Illinois lett a legújabb amerikai állam, amely az operációs rendszereket is bevonja az életkor-ellenőrzésbe. JB Pritzker kormányzó aláírta a HB5511 jelű törvényt, a Children's Online Social Media Safety Actet, amely új életkor-ellenőrzési keretrendszert vezet be minden, az államban eladott vagy használt eszközre.

A törvény életkor-ellenőrzést ír elő az úgynevezett „érintett gyártók” számára. Ebbe a kategóriába együtt sorolják az eszközgyártókat, az operációs rendszer szolgáltatókat és az app store-okat.

Védjük meg a gyerekeket!

2028. január 1-ig ezeknek a gyártóknak olyan felületet kell beépíteniük a fiók létrehozásának folyamatába, amely a szülőtől vagy a fiók tulajdonosától bekéri a gyerek születési dátumát. Ezt az adatot aztán négy korosztály egyikévé alakítják: 13 év alatt, 13–15 év, 16–17 év, illetve 18 év felett.

A törvény előírja azt is, hogy minden továbbított digitális jelet titkosítani kell.

Az alkalmazások ezután egy API-n keresztül lekérhetik ezt a korosztály-besorolást, amikor a felhasználó letölti vagy elindítja őket. Amint egy app olyan jelzést kap, hogy a felhasználó kiskorú, jogilag úgy tekintik, hogy „valós tudomása” van erről.

Ha egy felhasználót kiskorúként jelölnek meg, az alkalmazásoknak be kell kapcsolniuk egy sor biztonsági beállítást. Korlátozzák a hírfolyamot, elrejtik a profilokat az ismeretlen felnőttek elől, blokkolják a felnőttektől érkező üzeneteket, elfedik a pontos tartózkodási helyet, és este 10 és reggel 7 között kikapcsolják az értesítéseket.

A szülők felülbírálhatják ezeket az alapértelmezett beállításokat, és 16 év felett a kiskorúak maguk is megtehetik.

Az alkalmazásoknak 2028. július 1-ig kell elkezdeniük kérni ezeket a jelzéseket, a szabályszegésenkénti bírság pedig akár 50 000 dollár is lehet, amelyet az állam főállamügyésze hajt be. Az eszközgyártók és az alkalmazások nem vonhatók felelősségre, ha jóhiszeműen járnak el, és a jelzés mégis hibásnak bizonyul.

Jennifer Gong-Gershowitz képviselő vezette végig a törvényjavaslatot a Képviselőházon, Margaret Croke és Janet Yang Rohr képviselők voltak a fő társ-szponzorok, és több mint egy tucatnyi további képviselő csatlakozott hozzájuk. A Szenátusban Willie Preston szenátor vitte a javaslatot, Robert F. Martwick, Mary Edly-Allen és Adriane Johnson szenátorokkal együtt.

A törvényjavaslat 82–27 arányban ment át a Képviselőházon, a Szenátusban pedig 57–0-ra szavazták meg, majd az utolsó egyeztetési szavazáson is egyhangú támogatást kapott.

Hol van a nyílt forráskódú kivétel?

Illinois nem az első állam, amely ezzel a modellel próbálkozik. Colorado SB26-051 és Kalifornia AB-1043 jelű törvényjavaslata is ugyanarra az operációs rendszer szintű életkor-jelzésre épít: az alkalmazások ezt kérik le, az eszköz pedig válaszol rá.

Mindkét javaslat eredetileg mindenféle nyílt forráskódú platform (például Linux) számára is kivétel nélkül vonatkozott.

Colorado SB26-051 jelű törvényjavaslata kezdetben minden operációs rendszerre és fejlesztőre kiterjedt, kivétel nélkül. A System76 alapítója, Carl Richell közvetlenül az állami törvényhozókkal dolgozott együtt, hogy ezen változtassanak.

A javaslatba végül bekerült egy kitétel, amely mentesíti azokat az operációs rendszereket és fejlesztőket, akik olyan feltételek mellett terjesztik a szoftvert, amelyek lehetővé teszik bárki számára a szabad másolást, terjesztést és módosítást. Emellett egy olyan pontot is hozzáadtak, amely megtiltja a platformoknak, hogy lezárják a módosított verziókat.

Kalifornia AB-1043 jelű javaslatából ugyanígy hiányzott ez a kivétel. Buffy Wicks képviselő, aki magát az AB-1043-at is benyújtotta, AB-1856 néven új javaslatot terjesztett be a probléma orvoslására. Több módosítási kör után az átdolgozott törvényjavaslat újradefiniálja az „operációs rendszer szolgáltatója” fogalmat, és kizár belőle mindenkit, aki ugyanilyen nyílt licencfeltételek mellett terjeszti a szoftvert.

Illinoisban semmi ilyesmi nincs. A HB5511 „érintett gyártó” és „alkalmazásbolt” definíciói ugyanolyan tágak maradtak, mint ezekben a javaslatokban a módosítások előtt.

Néhány személyes megjegyzés

Elég közel járunk ahhoz az állapothoz, amikor egy disztópikus rémálomban az embereknek semmi beleszólásuk nem marad a számítógépeikbe, az élelmükbe vagy a ivóvizükbe. Az egyik oldalon ott vannak ezek az úgynevezett „pártok feletti” törvényjavaslatok, amelyek gyerekvédelemre hivatkozva gond nélkül átmennek, a másikon pedig azok a „szigetlakó” alakok, akiket a mai napig nem vontak felelősségre.