Befektetésekkel...

kami911 képe
... nem foglalkozom, nem nekem való.
62% (56 szavazat)
... nem foglalkozom, de szeretnék vele foglalkozni.
15% (14 szavazat)
... egy ideje foglalkozom, főleg buy-and-hold módon.
11% (10 szavazat)
... egy ideje foglalkozom, napi kereskedéssel.
12% (11 szavazat)
Összes szavazat: 91

Hozzászólások

Nem szokványos módom, igen.

Kissé kevés a pöttyözési lehetőség. Én pl. foglalkozom, de nem úgy, ahogy az általános vélekedés.

Van nekem közeli ismim, aki Axa befektetési tanácsadó is volt, nem régen bukott fél misit a nagy befektetői tudásával. (még jóval a jelenlegi válság előtt)

Van nekem egészségpénztáram, meg kiegészítő nyugger pénztáram is. Na, ezeknél is forgatják a tőkét, minősített tudású alkuszok, mindenféle jogosultsággal. A pénztárba vitt tőkének ebből hozama van, amit jóváírnak. Meg van működési költség, de elvileg ezt bőven fedezi a hozam, és marad is... a nagy könyv szerinti világban.

Mert az van, hogy a hozam negatív, kétszer akkora mínusz, mint a havi befizetett összeg. Magyarul a pénztárba helyezett tőke csökken, mindenképp, de ha nem nyomod folyamatosan bele a pénzt, akkor kétszer olyan gyorsan fogy.

Írtam is nekik, mivel vannak ott is kosarak, amik közül választani lehet, hogy miképpen fektessék be a rám eső pénzt, kértem csináljanak olyan kosarat, amivel nem csinálnak semmit, annak max az inflálódás lesz a vesztesége. De az nem jó, mert nem lehet eltapsolni.

A legfőbb probléma, hogy a nemzeti valuta egyik fontos jellemzője, hogy le lehet értékelni. Ez egy nagyon fontos közgazdasági eszköz, és a legkönnyebb lehetőség a nemzetgazdaság megmentésére, ha nagy a baj. De a nagy könyv szerint is, ezt csak rövid távon szabad alkalmazni, mert egyébként az lesz, ami van.

A forintot, amióta tudom, folyamatosan leértékelték. Mostanában ugyan max az utóbbi 5-10 évet szokták emlegetni, de tkp nagyon régóta tart, azóta, hogy megszülettem, biztosan. Onnan tudom, mert amikor megszülettem, a nagyim nyitott nekem egy betétkönyvet  (akkor még lehetett látra szólót), és betett 100 forintot, hogy ha nagy leszek, akkor annak a kamataival együtt de jó hasznom lesz. (Akkor, amikor betette, a 100 forint egy eléggé nagy pénznek számított). És, amikor már elég nagy voltam, akkor ebből tudott venni az apám nekem egy biciklit. Részletre, mert arra nem volt elég, hogy egyben fedezze.

Amikor az unokahúgom megszületett, azt gondoltam, én leszek nagylelkű nagybácsi, nyitottam neki egy betétkönyvet ugyanúgy, de nem ám csak százat tettem be, hanem 10000-et, és ez volt a minimum, mert rendszeresen tettem bele évi min. 1 alkalommal, de inkább kétszer. Amikor nagy lesz, akkor ez nem egy rongyos biciklire lesz csak elég, gondoltam. Nem is, ki tudta belőle fizetni a kollégiumot, egy fél évre, amikor nagy lett.

Amikor fiatal voltam, 3.60 Ft volt egy kiló kenyér. Most majdnem 1000. Persze, a bérek is nőttek, legalább 25-szörösére nominálisan. Hányszorosa is az 1000 a 3.60-nak?

Jó, ez a múlt. Mi van most? Mint mondtam, foglalkozom a befektetésekkel. Hogyan lehet nyerni is? BTW csak egy üdvözítő megoldás van, a shortolás. Amire pfújolnak. Namost, a részvényekkel szerzett nyereség után adózni kell. Ennek az a hátulütője, hogy vesztesség esetén viszont nem jár adó visszatérítés. Részvényekkel, kötvényekkel kereskedni, ahhoz kell némi tőke. Ha nincs, akkor hétköznapi halandónak csak egy lehetősége van, devizát kell venni. Gyűjteni. Persze, a konverziónak ára van. Meg kell találni a legolcsóbb megoldást. Létezik.

No, ha van némi deviza tartalék, akkor figyelni kell a híradásokat. Amikor a forint nagyon a mélyben van, és még mélyebben van, és még, akkor hirtelen át kell váltani a devizát forintra. Amikor nagyon lent van, onnan visszamászik előbb-utóbb. Valamennyire. Amikor visszamászott eléggé, akkor a forintot vissza kell váltani devizára. Arra kell figyelni, hogy a visszaváltással nyert deviza érték legyen nagyobb mint a konverziós költség. Aztán ha megint lemegy jól a forint, akkor megint forintot venni. És így tovább. 2022-ben ezzel a módszerrel két számjegyű hozamot is lehetett produkálni. Devizában, nem forintban. Semmilyen kötvény nem tudja ezt überelni. Azzal azért számolni kell, hogy soha nem mászik vissza nagyon. Amikor az Euro elindult, akkor 250 Ft volt egy Euro. Most ugyebár 400 körül mozog fel-le.

Ez a szomorú valóság.

kami911 képe

Nem szokványos módom, igen. Nem szokványos módom, igen.

#1

#1 Én látok fantáziát az egészségpénztárban és a Tartós Befektetési Számlában és most talán az Állampapír is jó arra, hogy ne annyira csökkenjen a megtakarítás reálértéke. TBSZ-ben nem gondolkodtál?

Nem szokványos módom, igen.

#1.1 Az a baj, szerintem a TBSZ és hasonló hosszútávú megoldásokkal nálunk, amit megpróbáltam felvázolni.

De  lehet, nem jött át, amit mondani akartam. Mondok másik példát. A '90 -es évek második felében, amikor még elég gyakori volt a 3000 Ft-os havi bér, akkor amikor 10 Ft-ból bőségesen meg lehetett reggelizni, én maszeknál dolgoztam. És teljesítmény bér volt, azaz darabra fizettek, munkától függően (éppen mit kellett gyártani), havi 50-80e között kerestem. A meló nagyon sok időt elvitt, nem volt hétvége, napi 12 óra elment, ahhoz hogy toppon legyek sokat is költöttem. A melóhoz közel drága albérlet, kész jó minőségű kaja, ami fedezte a ledolgozott kalóriákat, és minden nap tiszta ruha, mosás este, fél doboz mosópor elment az olajos ruhákra, szóval elég intenzív volt.

Megtehettem volna, hogy sokat félre teszek, lett volna miből. 10 év alatt összejöhetett volna akár 1 millió. Amiből akkor, a '90-es években akár lakást is lehetett venni. De 10 év múlva, a 2000 évek második felében már mennyit is jelentett volna az 1 millió?

Persze, nem kis pénz, de lakást már nem, de még új autót sem nagyon lehetett venni belőle, még az  Suzuki is többe került már akkor. Nem tettem félre, és amikor kitört a piacgazdaság, a gyárakat privatizálták, akkor rengeteg gyári szaki került az utcára, akikből kényszervállalkozó lett, hirtelen óriási lett a munkakínálat, azaz, a maszek vállalkozás ami jól ment addig, amíg nem volt konkurencia, szépen befuccsolt. Mert megrendelő az kevés volt, és bőven akadt aki alul licitált, csak hogy ő vigye el a melót. Lett másik munkám, normál akkori fizuért, ami kevés volt, de nyugis volt a meló, volt szabad hétvége, stb.

A lényeg, baromi sok pénz kell félretenni, ahhoz, hogy majd 10-20 év múlva valamit is érjen az összegyűjtött pénz. Mert mifelénk folyamatos leértékelés van. Ha gazdasági helyzet van akárhol, az begyűrűzik. Válság nyugaton, begyűrűzik. Minden mindennel összefügg, a globális  gazdasági rendszer hozadéka, tudod...

Humbug. Mármint, ha minden begyűrűzik, akkor a nyugati bérek hogy pitliben nem gyűrűznek be? Az nem a gazdasági rendszer része?