A LibreOffice 26.8 legfontosabb újdonságai az írásrendszerekhez kapcsolódnak. Érdemes áttekinteni, mi készült el, és főleg azt, miért, mert a fejlesztők munkája mögött egy fontos döntés áll.

Mi készült el

A Writer mostantól automatikusan felismeri a bekezdés irányát dokumentumok vagy sima szöveg megnyitásakor és beillesztésekor, a felhasználónak nem kell ezt kézzel beállítania. A sorvégi szóközök igazodása most már a bekezdés irányához igazodik, nem pedig a szomszédos karakterekéhez. Ez kijavít egy régóta fennálló problémát a sortörések kezelésével kapcsolatban vegyes arab–latin szövegekben.

Az objektumok átméretező fogói most már helyesen működnek jobbról balra írt CJK dokumentumokban és függőleges dokumentumokban is.

A kétirányú vezérlőkarakterek mostantól a többi formázásjel mellett láthatók, így ezek a láthatatlan irányítószimbólumok megjeleníthetők és szerkeszthetők.

Átdolgozták a bekezdésigazítás szemantikáját. Az új dokumentumokban az alapértelmezett igazítás mostantól sorkizárt, nem balra zárt, és a bekezdés irányának módosítása többé nem írja felül a kifejezetten beállított igazítást. Kicsi változtatásról van szó, de nagy a hatása: egy arab és egy angol nyelvű dokumentum most már gond nélkül használhatja ugyanazt a sablont.

A Calc esetében, ha jobbról balra írt szöveget kezdünk gépelni egy üres cellába, a cella irányát a program automatikusan ehhez igazítja.

A LibreOffice Math új függvényeket és operátorokat kapott az N’Ko és az Adlam ábécéhez, valamint balra mutató vektornyilakat és „harpunokat” a jobbról balra írt képletekhez. Ezek nélkül nem lehet helyesen felírni a matematikai jelöléseket ebben a két írásrendszerben.

Végül a program mostantól felismeri azokat a betűtípusneveket is, amelyeket nem a felület nyelvén regisztráltak. Így egy japán vagy orosz LibreOffice-telepítésben készült dokumentum a szerző által választott betűtípusokkal jelenik meg, nem pedig helyettesítőkkel.

Miért szokatlan ez

Az N’Ko egy írásrendszer, amelyet 1949-ben Solomana Kanté alkotott a nyugat-afrikai mandingó nyelvek számára. Az Adlam az 1980-as évek végén született, két tinédzser testvér, Ibrahima és Abdoulaye Barry munkájaként, a fulani nyelvhez. Ezt a nyelvet addig módosított arab vagy latin betűkkel írták, ami nem volt megfelelő megoldás. Mindkét írás jobbról balra halad, több tízmillió ember használja, és az elmúlt húsz évben bekerültek az Unicode szabványba.

Egyik nyelv sem jelent piacot. Az anyanyelvi beszélők összességében nem alkotnak akkora fizetőképes felhasználói kört, amely egy üzleti elemzés alapján igazolná a fejlesztésre fordított időt. A világon sehol nem írtak ki olyan közbeszerzést, amely ennek a munkának az elvégzéséhez vezetett volna. Egyetlen vállalati ügyfél sem kérte. Nem kényszerítette ki semmilyen piaci verseny.

• A LibreOffice Math N’Ko és Adlam támogatását egy önkéntes közreműködő készítette el.
• A kétirányú szövegkezelés nagy részén egy, a The Document Foundationnél alkalmazásban álló fejlesztő dolgozott, a szervezetet pedig adományokból tartják fenn.
• A CJK szövegrács beállítás átnevezését – hogy pontosan a japán szedésben használt, kézírásos genkō yōshi rácsra utaljon – a TDF egyik munkatársa végezte el.
• Az OpenType fontvariációk natív támogatását – ami óriási jelentőségű azoknál az ábécéknél, ahol a tipográfiát nem lehet egyszerűen latin betűk méreteinek módosításával megközelíteni – egy betűtervező valósította meg, aki nem állt egyetlen cég alkalmazásában sem.

Alapvető különbség

Minden szoftvercégnek el kell döntenie, mely felhasználók kiszolgálása éri meg: ha a szoftver termék, a döntés üzleti számítás alapján születik, és azok a nyelvek, amelyek nem termelik ki a költségüket, egyszerűen kiesnek.

Egy alapítványra ez a kényszer nem vonatkozik, nem kell feltennie magának a kérdést, hogy egy ábécé „megtéríti-e” a fejlesztési költségeit, mert nincs olyan bevételi sor, amihez ezt a döntést mérni kellene. A munka azért készül el, mert valaki, aki ért hozzá, fontosnak tartja, és semmi nem szól ellene.

Gyakorlati szinten ez különbözteti meg az alapítvány által gondozott szoftvert a cég által menedzselt szoftvertől, és ez látszik a kiadási megjegyzésekben is. A LibreOffice éppen ezért érhető el 120 nyelven: ez a szám a működési modell következménye, nem pedig egy marketingcél.

Innen érthető, miért nem elsősorban költségkérdés a nyílt forráskódú szoftverek melletti érv a közigazgatásban. A közintézményeknek olyan állampolgárok felé is kötelezettségeik vannak, akik nem jelentenek piaci célcsoportot: a kisebbségi nyelvek használói, a segítő technológiákra támaszkodó felhasználók, és azok, akik olyan térségekben élnek, amelyeket egyetlen cég sem sorol az elsődleges célpiacai közé.

Az üzleti megtérülés alapján fejlesztett szoftver csak akkor szolgálja ki ezeket az embereket, ha ez nyereséges. Az üzleti megtérüléstől függetlenül fejlesztett szoftver viszont magától értetődően kiszolgálhatja őket, összhangban a nyílt forráskódú szoftverek alapelveivel.