A NetBSD 11.0 már elérhető, és meglepően sok hardveres, virtualizációs, kompatibilitási és szabványokkal kapcsolatos fejlesztést hoz a híresen hordozható Unix-szerű operációs rendszerhez. Ez a tizenkilencedik nagy NetBSD kiadás, és bár sosem fog annyi figyelmet kapni, mint a Ubuntu, a Fedora vagy a Windows, továbbra is olyan dolgokat valósít meg, amibe más operációs rendszerek többsége bele sem kezd.

A legnagyobb újdonság a hivatalos 64 bites RISC-V támogatás. A NetBSD 11.0 a projekt történetében az első stabil kiadás, amely támogatja ezt az architektúrát, beleértve a StarFive JH7110 chipre épülő eszközöket, például a VisionFive 2-t és a PINE64 STAR64-et, valamint a QEMU virtuális gépeket.

Már ez önmagában is említésre méltó frissítés lenne, de a hardvertámogatás ennél jóval tovább megy. A NetBSD 11.0 kezdeti támogatást ad a Qualcomm Snapdragon X Elite rendszerekhez és az Oryon processzorokhoz, és drivereket kapott a platform több akkumulátor-, töltő-, GPIO- és I2C-összetevőjéhez is.

Néhány felhasználó számára még érdekesebb lehet az új MICROVM kernel. i386 és amd64 virtuális gépekhez tervezték, PVH bootot, VirtIO MMIO-t és más kernel optimalizációkat használ, és nagyjából 10 ezredmásodperc alatt indul a 2020 körüli x86 processzorokon.

Igen, 10 ezredmásodperc. Így a NetBSD 11.0 kifejezetten hasznos lehet könnyű virtuális gépekhez, tesztkörnyezetekhez és olyan feladatokhoz, ahol a bootidő valóban számít, nem csak a benchmark grafikonokon mutat jól.

A Linux-kompatibilitás is komoly verziófrissítést kapott. A NetBSD kompatibilitási rétege mostantól több Linux rendszerhívást támogat, köztük az epollt, az inotifyt, a statxet, a close_range-et, a clone3-at, a waitidet, a renameat2-t, a readaheadet, a syncfst és a POSIX üzenetsorokat.

A NetBSD természetesen nem akar Linuxszá válni. A jobb kompatibilitás viszont megkönnyíti az eredetileg Linuxra írt szoftverek futtatását, és ezzel talán megszűnik egy olyan frusztráció, ami eddig sok kíváncsi felhasználót visszatartott attól, hogy kísérletezzen a BSD operációs rendszerekkel.

A projekt a POSIX.1-2024 és a C23 szabványoknak való megfelelést is javította. A fejlesztők új és frissített eszközöket kapnak, bővült a libc függvénykészlete, jobb lett a C23 ellenőrzés a lintben, finomítottak a shell viselkedésén, és több változtatást is bevezettek, hogy a NetBSD közelebb kerüljön a legújabb programozási és operációs rendszer specifikációkhoz.

A hálózatkezelés és a biztonság terén is érkeztek fejlesztések. Az NPF tűzfal mostantól tud Layer 2 szinten szűrni, és képes felhasználókra és csoportokra épülő szabályokat kezelni, míg a kernel egy heartbeat mechanizmussal bővült, amely azt hivatott érzékelni, ha a processzorok vagy az alacsonyabb prioritású megszakítások nem haladnak előre.

A hardvertámogatás továbbra is a NetBSD kiadások egyik legszórakoztatóbb része. A 11.0-s verzió javítja a Raspberry Pi 5 perifériáinak kezelését, támogatja az AMD Zen 5 hőmérséklet-érzékelőit, az újabb Intel processzorokat, az 5 Gbps-os Realtek Ethernetet, az USB Audio Class 2.0 eszközöket, a VMware paravirtualizált hardvert és számos Arm alapú lapot.

A NetBSD 11.0 továbbra is támogat olyan hardvereket, amelyekre a legtöbb operációs rendszer fejlesztője valószínűleg évtizedek óta nem gondolt. A kiadás fejlesztéseket hoz a régi Power Mac gépekhez, a Motorola 68k rendszerekhez, HP munkaállomásokhoz, Atari számítógépekhez, a Nintendo Wii-hez, Sun hardverekhez, a Sega Dreamcasthoz, VAX rendszerekhez és még tucatnyi más platformhoz.

Kifejezetten szeretem a könnyű operációs rendszereket, mert új életet lehelnek a régi gépekbe. A NetBSD ezt az ötletet szinte abszurd szintig viszi tovább: nemcsak régi PC-ket támogat, hanem munkaállomások, fejlesztői lapok, beágyazott rendszerek és játékkonzolok hatalmas választékát is.

Számos beépített összetevőt frissítettek, köztük a GCC 12.5.0-t, a GDB 15.1-et, az OpenSSL 3.5.7-et, az OpenSSH 10.3-at, az X.Org 21.1.24-et, a tmux 3.6b-t, a Postfix 3.11.2-t és az SQLite 3.45.1-et. A NetBSD 11.0 néhány elavult szoftvertől is megszabadul, például kikerül az OpenSSH-ból a DSA kulcsok támogatása, és több olyan komponens is, amelyeknek már évek óta nincs gyakorlati haszna.

A meglévő NetBSD rendszerek frissíthetők egy telepítőképről bootolva, majd az upgrade opciót választva. Akik más frissítési utat követnek, először a kernel-t és a modulokat frissítsék, indítsák újra a rendszert, és csak ezután frissítsék a rendszer többi részét és a külső csomagokat.

A NetBSD valószínűleg továbbra is rétegválasztás marad, különösen az átlagos asztali és laptop gépeken. A hardvertámogatás és a szoftverek elérhetősége továbbra is sokat számít, és a legtöbb ember számára a Linux jóval kényelmesebb mindennapi használatot kínál.

Mindezek ellenére a NetBSD 11.0 izgalmas kiadás. A RISC-V támogatás, a Snapdragon X Elite fejlesztések, a javított Linux-kompatibilitás, a nagyjából 10 ezredmásodperc alatt bootoló virtuális gép kernel, valamint a modern Arm rendszerektől a Nintendo Wii-ig terjedő hardvertámogatás mellett nehéz lenne azzal vádolni a projektet, hogy unalmas.