A Google bemutatta legújabb csúcskategóriás MI-modelljét, a Gemini 4 Argont. Az egyik legérdekesebb felhasználási módja egy olyan problémához kapcsolódik, amellyel a szoftvercégek évek óta küzdenek: hatalmas C és C++ kódbázisok átírása memóriabiztos Rust-ra.

Házon belül a Google már most Argon ügynököket vet be különféle migrációkhoz: a re2 és a libgav1 könyvtárakban néhány tízezer soros projektektől egészen a Fuchsia által használt Zircon kernel több mint 800 000 soros kódjáig. Ezeket az átírásokat továbbra is automatikus és manuális audit, emulációs tesztelés és emberi ellenőrzés követi, mielőtt éles rendszerbe kerülnek.

Ez az utolsó lépés kulcsfontosságú. A Google nem ad oda egy MI-nek több százezer sor kritikus rendszerszintű kódot úgy, hogy aztán vakon kiadja, amit visszakap. A kísérlet mérete viszont jól mutatja, milyen gyorsan lép túl az MI-vel segített programozás az egyszerű függvénygeneráláson és az elszigetelt hibák javításán.

Argon máshol is kézzelfogható eredményeket hozott. A Google nyílt forráskódú libgav1 videodekóderénél az ügynökök egy meglévő Rust portra támaszkodva 32 000 sor SIMD kódot cseréltek le. Ahelyett, hogy közvetlenül újraalkotta volna a SIMD megvalósítást, Argon olyan biztonságos Rust kódot generált, amelyet a fordító automatikusan vektorizálni tudott. A Google szerint az így kapott dekóder 2,7-szer gyorsabb lett a korábbi Rust portnál, miközben teljesen azonos videokimenetet állít elő.

Számomra az ilyen történetek sokkal izgalmasabbak, mint egy újabb benchmark-grafikon. Egy kiforrott szoftver biztonságosabb nyelvre költöztetése rengeteg monoton mérnöki munkát igényel, és ha ennek akár egy részét automatizálni lehet, az sokkal reálisabbá teheti a Rust bevezetését azoknál a szervezeteknél, amelyek évtizedek óta C-ben és C++-ban írt rendszereket használnak.

Argon feladatai a Google-n belül nem merülnek ki a kódolásban. Egy ügynökcsoport a Google adatközpontjaiból származó profilozási telemetriát elemezte, és olyan memóriaoptimalizálásokat talált, amelyek már több mint 300 TiB memóriát szabadítottak fel. A Google becslése szerint a végső megtakarítás 500 TiB és 1 PiB között lehet. A kvantumszámítással foglalkozó kutatók szintén használták Argont algoritmusok optimalizálására; a cég szerint egy példa néhány percen belül 40 százalékkal múlta felül egy publikált alapérték teljesítményét.

A hosszú ideig futó feladatokat részben az teszi lehetővé, hogy a modell sokkal nagyobb mennyiségű kimenetet tud előállítani. A Gemini 4 Argon 1 millió tokenes kimeneti korlátot támogat, a korábbi 64 ezres Google-limit helyett. Ez kifejezetten kimeneti korlát, vagyis egy ügynök akár egy szokatlanul hosszú feladaton is folyamatosan tud dolgozni, ahelyett hogy állandóan kisebb munkamenetekre kellene darabolnia.

A Google Argont komoly kiberbiztonsági eszközként is pozicionálja. A cég szerint a modell önállóan képes kritikus szoftversebezhetőségeket megtalálni, ellenőrizni és javítócsomaggal ellátni. A Wiz nevű biztonsági cég a Scan for Good kezdeményezésén keresztül teszteli, ahol Argon állítólag egy olyan kritikus sebezhetőséget fedezett fel, amely személyes adatokat tett hozzáférhetővé világszerte használt, kórházakban futó egészségügyi szoftverben. A Google szerint a korábbi csúcskategóriás modellek ezt a problémát nem vették észre.

Ezek a képességek részben azt is megmagyarázzák, miért nem lehet most azonnal megnyitni a Geminit, és elkezdeni Argont használni. A Google kezdetben csak kiválasztott kiberbiztonsági védőknek ad hozzáférést a Fairwind Programon keresztül, köztük olyan változatokhoz is, amelyekből hiányoznak a szokásos kiberbiztonsági korlátok – ezeket megbízható védők és a Google saját csapatai használhatják. Szélesebb körű hozzáférés csak további tesztelés után lesz, először fizetős API-ügyfeleknek és Google AI Ultra előfizetőknek, majd később fejlesztőknek, vállalatoknak és végfelhasználóknak.

A Google szerint erősíti a védelmet a kiber- és CBRN-visszaélések, a közvetett prompt injection, valamint az ellen, hogy az ügynökök a felhasználók szándékain túlmutató műveleteket hajtsanak végre. A cég Argon következtetéseit és lépéseit is figyeli, hogy szükség esetén le tudja állítani a végrehajtást. Úgy tűnik, a Google elég magabiztos Argonnal kapcsolatban ahhoz, hogy hatalmas belső mérnöki projekteken vesse be, miközben továbbra is óvatos azzal, hogy ugyanezeket a képességeket széles körben hozzáférhetővé tegye.

Amikor Argon megjelenik az API-ban, a bevezető ár 2 dollár lesz egymillió bemeneti tokenre és 10 dollár egymillió kimeneti tokenre, a cache-elt bemenetekre pedig 95 százalékos kedvezményt adnak. A Google szerint ezek az árak később a duplájukra, 4, illetve 20 dollárra emelkednek.

Számomra a Rust-ra történő átállások lesznek igazán érdekesek. Az, hogy egy MI megír néhány száz sor eldobható kódot, ma már nem különösebben meglepő. Egy olyan MI-ügynök viszont, amely embereknek segít egy 800 ezernél is több soros operációs rendszer kernel-ját C-ről és C++-ról Rust-ra átírni, egészen más kategória. Ha a Google be tudja bizonyítani, hogy ez a megközelítés üzemi méretben is megbízhatóan működik, akkor néhány rendkívül nehéz modernizációs projekt hirtelen sokkal reálisabbá válhat.