A GNOME 51 kiadás mellett több más izgalmas újdonság is érkezett a GNOME asztali környezet háza tájáról. A GNOME OS-hez mostantól külön dokumentációs weboldal is elérhető, útmutatókkal és egyéb információkkal, amelyek segítenek a GNOME OS kipróbálásában és a kapcsolódó beállítások elvégzésében.
A GNOME OS mostantól Zswapot is használ, hogy a rendszer akkor is gyors és reszponzív maradjon, ha kevés memória áll rendelkezésre. Ez a változtatás azoknak segít, akik eddig memóriahiány miatti leállásokkal találkoztak GNOME OS alatt, mivel a Zswap használata mostantól alapértelmezett. A GNOME OS egy Rust-alapú zswap-generator scriptre támaszkodik, amely elkészíti a megfelelő systemd konfigurációt a Zswaphoz. A zswap-generator figyelembe veszi a kernel parancssorban megadott zswap.enabled=0 beállítást, amellyel a funkció kikapcsolható.
A harmadik féltől származó GNOME alkalmazások világában megjelent a Convey a Flathubon, a Geary levelező kliens forkjaként. A Convey a Geary kódjára épül, Microsoft 365 támogatást ad hozzá, átportolták a GTK4 toolkitre, és további javításokat, illetve UI/UX fejlesztéseket is tartalmaz.
A hét érdekes GNOME újdonságairól további részletek olvashatók a This Week in GNOME összefoglalóban.
A zswap-ról
A zswap a Linux kernel memóriakezelésének egyik lehetősége, amely a swap használatát gyorsabbá és hatékonyabbá teheti azzal, hogy a swapra kerülő memórialapokat először tömörítve a RAM-ban tárolja.
A működés lényege, hogy amikor a rendszernek elfogy a szabad RAM-ja, a kernelnek nem kell azonnal a lassú háttértárra, például SSD-re vagy HDD-re kiírnia a ritkábban használt memórialapokat. A zswap létrehoz egy tömörített gyorsítótárat a RAM-ban, és ide próbálja betenni ezeket az oldalakat. A tömörített adatok jóval kevesebb memóriát foglalhatnak, így ugyanannyi fizikai RAM-mal több memória „fér el”.
Például ha egy 4 GB-os memóriaterület jól tömöríthető, előfordulhat, hogy a zswap csak 1–2 GB RAM-ot használ fel a tárolására. Amikor később szükség van valamelyik lapra, a kernel kitömöríti, és így sokkal gyorsabban hozzáférhet, mintha azt előbb az SSD-ről kellene visszaolvasni.
A zswap azonban nem önálló swap. Ez fontos különbség a zramhoz képest. A zram egy tömörített, RAM-ban létrehozott blokkeszközt biztosít, amelyet a rendszer swapként használhat. A zswap ezzel szemben egy tömörített gyorsítótár a meglévő swap előtt:
RAM → zswap → valódi swap a háttértáron
Ha a zswap megtelik, vagy egy memóriaoldalt nem érdemes tovább a tömörített gyorsítótárban tartani, az oldal továbbkerülhet a hagyományos swapterületre. Emiatt a zswap különösen akkor hasznos, amikor van valamennyi swap a háttértáron, de szeretnénk ritkábban eljutni a lassú háttértáras swapolásig.
A zswap működéséhez tömörítő algoritmust is használ. A modernebb Linux rendszereken például zstd vagy lz4 használható, a pontos lehetőségeket és alapértelmezéseket az adott kernel határozza meg.
A zswap előnye tehát elsősorban nem az, hogy „több RAM-ot csinál”, hanem az, hogy a memóriahiányos helyzeteket kevésbé fájdalmasan kezeli. A tömörítés és kitömörítés CPU-időt igényel, viszont ez általában sokkal olcsóbb, mint amikor a rendszer folyamatosan SSD-ről vagy HDD-ről olvas és ír.
Linux Minten például érdemes megkülönböztetni:
- zswap: a normál swap előtt tömörített RAM-cache;
- zram: tömörített RAM-alapú blokkeszköz, amelyet swapként lehet használni;
- swap: háttértáron lévő tényleges cserehely.
Egy modern, sok RAM-mal rendelkező asztali gépen a zswap nem feltétlenül szükséges, de kevés RAM esetén, illetve nagy memóriaigényű alkalmazásoknál jelentősen javíthatja a rendszer viselkedését, mert csökkentheti a háttértárra irányuló swapforgalmat.

