A böngészőbővítmények világa az elmúlt években látványos átalakuláson megy keresztül, és ennek egyik legvitatottabb eleme a Chrome-ökoszisztéma Manifest V2 → Manifest V3 átállása. A változás különösen érzékenyen érinti a hirdetésblokkolókat és a fejlettebb tartalomszűrőket, köztük a Linuxos felhasználók körében rendkívül népszerű uBlock Origin-t. Miközben a Google és most már a Microsoft is kivezeti a Manifest V2-t, a Mozilla egyértelmű üzenetet küldött: a Firefoxban az uBlock Origin támogatása nem megy sehova.

A helyzet megértéséhez érdemes röviden áttekinteni, mi is az a Manifest V2 és V3, és miért kulcsfontosságú a webRequest és a declarativeNetRequest API-k közötti különbség.

Manifest V2 vs. Manifest V3 – mi változik valójában?

A Chrome-bővítmények működését egy úgynevezett manifest fájl határozza meg, amelyben a fejlesztők deklarálják a bővítmény jogosultságait, API-használatát és egyéb metaadatait. A Manifest V2 (MV2) hosszú ideig a de facto szabvány volt, amely teljes hozzáférést biztosított a webRequest API-hoz, beleértve a blokkoló módot (webRequestBlocking) is. Ez tette lehetővé, hogy olyan bővítmények, mint az uBlock Origin, a hálózati kéréseket még a betöltés előtt, dinamikusan, saját logika alapján szűrjék.

A Manifest V3 (MV3) ezzel szemben a Google szerint biztonságosabb és erőforrás-hatékonyabb modellt vezet be. A legfontosabb változás, hogy a korábbi, rugalmas webRequestBlocking helyett a fejlesztőknek a declarativeNetRequest (DNR) API-t kell használniuk. Itt a bővítmény előre deklarált szabályokat ad át a böngészőnek, amely maga végzi a szűrést. Ez azonban:

• korlátozza a szabályok számát és összetettségét,
• megnehezíti a dinamikus, szkriptezett szűrést,
• szűkíti a bővítmények mozgásterét a fejlett tartalomszűrésben.

Ez a modellváltás az oka annak, hogy a klasszikus uBlock Origin – amely mélyen támaszkodik a webRequestBlocking képességeire – nem tudja ugyanazt a funkcionalitást nyújtani tisztán MV3 alatt, mint MV2-ben.

Mozilla: a Firefoxban marad a webRequestBlocking – MV2-ben és MV3-ban is

A Mozilla álláspontja ebben a kérdésben markánsan eltér a Google-étől. A Firefox esetében a fejlesztők egyértelművé tették, hogy:

• megtartják a webRequestBlocking támogatását a Manifest V2 alatt,
• és megőrzik ezt a képességet a Manifest V3 implementációjukban is.

Ez azt jelenti, hogy a Firefoxban az uBlock Origin – a klasszikus, teljes funkcionalitású verzió – továbbra is képes lesz:

• valós időben, dinamikusan blokkolni és módosítani a hálózati kéréseket,
• összetett szűrőlistákat és dinamikus szűrési szabályokat alkalmazni,
• haladó funkciókat nyújtani (pl. dinamikus szűrés, scriptlet-ek, finomhangolt szabályok).

A Mozilla ezzel gyakorlatilag azt üzeni, hogy a felhasználók és a fejlett tartalomszűrő bővítmények igényeit prioritásként kezeli. Linux Mint és más Linux disztribúciók felhasználói szempontjából ez különösen fontos: a Firefox gyakran alapértelmezett böngésző, és így a rendszerből „dobozból kivéve” elérhető marad a teljes értékű uBlock Origin.

Google és Microsoft: MV2 vége, uBlock Origin Lite felé terelés

A Google a Chrome esetében fokozatosan kivezeti a Manifest V2-t, és a Chrome Web Store-ból is eltávolítja az MV2-alapú bővítményeket. A Microsoft az Edge böngészővel csatlakozik ehhez az irányhoz, vagyis az Edge is ugyanarra az MV3-modellre áll át, mint a Chrome.

Ennek következménye, hogy a klasszikus uBlock Origin – amely MV2-re épül – a Chrome Web Store-ból és az Edge Add-ons áruházból kikerül, vagy legalábbis nem lesz tovább támogatott a jelenlegi formájában. A felhasználókat ehelyett az uBlock Origin Lite felé terelik, amely MV3-kompatibilis, de a DNR-korlátok miatt:

• kevesebb szabadságot ad a szabályok kezelésében,
• nem tud minden haladó funkciót reprodukálni,
• inkább „szabálylista-központú”, mint dinamikus, szkriptezett szűrő.

Linuxos szemmel ez azt jelenti, hogy ha valaki Chromium-alapú böngészőt használ (pl. Chrome, Edge Linuxon), akkor a jövőben kompromisszumot kell kötnie: vagy MV3-as, korlátozottabb bővítményt használ, vagy alternatív böngészőre vált, amely továbbra is támogatja az MV2-t vagy a blokkoló webRequest-et.

Brave: saját szerverről, saját szabályokkal – MV2 életben tartása

A Brave különleges helyzetben van: Chromium-alapú böngésző, de erősen a magánszféra-védelemre és beépített reklámblokkolásra építi a márkáját. A Brave fejlesztői jelezték, hogy a Google döntésétől függetlenül:

• továbbra is támogatni fogják a Manifest V2-t,
• és olyan bővítményeket, mint az uBlock Origin, saját szervereikről fogják elérhetővé tenni, miután a Chrome Web Store eltávolítja azokat.

A Brave-ben a felhasználók a beállítások között, a Settings → Extensions → Manifest v2 extensions menüpont alatt tudják majd kapcsolni az MV2-bővítmények támogatását. Ez gyakorlatilag egy „menekülőút” azoknak, akik Chromium-motor mellett szeretnék megtartani a teljes értékű uBlock Origin-t.

Fontos azonban látni, hogy ez egy Brave-specifikus megoldás: a böngésző saját ökoszisztémát épít a Chrome Web Store-tól függetlenül. Ez Linux Mint alatt is működőképes opció, hiszen a Brave elérhető Linuxra, de a felhasználó ezzel egy kisebb, alternatív ökoszisztémába lép át, amelyben a frissítések és a bővítmény-ellátás a Brave döntéseitől függ.

Opera: átmeneti MV2, de MV3 felé tart

Az Opera szintén Chromium-alapú böngésző, és jelenleg fenntartja a Manifest V2 támogatását. Ugyanakkor az Opera fejlesztői megerősítették, hogy ez csak átmeneti állapot: a böngésző idővel át fog állni a Manifest V3-ra, összhangban a Chromium-ökoszisztéma irányával.

Ez azt jelenti, hogy az Opera-felhasználók számára a klasszikus uBlock Origin támogatása nem hosszú távú ígéret. Amint az Opera teljesen MV3-ra vált, a helyzet hasonló lesz a Chrome-hoz és az Edge-hez: a felhasználók nagy valószínűséggel az uBlock Origin Lite vagy más MV3-kompatibilis, de korlátozottabb bővítmények felé lesznek terelve.

Mit jelent mindez a Linux Mint felhasználóknak?

Linux Mint alatt a leggyakoribb böngészőválasztások: Firefox, Chromium/Chrome, Brave, Opera és esetenként Edge (Linuxra is elérhető). A Manifest V2 → V3 átállás fényében a következő kép rajzolódik ki:

• Firefox: a legstabilabb választás azoknak, akik a teljes értékű uBlock Origin-t szeretnék használni, hosszú távú kilátásokkal. A webRequestBlocking megmarad, MV2-ben és MV3-ban is.
• Chrome / Chromium / Edge: a klasszikus uBlock Origin támogatása megszűnik, a felhasználók az uBlock Origin Lite és más MV3-bővítmények irányába terelődnek, funkcionalitásbeli kompromisszumokkal.
• Brave: egyfajta „hibrid” megoldás: Chromium-motor, de saját bővítmény-ellátással és MV2-támogatással, külön kapcsolóval a beállításokban. Aki ragaszkodik a Chromiumhoz és az uBlock Originhez, itt találhat menedéket.
• Opera: jelenleg még támogatja az MV2-t, de ez átmeneti; hosszú távon hasonló helyzet várható, mint Chrome/Edge esetében.

Jövőkép: diverzifikálódó böngésző-ökoszisztéma

A Manifest V3 körüli vita valójában egy mélyebb kérdést hoz felszínre: ki irányítja a webet, és milyen mértékben engedjük, hogy a böngészők korlátozzák a felhasználók és a fejlesztők lehetőségeit? A Google és a Microsoft döntései a biztonságra és teljesítményre hivatkozva szűkítik a bővítmények mozgásterét, míg a Mozilla és részben a Brave inkább a felhasználói kontrollt és a fejlett tartalomszűrés lehetőségét tartja szem előtt.

Linux Mint és általában Linux alatt ez a diverzifikáció különösen látványos lehet, hiszen a felhasználók jellemzően nyitottabbak az alternatív böngészőkre, és kevésbé kötődnek a gyári, előtelepített megoldásokhoz. A Firefox erősítheti pozícióját a magánszféra-védelem és a bővítmények szabadsága terén, míg a Brave egyfajta „radikális Chromium-alternatívaként” pozicionálhatja magát.

Az biztosnak tűnik, hogy az uBlock Origin és a hozzá hasonló, haladó tartalomszűrők nem tűnnek el, de a működésük és a támogatottságuk egyre inkább böngészőfüggő lesz. A felhasználóknak – különösen Linuxon, ahol a választék nagy – érdemes tudatosan böngészőt választaniuk annak fényében, mennyire fontos számukra a teljes értékű reklámblokkolás és a hálózati forgalom feletti kontroll.