Az XCB már két évtizede a modern Xlib-utód az X.Org/X11 Serverrel való kommunikációhoz. Az XCB egyik társalkotója, Jamey Sharp most dicsérte a Wayland protokolltervezését X11-hoz képest, miután megírta az első Wayland kliensét. Sharp ezt írta Mastodonon:

„Évekkel ezelőtt én írtam az xcb.freedesktop.org oldalt az X Window System kliensekhez, tegnap pedig megírtam az első Wayland kliensemet. Hűha, teljesen látszik, mennyire beépült minden tanulság, amit a Wayland tervezői X-ből, sőt XCB-ből is levontak. Őszintén lenyűgöz a Wayland protokoll tervezése!

Láttam valakit nemrég panaszkodni, hogy mennyi kódot kell írni ahhoz is, hogy egy Wayland kliensben megnyisson egy ablakot. Szerintem fontos már az elején megérteni, hogy ez egy olyan protokoll, amit arra terveztek, hogy a nehéz dolgokat tegye lehetővé, nem arra, hogy a könnyű dolgokat tegye egyszerűvé. Ha könnyű dolgokat akarsz csinálni, használj valamilyen toolkitet, például Gtk-t, Qt-t vagy SDL-t. Így az én programom sok kódnak tűnhet ahhoz képest, amit csinál: csak megnyit egy ablakot, időnként váltogatja a fehér és fekete hátteret, és időzítési statisztikákat mér, mégis több mint 300 sor Rust lett belőle. (Úgy döntöttem, nem használom a Wayland-client crate segédfüggvényeit a globális objektumok kötéséhez, így lehetett volna rövidebb is, de kíváncsi voltam, milyen érzés közvetlenül a nyers protokollal dolgozni.) De tapasztalatból tudom, hogy ha bármelyik lépést kihagyod, akkor elveszíted a lehetőséget az összetettebb helyzetek kezelésére.

Úgy gondolom, Wayland itt jól választotta meg a bonyolultság szintjét: az alacsony szintű protokoll nagyon rugalmas, a könnyű használhatóság pedig a magasabb szintű absztrakciók feladata, amelyek eldönthetik, a rugalmasság mely elemeit dobják el az egyszerűség kedvéért.”

Érdekes Wayland-gondolatok egy régi X.Org/X11 fejlesztőtől.