2010. szeptember 28-án az OpenOffice.org közösség néhány tagja bejelentette a LibreOffice projekt és az azt támogató alapítvány, a The Document Foundation elindítását. A bejelentés egyszerre keltett zavart és szkepticizmust, ugyanakkor óriási lelkesedést is azok körében, akik hisznek a szabad és nyílt forráskódú szoftverben.

2010. szeptember 28-a lakmuszpróbaként működött: egyértelműen elválasztotta egymástól a szabad és nyílt forráskódú szoftver valódi támogatóit azoktól, akik csak opportunista módon próbáltak az OpenOffice.org projekt sikeréből hasznot húzni, vagy arra vártak, hogy a megfelelő pillanatban saját, zárt megoldásukkal bélyegezzék meg.

Tizenhat év elteltével a LibreOffice már hosszabb ideje működik függetlenül, mint ameddig az OpenOffice.org a Sun Microsystems alatt létezett. Büszkék vagyunk erre az eredményre, mert megmutatja, hogy a 2010-ben választott irányítási modell – amelyet sokan bíráltak –, miszerint egy alapítvány birtokol minden vagyonelemet és kezeli az infrastruktúrát, miközben a közösséget egyetlen cég sem irányíthatja, bizonyult a legjobbnak a projekt valóságához.

Ma ez a stabilitás legalább annyira fontos, ha nem fontosabb, mint 2010-ben, mert az irodai szoftverekről szóló vita a licencekről és a megvalósítás költségeiről a digitális szuverenitás kérdésére helyeződött át. Erről a fogalomról már több mint húsz éve beszélünk, amióta az OpenOffice.org az ODF (Open Document Format) szabványos, nyílt fájlformátumot kezdte használni.

A „digitális szuverenitás” kifejezést akkoriban még nem használták, de a probléma már világos volt: a közfeladatot ellátó szervek dokumentumainak tárolási formátuma, és annak fejlődése nem kerülhet egyetlen cég kizárólagos ellenőrzése alá, hanem a közösség kezében kell maradnia.

Ebben az értelemben az ODF a szuverén formátum mintapéldája, mert nem függ egyetlen vállalat tekintélyétől – és így üzleti stratégiáitól –, hanem azoktól a felhasználóktól – magánszemélyektől, szervezetektől, vállalkozásoktól –, akik használják, és a független OASIS Technical Committee szakértőinek közreműködésével alakítják a fejlődését. A testületben cégek, alapítványok, közintézmények és magánszemélyek dolgoznak együtt.

Egyedüli „szuverén” formátumként az ODF lakmuszpróbaként szolgál azoknak az irodai csomagoknak, amelyek ugyan a digitális szuverenitás élharcosainak állítják be magukat, mégis továbbra is a zárt OOXML formátumot használják, ezzel önként alárendelik magukat a Microsoft monopóliumának. Nincsnek egyedül, hiszen a tudományos közösség is hasonló okból nevezte át a genomunkat.

A LibreOffice az egyetlen irodai csomag, amely natív formátumként használja az ODF-et anélkül, hogy a digitális szuverenitás bajnokának kiáltaná ki magát. Tizenhat év következetes működés után nincs szüksége arra, hogy divathullámokra üljön fel a piaci pozíciója megőrzéséhez. A számok magukért beszélnek: jelenleg stabilan heti egymillió letöltésnél tart, a frissítések weboldalát pedig havonta közel ötvenmilliószor keresik fel.

Csak annyit szeretnénk, hogy minden szoftver, amely a digitális szuverenitás bajnokának nevezi magát, mutasson fel olyan következetességet, mint a LibreOffice projekt. Ez azt jelentené, hogy nem hajolnak meg a Microsoft-monopólium előtt egy elméleti cél – vagyis a Microsoft zárt formátumával való kompatibilitás – kedvéért, ami végső soron ahhoz vezet, hogy elárulják azt a digitális szuverenitást, amelynek az élharcosaként mutatkoznak.

Végül térjünk vissza a tizenhatodik évfordulónkhoz, amely jó alkalom arra, hogy köszönetet mondjunk annak a több ezer közreműködőnek – fejlesztőknek, fordítóknak, tesztelőknek, dokumentációs szerzőknek, tervezőknek és támogatóinknak –, akik az évek során felépítették a LibreOffice-t. A legtöbb közreműködőt sosem látják azok a felhasználók, akik nap mint nap profitálnak a munkájukból.

Munkájuk eredménye jól látszik a projekt ismertségén, a szoftver minőségén, robusztusságán és rugalmasságán, a 120 nyelvi változaton (ami abszolút rekord az asztali szoftverek között), a támogatási lehetőségeken, a jelenlétünkön a globális szabad és nyílt forráskódú szoftveres közösségekben, a dokumentáció minőségén és sok más előnyön, amelyek többsége egy vagy több közösségi tag önkéntes munkájának köszönhető.

Köszönünk mindent. Reméljük, tizenhat év múlva újra találkozunk – kicsit tapasztaltabban, de ugyanazzal a lelkesedéssel, mint 2010. szeptember 28-án.