Lezárult a vita az MI-vel generált tartalmak használatáról a Void Linux projektben: egy régi közreműködő lemondott 113 csomag karbantartásáról, így ezek most gazdátlanul szerepelnek a disztribúció csomag tárolójában.

Andrea Brancaleoni „Disown maintained packages” címmel nyújtott be egy PR-t, amelyben 113 csomag sablonjában a saját adatait a Void Linux szokásos Orphaned bejegyzésére cserélte. Másnap a PR-t beolvasztották a projekt master ágába.

A döntés több ismert eszközt és alkalmazást is érint, például az Alacrittyt, a Docker CLI-t, az etcd-t, a Kubernetes-t, a Moby-t, a Packer-t, a Terraformot, a Terragrunttot, a Vagrantot és a virt-managert.

Fontos, hogy a csomagokat nem távolították el a Void Linuxból; az orphaned jelölés csak azt mutatja, hogy nincs kijelölt karbantartójuk, és bármelyik másik közreműködő átveheti őket.

A változás egy másik PR-ben kialakult nézeteltérés után történt, amelyben Brancaleoni a Go verzióját próbálta 1.26.5-ről 1.27.1-re frissíteni Void Linuxon.

Ennek részeként részletes összehasonlítást készített azokról a csomagokról, amelyeket az új Go kiadás érint. A vita során Brancaleoni jelezte, hogy MI-alapú munkafolyamatot használt az elemzéshez; erre reagálva egy másik Void Linux közreműködő a projekt aktuális szabályzatára hivatkozott az MI-vel készült hozzájárulásokkal kapcsolatban.

A Void Linux hozzájárulási irányelvei engedik MI-eszközök használatát kutatáshoz és tanuláshoz, de ragaszkodnak ahhoz, hogy a projektnek beküldött tartalmat maga a közreműködő készítse. Ez nemcsak a forráskódra és a dokumentációra vonatkozik, hanem a problémákra, a PR-leírásokra és a hozzászólásokra is.

Az irányelvek azt is előírják, hogy a közreműködőknek jelezniük kell, ha MI-eszközt használtak, és egyértelműen kimondják, hogy MI-alapú review eszközök nem kerülhetnek be a PR-ekbe. A vita arról szólt, hogy elfogadhatónak számít-e az a szöveg, amelyet MI generált, de a szerző átnézett és megértett.

Brancaleoni azt mondta, hogy átolvasta és jóváhagyta az anyagot; egy másik közreműködő viszont világossá tette, hogy ez nem felel meg a Void Linux szabályzatának, mert a tartalomnak a közreműködőtől kell származnia, nem pedig egy MI-rendszertől.

Nem sokkal később Brancaleoni új PR-t nyitott, amelyben lemondott a csomagjai karbantartásáról – összesen 113-ról. A Go 1.27.1-hez készült pull requestet ezután lezárták, a csomagátadásról szóló vitát pedig később zárolták, és csak a projekt közreműködői számára tették elérhetővé.

Összefoglalásként annyi biztosan elmondható, hogy valószínűleg nem ez volt az utolsó eset, amikor egy nyílt forráskódú projektnek meg kell húznia a határt az elfogadható MI-segítség és az MI által generált hozzájárulások között.

A Void Linux esetében a gyakorlati következmény viszont elég aggasztó: 113 csomag – köztük több, fejlesztők számára is fontos – maradt karbantartó nélkül. Legalábbis addig, amíg valaki más át nem veszi őket.