Ha mostanában egyre több CAPTCHA-ba vagy webes bejelentkezési kérésbe futsz bele, nem képzelődsz.

A weboldalak a botoktól érkező, egyre nagyobb mennyiségű visszaélésszerű forgalommal néznek szembe. Emiatt egyre agresszívebb ellenlépéseket vezetnek be, ami rontja a felhasználók webes élményét, az adatvédelmet és a web nyílt elérését.

Ebben a bejegyzésben egy új kezdeményezésről lesz szó, amelyet a Cloudflare-rel, más böngészőkkel és webes szereplőkkel együtt indítunk, hogy kezeljük ezt a kihívást, miközben a webet továbbra is alapértelmezetten névtelennek tartjuk.

Adatvédelem és hozzáférés feszültségben

A webes adatvédelemért folytatott küzdelem kézzelfogható eredményeket hozott. Az adatvédelemre építő böngészők kivezetik a harmadik féltől származó sütiket, korlátozzák az ujjlenyomat-készítést, elrejtik az IP-címeket, és ezzel visszaszorítják a követőket.

Ennek azonban minden lépésnél ára volt.

A felhasználók ma több CAPTCHA-t, több bejelentkezési kérést és több teljes tiltóoldalt látnak, mint valaha. Ha a böngészőbe beépítjük az adatvédelmet, le kell bontanunk azokat a passzív jeleket – például az IP-címet és a böngésző-ujjlenyomatot –, amelyeket profilozásra használnak, de amelyekre a visszaélések elleni rendszerek is támaszkodnak.

Ezzel párhuzamosan az oldalak hatalmas botforgalom-növekedéssel küzdenek. A webhelyek reakciója érthető: az olyan tömeges visszaélések, mint a jelszótalálgatás vagy a spam, komoly károkat okozhatnak. A végeredmény mégis mindenki számára rossz: a felhasználók egyre több akadállyal és kevesebb adatvédelemmel szembesülnek, miközben az oldalak elriasztják azokat a valódi látogatókat, akiket kiszolgálni szerettek volna.

Ha nem változik semmi, a felhasználók egyre inkább választás elé kényszerülnek: vagy az adatvédelmüket, vagy a webhez való hozzáférésüket adják fel.

Több javaslat is született a dilemma kezelésére: ezek arra kérik a felhasználókat, hogy bizonyítsák a weboldalak felé, hogy az eszközeik és a szoftvereik „megbízhatóak”. Az ilyen javaslatok, például a Web Environment Integrity (WEI), elvonják az irányítást az eszközök felett a felhasználóktól, és néhány operációs rendszer- és hardvergyártó kezébe adják. Ez elveszi a felhasználók választási és döntési szabadságát, és ezeknek a kapuőröknek adja a hatalmat, hogy eldöntsék, mely eszközök és szoftverek érhetik el a webet. Pont az ellenkezője annak a nyílt webnek, amelynek védelmén a Mozilla dolgozik.

Jobb irányt keresünk

Szerintünk van jobb megoldás. Egy egyszerű felismerésből indul ki: a botok azért okoznak kárt, mert nagy tömegben működnek. Az ilyen visszaélések megállításához egy webhelynek nem kell tudnia, ki vagy, és azt sem, hogy az eszközöd csak jóváhagyott szoftvert futtathat-e. Elég, ha meg tudja állapítani, hogy ésszerű forgalmi korlátokon belül maradsz-e.

Ahhoz, hogy az ilyen forgalomkorlátozás működjön, a támadók számára nehézzé kell tenni az új „identitások” létrehozását és a keretük lenullázását. Ezért kérnek az oldalak e‑mail címet, központi bejelentkezést vagy eszköz‑ujjlenyomatot: egy új azonosító beszerzése épp elég költséges ahhoz, hogy a korlát érvényesüljön. A kérdés az, hogy tudunk‑e úgy forgalomkorlátot bevezetni, hogy közben ne adjunk a webhelyek kezébe nehezen megváltoztatható azonosítókat, amelyek követésre is alkalmasak.

Sok oldal eleve valamilyen kapcsolatban áll a felhasználóival, például előfizetés vagy régóta használt fiók révén. Mi lenne, ha ezek közül valamelyik meglévő kapcsolat csendben „kezeskedhetne” melletted máshol is, így egy olyan oldal, ahol még sosem jártál, bízhatna abban, hogy valódi ember vagy a saját korlátain belül – anélkül, hogy megtudná, ki vagy, vagy akár azt, honnan érkezett a kezesség?

Vegyünk példának egy VPN szolgáltatást. Sok webhely teljesen blokkolja a VPN‑forgalmat, mert a visszaélésszerű és a legitim forgalom nagy arányban keveredik. Mi lenne, ha egy VPN szolgáltatás minden előfizetőjéért kezeskedhetne? Így az oldalak előfizetőnként külön forgalomkorlátot állíthatnának be, vagyis a felhasználók kevesebb akadályba ütköznének, a webhelyek pedig több valódi, számukra értékes forgalmat kapnának. Ehhez persze az kell, hogy a kezességi rendszer ne tegye lehetővé a VPN‑felhasználók követését, mert azzal pont a VPN használatának lényegét veszítené el.

Az ilyen, adatvédelmet megőrző kezesség bizonyos mértékig már ma is megvalósítható. Az Apple Private Access Tokenjei – amelyek a Privacy Pass nevű kriptográfiai protokollra épülnek – lehetővé teszik, hogy az Apple eszközök egyszer használható tokeneket kapjanak, amelyeket később webhelyeknek mutathatnak be úgy, hogy a látogatásokat ne lehessen egymáshoz kötni.

A Private Access Tokeneknek azonban vannak kritikus hiányosságai. Először is, a WEI‑hez hasonlóan eszköz‑hitelesítésre támaszkodnak, vagyis pont arra a hardveres kapuőrségre, amit el akarunk kerülni. Másodszor, nincs egyszerű mód arra, hogy a rendszert megnyissuk, és több szereplőt is bevonjunk a felhasználókért való kezességbe anélkül, hogy ez rontaná az adatvédelmet. Így a kontroll néhány szereplő kezében összpontosul. Ha nyitva akarjuk tartani a webet, olyan rendszerre van szükség, ahol bármelyik oldal kezeskedhet a felhasználókért, és a többi oldal maga döntheti el, kiben bízik meg, hogy felelősen jár el ebben a szerepben.

Sokkal nehezebb problémáról van szó, de szerintünk a szükséges kriptográfiai alapok már rendelkezésre állnak. Az anonim hitelesítési adatok lehetővé teszik, hogy egy szereplő olyan igazolást adjon neked, amelyet később egy webhelynek meghatározott számú alkalommal bemutathatsz, miközben sem a webhely, sem a kibocsátó nem tudja követni a felhasználását. Még az is megoldható, hogy elrejtsük, pontosan ki bocsátotta ki az igazolást, és csak azt bizonyítsuk, hogy egy megbízható kibocsátókészlet valamelyik tagjától származik.

A javítás egyszerre elengedhetetlen és megvalósítható

Nehéz feladat egy ilyen rendszert a nyílt webre átültetni, ahol bármelyik oldal kezeskedhet, és bármelyik oldal maga szabhatja meg a saját korlátait. Mi mégis úgy gondoljuk, hogy ez lehetséges és elengedhetetlen, ha fel akarjuk oldani a feszültséget az adatvédelem és a hozzáférés között, miközben elkerüljük, hogy néhány kapuőr kezébe kerüljön a kontroll.

Más webes szereplőkkel, köztük a Cloudflare-rel és más böngészőkkel együttműködve már elkezdtük egy ilyen rendszer megtervezését. Ha mélyebben is érdekel a téma, olvasd el a Hacks-oldalon megjelent cikkünket, ahol részletesebben bemutatjuk a problémakört és a kidolgozás alatt álló megközelítést.

A célunk egyszerű: kevesebb CAPTCHA, kevesebb felesleges tiltás és kevesebb olyan helyzet, amikor igazolnod kell magad – mindezt úgy, hogy közben az adatvédelem ne sérüljön. Ilyen webet szánt a Mozilla a Firefoxnak: könnyen használható, a magánszférát tiszteletben tartó, és mindenki számára nyitott webet.