Ez az oldal a közösségért készül. 
Kövess minket máshol is: 
Ha hasznosnak találod, és szeretnéd, hogy folytatódjon, támogasd a munkát 
A mesterséges intelligenciától azt várják, hogy hatékonyabbá tegye az egészségügyet, de közben könnyen lehet, hogy inkább megdrágítja. A Blue Cross Blue Shield Association új elemzése szerint az MI-alapú kórházi kódoló eszközök egyre több számlázható állapotot azonosítanak, és így a betegeket drágább kategóriákba sorolják, még akkor is, ha a kapott ellátás láthatóan nem változik.
A számok elég beszédesek. A BCBSA becslése szerint a bonyolultabb kódolás 2023 és 2025 között 942 millió dollárral növelte az egészségügyi kiadásokat a Blue Cross és Blue Shield társaságoknál. Ennek nagyjából 70 százaléka, több mint 650 millió dollár, olyan másodlagos diagnózisokhoz kötődik, amelyek a betegeket magasabb súlyossági és magasabb térítésű kategóriákba tolták.
Itt lép be a képbe az MI. A kórházi rendszerek több mint 60 százaléka már használ olyan MI-alapú technológiát, amely képes átvizsgálni az elektronikus egészségügyi nyilvántartásokat, a laboreredményeket és az orvosi jegyzeteket. Ezek a rendszerek kiszúrják azokat a másodlagos diagnózisokat, amelyek egyébként elsikkadnának, és a betegkartonban elrejtett információkat további számlázási kódokká alakítják.
Önmagában nem feltétlenül baj, ha fény derül egy korábban figyelmen kívül hagyott betegségre. A pontosabb dokumentáció teljesebb képet adhat a beteg állapotáról, és ha az ellátás valóban bonyolultabb, a kórházaknak értelemszerűen jár a magasabb díjazás. A gond ott kezdődik, amikor a számla bonyolultsága nő, de a kezelés nem változik vele együtt.
A BCBSA szerint pontosan ezt mutatják az adataik. A fekvőbeteg-ellátásban a „orvosilag komplex” esetek aránya 2023 eleji 37 százalékról 2025 végére 40 százalékra nőtt a jelentés szerint. A kutatók viszont nem találtak olyan ellátásbeli változást, amely indokolná ezt a többlet-bonyolultságot.
Példaként a nagyobb bélműtéteket vizsgálták. A legmagasabb bonyolultsági szinten a kárigények aránya 10,2 százalékról 22,7 százalékra ugrott, miközben az egyszerűbb esetek aránya csökkent. Ezek az eltolódások önmagukban közel 61 millió dollárnyi plusz kárigényt eredményeztek ebben az egy kategóriában.
A vérszegénység még szemléletesebben mutatja, mi történhet. A BCBSA azt találta, hogy a kórházak egyre gyakrabban jegyzik fel vérszegénységet másodlagos diagnózisként nagyobb bélműtétek után, ami a számlázás szempontjából bonyolultabbá teszi a beteget. Ha ezek a betegek valóban rosszabbul lettek volna, a kutatók szerint a kezelésben is látszania kellett volna a változásnak.
Ilyesmi nem történt. A BCBSA szerint a vérszegénység diagnózisainak száma úgy nőtt, hogy közben nem emelkedett arányosan a vérátömlesztések száma. Ez felveti annak lehetőségét, hogy az MI egyszerűen egyre ügyesebben találja meg azokat az állapotokat, amelyek növelik a térítést, ahelyett hogy azokat a betegeket azonosítaná, akiknek valóban plusz ellátásra van szükségük.
Nem most először figyeltek meg ilyen mintázatot. A BCBSA már az év elején több tízezer szülészeti felvételt elemzett, és azt találta, hogy nőtt az akut vérvesztéses vérszegénység diagnózisainak száma, miközben nem emelkedett a várható kezelések, például a vérátömlesztések aránya. Az a kutatás úgy becsülte, hogy nagyjából 663 millió dollárnyi fekvőbeteg-kiadás és legalább 1,67 milliárd dollárnyi járóbeteg-kiadás köthető az agresszívebb kódolási gyakorlatokhoz.
Fontos korlát, hogy a BCBSA mostani elemzése nem bizonyítja: az MI okozta a becsült 942 millió dolláros növekedés minden egyes dollárját. A szervezet szerint a változások egybeesnek az MI-alapú kódoló technológiák terjedésével, és az adatok arra utalnak, hogy ezek az eszközök hozzájárulnak a kiadások növekedéséhez. A kórházaknak közben érdekük ilyen szoftvereket használni, hogy minden jogos diagnózist rögzítsenek, és pontosan dokumentálják az általuk nyújtott ellátást.
Van egy kézenfekvő szempont is. A BCBSA olyan biztosítókat képvisel, amelyek kifizetik a kórházi számlákat, tehát anyagi érdeke fűződik ahhoz, hogy megakadályozza a szükségtelen térítésnövekedést. Megállapításai a BCBS-vállalatok anonimizált kárigényadataira épülnek, amelyek összességében nagyjából minden harmadik amerikait fednek le, de ez mégiscsak az egészségügyi finanszírozási rendszer egyik szereplőjének elemzése.
Ettől azonban a mögöttes kérdés nem lesz kevésbé nyugtalanító. Az MI rendkívül hatékonyan képes óriási adathalmazokban keresni, és olyan részleteket megtalálni, amelyeket az emberek könnyen átsiklanak. Ha ezt a képességet az orvosi számlázásra alkalmazzák, ahol egy újonnan azonosított másodlagos diagnózis növelheti a térítést, akkor az MI hirtelen minden egyes felfedezéséhez pénzügyi ösztönző társul.
Az MI valóban csökkentheti a papírmunkát, javíthatja a dokumentációt, és több időt adhat az orvosoknak a betegekre. Ha viszont a technológia közben abban is kiemelkedően jó lesz, hogy ugyanazt a kórházi tartózkodást a papíron drágábbnak tüntesse fel, a betegek végül az MI-hatékonyság árát magasabb biztosítási díjakban és nagyobb önrészben fizethetik meg.
Furcsa egészségügyi innováció lenne ez: okosabb szoftver, nagyobb számlák, lényegében változatlan ellátás.
Támogasd a független tech újságírást
A NERDS.xyz független tulajdonban van, és függetlenül működik. Ha tetszik, ahogyan a Linuxról, az MI-ről, hardverről, kiberbiztonságról és a techkultúráról írok, fontold meg az oldal támogatását Ko-fi-n.
