármikor visszaállítható. Miben más az archiválás? Ez a már nem kellő, nem aktuális, de törölni nem kívánt adatok olyan végleges tárolása, hogy bármikor visszakereshető legyen – de nem a gépemben. Ez kissé eltér a megszokott megfogalmazástól, de a téma szemantikai értelmezését meghagyom azoknak, akiknek erre van igénye. Én adatot mentek és adatot archiválom. Érdemes visszanézni, hogy milyen sok okosság, „hozzá szólás” hangzik el a cikk írásakor éppen aktuális témában: a Win10 frissítés törölgethette a doksikat... Milyen könnyen van az, akinek letörölte a frissítés a doksikat, majd előveszi a mentést egy külső adathordozóról majd visszaállítja.

Hogyan archiváljunk?

OK, akkor már van két másolatunk, miben tér el az archiválás? Az archiválásnál már a rendszerből, a gépemről törlöm is az adatokat.

A gyakorlata pont olyan egyszerű, mint a mentésé: rendszeresen két külső adathordozóra másolom a már nem mentendő, hanem archiválandó anyagot. A könyvtár stukatúra mindenben megegyezik, így minden különösebb erőfeszítés nélkül visszakereshető lesz minden. A gyorsaságot segíti, ha rendszeresen átkerülnek az _Archive alkönyvtárba az ilyen anyagok. Ha archiválás előtt kell összevadászni a több terra adathordozóról az itt-ott leledző anyagot, akkor egy idő után már nem lesz kedve senkinek adatot archiválni.

Amikor kész az archívum, akkor megkapják a törlés elleni védelmet, így senki nem tudja azokat egy mozdulattal törölni, vagy módosítani.

Az archivált adatok a gépemről törlésre kerülnek. Feleslegesen nem érdemes – szerintem – az aktívan használt könyvtárakban olyant tárolni, amit biztosan nem használunk már. Ezeket el kell rakni, archiválni és ha kell, akkor elővenni.

Bár automatizálni is lehetne az adat archiválást, de én manuálisan teszem meg. Így szelektálni tudom az archiválandó anyagot. Nincs túl nagy értelme mindent archiválni, amire biztosan soha nem lesz szükségünk. Illetve ennek az ellenkezőjére is van lehetőség: a kritikus adatokat plusz egy adathordozóra ki kell menteni és máshol tárolni. Én azt a megoldást választottam, hogy ezeket egy SSD-re írom ki és jó barátnál tartom. Miért? Ezek azok az adatok, melyeket akkor kell elővenni, amikor akadályoztatva vagyok, betegség, vagy halál esetén, illetve ha a mentések, archívumok egyben megsemmisülnek, pld. egy tűzben. Általában erre nem gondolunk, mert úgysem történik velünk semmi...

Mit értünk el eddig?

Három helyen van minden adatunk, így kicsi az esélye, hogy egyszerre eltűnik az összes. Legalább két helyen van archiválva az összes olyan adat, ami már nem aktuális, de még szükséges lehet. Ami pedig egy plusz hozadék: rendet raktunk az adataink közt és mindent meg is találunk.

A lényeg, ami a lényeg: nem az számít hogyan, az a fontos, hogy mentsünk és archiváljunk.

Akinek hiányérzete van, annak teljesen igaza van! Szándékosan nem tértem ki az adatbiztonságra, azaz a titkosításra, és a felhő tárhelyek használatára. Ez egy különálló, nagyobb téma.

Ennyi

Az eredeti cikk a blogomban jelent meg