Ha ma azt mondjuk „hordozható számítógép”, mindenki vékony laptopokra, ultrabookokra, esetleg gamer monstrumokra gondol. De a nyolcvanas évek elején a „hordozhatóság” még egészen mást jelentett: 10–13 kilós, fémből készült dobozokat, amelyek inkább hasonlítottak katonai műszerekre, mint személyi számítógépekre. Ezek közül az egyik legikonikusabb a Kaypro II volt – egy zöld foszforos, CP/M-es „luggable”, amely nemcsak az Osborne 1-et ütötte ki a nyeregből, de még Arthur C. Clarke is ezen gépelt.

Multimétertől a „bőrönd-PC-ig”

A Kaypro története jóval a számítógépek előtt kezdődik. Andy Kay 1952-ben alapította a Non-Linear Systems nevű céget, amely digitális multiméterekkel szerzett nevet magának – nem mellesleg maga Kay találta fel a digitális multimétert. Ez a háttér nagyon jól látszik a Kaypro II dizájnján: a gép úgy néz ki, mintha egy ipari mérőműszer lenne, nem pedig egy „otthoni” számítógép.

1982-ben a cég belépett a személyi számítógépek piacára, és megjelent az első saját gépük, a Kaypro II. A „II” ráadásul egy kicsit félrevezető: ez volt az első modell, de a római számos elnevezés miatt sokan azt hitték, hogy már a második generációról van szó. Később ezért át is nevezték „Kaypro 2”-re, hogy elkerüljék a „Kaypro 11” félreértést.

Teljesen fémből – amikor a gép még túlélte a tulajt

A Kaypro II egyik legkülönlegesebb tulajdonsága az volt, hogy teljesen fémből készült. Nem csak egy fémvázról beszélünk: a ház, a burkolat, az egész konstrukció masszív alumínium doboz, kék díszcsíkokkal és nagy „Kaypro II” felirattal az oldalán. A méretei kb. 45 × 36 × 21 cm (nagyjából 18" × 18" × 15,5"), a tömege 26–29 font, azaz 12–13 kg körül mozgott.

Ez a „bőrönd-PC” koncepció szó szerint értendő: a gép hátulján fogantyú volt, a billentyűzetet pedig fekete klipszekkel lehetett a gép elejére rögzíteni, így egy zárt, szállítható egységet kaptunk. A hordozhatóság persze relatív – egy mai laptophoz képest inkább „emelhető”, mint „hordozható” –, de a kor viszonyai között ez már mobil számítástechnika volt.

A fémház nem csak dizájn: a Kaypro gépeket tesztműszer-szemlélettel tervezték. Legyenek strapabírók, megbízhatóak, terepre vihetők. Nem véletlen, hogy más Kaypro modelleket (pl. Kaypro IV, Kaypro 10) orvosok a Párizs–Dakar ralin is használtak, extrém körülmények között, hiba nélkül. A Kaypro II ugyan „csak” irodai gép volt, de ugyanebben a szellemiségben készült.

Zöld foszfor, 80 oszlop – a kijelző, ami leverte az Osborne-t

A Kaypro II egyik legnagyobb ütőkártyája a beépített monitor volt. Míg az Osborne 1 mindössze 5"-os képernyőt kínált, a Kaypro II 9 hüvelykes zöld foszforos CRT-t kapott. Ez a különbség a gyakorlatban óriási volt: a Kaypro 24 sor × 80 oszlop szöveget tudott megjeleníteni, teljes „terminál-méretű” munkafelületet adva.

A kijelző:

• 9" zöld foszforos CRT
• felbontás: 24 × 80 karakter
• nincs valódi grafika, csak szöveg (esetleg álgrafika karakterekből)

A panel valójában nagyon hasonlított az oszcilloszkópok foszforos kijelzőire – nem véletlen, tekintve a cég műszeres múltját. A felhasználók számára viszont ez azt jelentette, hogy a Kaypro II-n teljes értékű szöveges munkakörnyezetet kaptak, nem pedig kompromisszumos, apró betűs kijelzőt.

Belül: Zilog Z80, 64K RAM és két floppy

Hardveresen a Kaypro II a korai CP/M gépek klasszikus vonalát követte, de nem volt gyenge játékos. A szíve egy Zilog Z80 processzor volt, 2,5 MHz-es órajellel. Sok rivális 6502-es géphez képest a Z80-as architektúra és a magasabb órajel miatt a Kaypro II érződően gyors volt, a források szerint akár „100%-kal gyorsabbnak” is tűnhetett bizonyos feladatokban.

Főbb hardveres jellemzők:

• CPU: Zilog Z80, 2,5 MHz
• RAM: 64 KB
• ROM / OS: CP/M 2.2, SBASIC támogatással
• Hang: csak egy egyszerű „beep” – semmi extra, ez munkaeszköz volt

A háttértárat két belső, 5,25"-os single-sided, double-density (SS/DD) floppy meghajtó biztosította, kb. 190–195 KB kapacitással lemezenként. Ezek full-height meghajtók voltak, tehát a mai szemmel hatalmas, magas „torony” floppy egységek. A tipikus felállás az volt, hogy:

• az egyik meghajtóban a CP/M rendszerlemez (boot + programok),
• a másikban az adatokkal dolgozó lemez.

A billentyűzet teljes méretű, 70 gombos, teljes útú (full-stroke) gépíró-stílusú klaviatúra volt, 18 programozható billentyűvel. A gép elejére rögzíthető kialakítás nem csak praktikus volt szállításkor, de a „műszeres” érzést is erősítette: mintha egy mérőállomás vezérlőpultját csuknánk rá a készülékre.

Portok, csatlakozók – amikor az RS-232 volt a „felhő”

A Kaypro II hátulján a kor profi felhasználóinak fontos csatlakozói sorakoztak:

• RS-232C soros port – terminálkapcsolatokhoz, modemhez
• Centronics típusú párhuzamos port – nyomtatókhoz
• billentyűzet csatlakozó – a lecsatolható klaviatúrához
• egyes modelleken modem in/out csatlakozók
• fényerő-szabályzó és reset gomb

Ez a portkészlet tette lehetővé, hogy a Kaypro II teljes értékű irodai munkaállomás legyen: nyomtatóval, modemmel, külső eszközökkel. Nem véletlen, hogy írók, mérnökök, kutatók előszeretettel használták – a gép tökéletes volt szövegírásra, adatkezelésre, táblázatokra.

CP/M, PerfectWriter, WordStar – a szoftveres arzenál

A Kaypro II operációs rendszere a CP/M 2.2 volt, a kor „kvázi-szabványos” 8 bites rendszerplatformja. Emellett SBASIC is elérhető volt, ami programozási lehetőséget adott BASIC-ben.

A géphez komoly szoftvercsomagot adtak, ami akkoriban nagy vonzerőt jelentett:

• PerfectWriter – szövegszerkesztő
• PerfectCalc – táblázatkezelő
• PerfectFiler – adatbázis / adatkezelő
• PerfectSpeller – helyesírás-ellenőrző
• Profitplan – üzleti / tervező szoftver
• S-Basic – BASIC nyelvű programozáshoz
• CP/M – mint rendszerlemez

Később a csomag részévé vált a legendás WordStar és a CalcStar is, amelyek a CP/M világban kvázi etalonnak számítottak. A Kaypro II tehát „out of the box” egy komplett irodai szoftverkészletet adott – ez üzletileg is nagy előny volt az Osborne-nal szemben.

Kaypro II, Kaypro 2, 2X, II Plus 88… a névkáosz

Ha ma valaki megpróbálja kibogozni a Kaypro modellek elnevezéseit, hamar rájön, hogy a cég marketingesei nem a konzisztencia bajnokai voltak. A Kaypro II sikerére több variáns és utód épült, sokszor zavarba ejtő névvel:

• 1982 – Kaypro II: az eredeti modell, 2,5 MHz-es Z80, két SS/DD full-height floppy, 9" szöveges monitor, CP/M 2.2, 64K RAM.
• 1984 – Kaypro 2 (Kaypro 2’84): már félmagas (half-height) SS/DD meghajtókkal, gyorsabb Z-80A CPU-val 4,0 MHz-en, két soros porttal és nagyon alap „grafikai” lehetőségekkel (karakteres álgrafika).
• 1984 – Kaypro 2X: a 2’84-hez hasonló, de DS/DD (kétoldalas) félmagas meghajtókkal, nagyobb tárkapacitással.
• 1984 – Kaypro II Plus 88: speciális hibrid, amelyben a Z80A helyett Intel 8088 dolgozott, hogy IBM PC-kompatibilis szoftvereket is tudjon futtatni. Ez volt Kaypro válasza az MS-DOS világ térnyerésére.
• 1985 – Kaypro New 2: lényegében egy régebbi 2X (vagy IIX) alaplap, egy vagy két DS/DD floppyval, 300 baud-os modem nélkül, CP/M-mel és WordStar-ral.
• 1985 – Kaypro 2X (új néven): a cég úgy döntött, hogy a Kaypro 4’84-et átnevezi Kaypro 2X-re (vagy 2X MTC-re), ezzel gyakorlatilag felülírva a korábbi 2X modellt. Innen a teljes névkáosz.

A lényeg: amikor valaki „Kaypro 2”-t emleget, az nem feltétlenül ugyanaz a gép, mint az eredeti „Kaypro II” 1982-ből. A retró gyűjtőknek ez ma külön sport: pontosan beazonosítani, melyik alaplap, melyik floppy-konfiguráció, melyik CPU-órajel lapul a fémházban.

Teljesítmény a nyolcvanas évek szemével

A mai szemmel a Kaypro II specifikációi persze szerénynek tűnnek, de a maga idejében kifejezetten erős munkaállomásnak számított a CP/M világban. A 2,5 MHz-es Z80, a 64K RAM és a két floppy kombinációja azt jelentette, hogy:

• a szövegszerkesztés, táblázatkezelés, adatbázis-kezelés folyamatosan, akadás nélkül futott,
• a programok betöltése a két meghajtó miatt rugalmas volt (külön rendszer- és adatlemez),
• a 80 oszlopos kijelző teljes értékű terminálként használhatóvá tette.

A Z80-as architektúra ráadásul nagyon népszerű volt fejlesztői körökben, rengeteg CP/M-es szoftver optimalizáltan futott rajta. A Kaypro II így nem csak „egy gép” volt, hanem belépő a kor egyik legnagyobb szoftver-ökoszisztémájába.

Arthur C. Clarke, modem és a távmunkázás hajnalai

A Kaypro II nem csak irodákban és kisvállalkozásoknál bukkant fel. Az egyik legismertebb felhasználója Arthur C. Clarke sci-fi író volt. Amikor a „2010 – Második űrodüsszeia” filmváltozatán dolgozott Peter Hyams rendezővel, Clarke Srí Lankán élt, Hyams pedig Los Angelesben.

A két alkotó Kaypro gépeket és modemeket használt, hogy folyamatosan kapcsolatban maradjanak, ötleteket cseréljenek, anyagokat küldjenek egymásnak. Ezek a kommunikációk később könyv formájában is megjelentek „The Odyssey File – The Making of 2010” címmel. Ma már természetes a távoli együttműködés, de a nyolcvanas évek közepén ez még hardcore technikai mutatvány volt – és a Kaypro ebben is úttörő szerepet játszott.

Ár, siker, bukás

A Kaypro II 1982-ben nagyjából 1795 dolláros áron indult, amit később kb. 200 dollárral csökkentettek. Más források 1595 dolláros árszintet is említenek – a pontos ár régiótól, konfigurációtól függhetett, de a lényeg: a gép versenyképesen árazott volt a kor többi hordozható CP/M gépéhez képest.

1983 nyarán a cég már havi 10 000 darab Kaypro II-t adott el, és gyakorlatilag lesöpörte az Osborne 1-et a piacról. A nagyobb kijelző, a masszív felépítés és az erős szoftvercsomag együtt nagyon vonzó csomagot alkotott.

De a siker nem tartott örökké. A nyolcvanas évek második felében az MS-DOS-os, IBM PC-kompatibilis gépek rohamosan átvették a piacot. A CP/M világa, a 8 bites Z80-as platform lassan kifutott. A Kaypro próbálkozott – ilyen