A mesterséges intelligenciától azt várjuk, hogy növeli a dolgozók hatékonyságát, megszabadít az unalmas feladatoktól, és lehetővé teszi, hogy a cégek kevesebb emberrel működjenek. Lehet azonban, hogy a nagy hatékonyság mögött egy kellemetlen, hosszú távú következmény rejtőzik.

Lehet, hogy az MI éppen azt a „kiképzőpályát” tünteti el, ahol a holnap üzleti vezetői felnőhetnének. A tehetségmenedzsmenttel foglalkozó Talogy friss kutatása szerint a megkérdezett HR- és tehetségmenedzsment-szakemberek 78 százaléka tart attól, hogy hosszú távon eltűnnek azok a kulcsfontosságú vezetői készségek, amelyek ma még az emberek által végzett, belépő szintű munkákhoz kapcsolódnak, de ezeket a feladatokat egyre inkább MI-re bízzák.

Ez érdekes problémát vet fel. A cégek ma már MI-vel automatizálhatják a junior szintű munkát, ezek a pozíciók viszont hagyományosan lehetőséget adtak a pályakezdőknek, hogy megtanulják, hogyan működik a vállalat a gyakorlatban. Ha túl sok ilyen lehetőség tűnik el, a szervezetek egy idő után azt vehetik észre, hogy nincs elég tapasztalt emberük, akit elő tudnának léptetni a nagyobb felelősséggel járó szerepekbe.

A Talogy 207 felső szintű HR-vezetőt, toborzási menedzsert, valamint képzési és fejlesztési szakembert kérdezett meg. Ez viszonylag kicsi és speciális minta, ezért a 78 százalékos arányt nem érdemes úgy értelmezni, mintha tízből nyolc cég már most biztos lenne benne, hogy a vezetői utánpótlása menthetetlen.

Magát az aggodalmat viszont könnyű megérteni.

Gondoljunk csak bele, mennyi unalmas munkát végeznek az emberek a karrierjük elején. Alapjelentéseket írnak, információt gyűjtenek, prezentációkat készítenek, üléseken ülnek, kérdésekre válaszolnak, hibákat javítanak, és figyelik, hogyan döntenek a tapasztaltabb kollégák. Ezek közül sok feladat nem különösebben izgalmas, de közben megtanít gondolkodni, kommunikálni, problémát megoldani és felelősséget vállalni.

A generatív MI ezeknek a munkáknak egy részét már ma is másodpercek alatt elvégzi. A Talogy szerint ezért a cégeknek sokkal tudatosabban kell majd foglalkozniuk a dolgozók fejlesztésével, ahelyett hogy arra számítanának: a tapasztalat magától felhalmozódik, ahogy az emberek haladnak előre a ranglétrán.

A cég négy olyan területet azonosít, amelyek szerinte különösen fontossá válnak, és ezeket a RISE mozaikszóval foglalja össze: responsiveness (reakciókészség), insight (rálátás), sustainability (fenntarthatóság) és effectiveness (hatékonyság). Egyszerűbben fogalmazva: a dolgozóknak rugalmasnak kell maradniuk, kritikusan kell gondolkodniuk, kezelniük kell a változást, jól kell kommunikálniuk, és a jó ötleteket kézzelfogható eredményekké kell alakítaniuk.

Ezek a tulajdonságok aligha meglepőek, ha a jövő vezetőiről beszélünk. Az igazán érdekes kérdés az, hogy a cégek valóban hajlandók lesznek-e pénzt és időt fektetni ezek fejlesztésébe.

Az MI nagyon csábító gazdasági képletet kínál. Ha egy cégnek korábban öt junior munkatársra volt szüksége, és ugyanazt a munkát ma két ember és egy MI-rendszer el tudja végezni, akkor három emberrel kevesebbet felvenni remekül mutat a táblázatokban. Ha ezt osztályokra és évekre felszorozzuk, az eredmény az, hogy egyre kevesebb ember szerez olyan tapasztalatot, amire a holnap menedzsereinek, igazgatóinak és felsővezetőinek szükségük lenne.

Van egy másik forgatókönyv is. Lehet, hogy az MI nem egyszerűen szétveri a pályakezdők fejlődési lehetőségeit, hanem átalakítja, hogyan néz ki ez a fejlődés. A junior munkatársak kevesebb időt tölthetnek ismétlődő feladatokkal, és hamarabb kaphatnak magasabb szintű felelősséget. Ha így használják az MI-t, az nem aláásná, hanem fel is gyorsíthatná a szakmai fejlődést.

Magától viszont nem ez fog történni. Azoknak a cégeknek, amelyek versenyt futnak azért, hogy a belépő szintű munkát MI-re cseréljék, érdemes lenne a következő negyedéves jelentésen túl is gondolkodniuk. A tapasztalatlan dolgozó, aki ma az unalmas feladatokat végzi, lehetett volna az a vezető, aki 15 év múlva fontos döntéseket hoz.

Ha a vállalatok automatizálással eltüntetik a létra legalsó fokát, ne lepődjenek meg, ha egyre kevesebben jutnak fel a tetejére.