A Mojo 1.1 után, amely megnyitotta a fordítót a külső közreműködők előtt, megjelent a Mojo programozási nyelv 1.2-es kiadása. A Mojo célja, hogy Python-szerű szintaxist ötvözzön a rendszerszintű nyelvekre jellemző teljesítménnyel és vezérléssel.

A legfontosabb újdonság a mintázatillesztés, az új match és case utasításokkal. A fejlesztők mostantól különböző mintákhoz hasonlíthatják a változók értékeit, például literálokhoz, tuple-ökhöz, struktúrákhoz vagy feltételes őrökhöz, és az első sikeres egyezés alapján futtathatnak kódot.

A funkció támogatja a comptime match használatát is, vagyis a fordítási időben történő kiértékelést. Így a fejlesztők fordításkor ismert értékek vagy típusok alapján választhatnak megvalósítást. A Mojo 1.2 bevezeti az if case és while case szerkezeteket is, valamint a listák destrukturálását, amellyel gyűjtemények elemei könnyebben kinyerhetők.

Jelentős fejlesztés érinti a GPU-s számításokat is. A Mojo szabványos matematikai könyvtárának több mint 20 függvénye mostantól natív Mojo megvalósítást használ, nem pedig a rendszer matematikai könyvtárára támaszkodik. Ennek köszönhetően az olyan függvények, mint az atan(), tan(), log10(), hypot() és több Bessel-függvény is futhatnak GPU-n, nem csak CPU-n.

A két architektúra közös megvalósításainak használata javítja a numerikus konzisztenciát, bár az eredmények hardvertől függően továbbra is kissé eltérhetnek.

Teljesítmény szempontjából a fordító most sokkal gyorsabban kezeli a nagy csomagokat. A fejlesztők szerint az nn csomag fordítása körülbelül 61 másodpercig tart, a korábbi 98 másodperc helyett, ami közel 38%-os csökkenés.

A Linux-felhasználók is profitálnak abból, hogy a fordító a jemalloc memóriakezelőre váltott. Ez nagy GPU kernel fájlok fordításánál körülbelül 10–13%-os gyorsulást hoz.

A standard könyvtár is kapott teljesítmény-optimalizálásokat. A sztringek kitöltési műveletei bizonyos esetekben akár 86-szor gyorsabbak lehetnek, míg a sztringek ismétlése nagy sztringeknél körülbelül kétszeresére gyorsult.

A további változások között új tömb-szeletelési lehetőségek, továbbfejlesztett tuple-kezelés és új metódusok szerepelnek a memória-spanek kezelésére. Az általános (generic) programozásnál átláthatóbbá váltak a megszorításokra vonatkozó diagnosztikák a frissített where záradékoknak köszönhetően, a struktúrák pedig mostantól kifejezetten jelezhetik, ha bizonyos trait-ek megvalósítását nem kérik.

Végül a kiadás bővíti a nyelv dokumentációját is. Frissített magyarázatok érhetők el a mintázatillesztésről, a vezérlési szerkezetekről és a nyelvi szintaxisról, valamint átdolgozták a Python fejlesztőknek szóló útmutatót, amely a Mojo-ra való átállást segíti.

További részletekért olvasd el a kiadási megjegyzéseket.