Az atomi disztribúciók másképp működnek, mint az a Fedora- vagy Ubuntu-telepítés, amit valószínűleg megszoktál. Nem egymásra pakolt csomagokból állnak, hanem a teljes alaprendszer egyetlen image-ként érkezik, a frissítések pedig nem lassú csomagfolyamként, hanem egyben, teljes rendszercserével települnek.

Így egy nehezen szétverhető rendszert kapsz, ahol a frissítések vagy hibátlanul települnek, vagy egyáltalán nem, a rossz javítócsomag visszagörgetése egyszerű, és nincs függőség-pokol sem, mert minden telepítés ugyanabból a jól ismert, stabil állapotból indul.

A kompromisszum a rugalmasság. Elveszíted azt a lehetőséget, hogy a hagyományos disztribúciókhoz hasonlóan egyenként piszkáld a rendszer-csomagokat, és minden, ami az alap image-en kívül esik, kerülőutat igényel egy gyors apt- vagy dnf-telepítés helyett.

A stillOS azt szeretné, ha az előnyöket néznéd ebben a kompromisszumban. „Karbantartásmentes” Linux desktopként mutatkozik be, AlmaLinux 10 alapra építve, ahol az atomi frissítéseket a bootc kezeli.

Mögötte Cameron Knauff áll, akit a Linux közösségben „PizzaLovingNerd” néven ismernek, és ez nem az első disztribúciója.

Korábbi projektje, a risiOS, egy Fedora-alapú disztribúció, amely a kezdők számára próbálta kisimítani a durva éleket. Szép követőtábort gyűjtött, mielőtt beolvadt a Nobara Linuxba. Így Cameron keze felszabadult, elindíthatta a stillHQ-t, majd később a stillOS-t.

Van benne potenciál

A stillOS 10.2-t egy virtuális gépen próbáltam ki, GNOME Boxes-ban, a saját Fedora Workstation rendszeremen. A telepítés azonnal ismerősnek tűnt. A stillOS ugyanazt az Anaconda installert használja, mint az AlmaLinux.

Ha már telepítettél Fedora-öt, RHEL-t vagy bármelyik leszármazott disztribúciójukat, pontosan tudod, milyen lépések várnak rád.

A beléptetés gyors, nem húzza az időt. Egy rövid üdvözlőképernyő indítja a Quick Setupot, ami végigvezet az appok telepítésén, a böngészőválasztáson és a legfontosabbak felrakásán, mielőtt a desktopra kerülnél.

Miután bebootolsz stillOS-be, látszik, hogy a háttérben GNOME fut, de a disztribúció eldobja a szokásos felső paneles elrendezést, és inkább tálcás felületet ad, ami sokkal inkább hasonlít a Windows 11-re, mint bármire, amit a GNOME alapértelmezésben kínál.

A tálcán ott van az appmenü, a kapszula alakú munkaterület-váltó, a frissítésjelző, a kitűzött appok, a naptár, az óra és a gyors beállítások.

A „vanilla” GNOME-tól eltérően a stillOS változatában az ikonokat közvetlenül az asztalra is kirakhatod.

A jobb klikk gyors hozzáférést ad új mappák és dokumentumok létrehozásához, a művelet visszavonásához, mindent kijelölhetsz, rendezheted az ikonokat, megnyithatod a terminált, és eléred a fontosabb beállításokat.

A fájlkezelőben nagyjából ugyanez a jobb klikk menü: mappák, dokumentumok létrehozása, mindent kijelöl, terminál megnyitása, plusz a szokásos „Tulajdonságok” menüpont, amit a Nautilusban (Files) is megtalálsz.

A dokumentum-létrehozás az, amit különösen hasznosnak érzek, mert a „vanilla” GNOME-élményből pont ezt hiányolom. A bökkenő, hogy csak három formátumot kínál az ONLYOFFICE-on keresztül: docx, pptx és xlsx. Tekintve, hogy The Document Foundation mostanában mit próbál elérni, ez a szigorúan gyorsgomb tulajdonosi fájlformátumhoz elég furcsa döntésnek tűnnek.

Az sem oldotta meg, hogy felraktam a LibreOffice-t, és leszedtem az ONLYOFFICE-ot. A gyorsgomb továbbra is ugyanazokban a formátumokban hozza létre a fájlokat, csak most már LibreOffice nyitja meg őket.

A fájlkezelő kinézete is más, pedig valójában ugyanaz a GNOME Files dolgozik a háttérben. Indításkor egy „Computer” oldal nyílik meg, ahol átláthatóan, egy nézetben látod a mappákat, a lemezeket és a cserélhető adathordozókat.

Az alapértelmezett app-válogatás bőséges. Megkapod az ONLYOFFICE-ot, a Gear Levert, a Warpot, a Mousamot, és mellettük egy rakás szokásos, GNOME-ra hangolt alkalmazást.

A stillOS saját, „still” márkájú eszközöket is ad. A stillTerminal az alapértelmezett terminál, egy testreszabott zsh-konfigurációra épül, konténer- és SSH-támogatással.

A stillCenter a válogatott app store, amely Flatpak-ből és más forrásokból dolgozik, saját stillRating rendszerrel, ami azt jelzi, mennyire fut jól egy app stillOS alatt.

A stillControl a GNOME elrendezés testreszabását intézi, több mint 12 előre beállított layout között válthatsz, és az extensionöket is innen kezelheted, anélkül hogy a GNOME Tweaks mélyére kellene ásnod. A stillOS Forums pedig valójában nem natív app, hanem a közösségi fórum, SWAI web appként becsomagolva, így inkább a desktop részének érződik, nem egy böngészőfülnek.

Más szoftverek futtatása is gond nélkül ment. Az onboarding során direkt a Zen Browsert választottam, hogy lássam, hogyan kezeli a nem alapértelmezett böngészőt, és hibátlanul futott: nem voltak grafikai hibák, akadozás vagy összeomlás.

A kapszula alakú munkaterület-váltó is jól bírta a gyűrődést, gond nélkül ugráltam a munkaterületek és a megnyitott appok között, lag vagy bénázás nélkül. Ez persze várható is volt, hiszen egy jól kipróbált GNOME-komponensről van szó.

És mielőtt azt gondolnád, hogy ez csak egy újabb obskúrus Linux disztribúció, ami hamar eltűnik a süllyesztőben, érdemes tudni, hogy a fejlesztés továbbra is elég aktív. A legutóbbi stillOS 10.2 kiadás hozta el a fentiek nagy részét.

Cameron szerint:

Mostanra a stillOS eljutott oda, hogy megfelel az eredeti elképzelésnek. Nyilván még rengeteg a tennivaló, és ez mindig így lesz, de az alapok már megvannak. Most a köré épülő közösségre szeretnék koncentrálni.

A cél, hogy a stillOS egyszerre maradjon innovatív, és közben olyan Linux rendszer legyen, amit szó szerint bárki tud használni. Ennek a két dolognak nem kell ütköznie. A Linux tud új dolgokat kipróbálni anélkül, hogy zavarossá válna, és lehet barátságos anélkül, hogy unalmassá válna.

Töltsd le most

A legfrissebb stillOS ISO-t a SourceForge-ról tudod letölteni, ahol a projekt eddigi összes image-e fel van sorolva.

Ha már fut a rendszer, érdemes tudni, hogy a frissítéseket nem az AlmaLinux szokásos, dnf-alapú folyamata kezeli.

Helyette rábízhatod magad a disztribúcióra: a rendszer automatikusan ellenőrzi a frissítéseket a bootolás után 15 perccel, majd ezután 24 óránként, amíg a gép be van kapcsolva.

Ha nem akarsz várni, a terminálban az alábbi paranccsal bármikor kikényszeríthetsz egy frissítésellenőrzést:

sudo bootc upgrade